Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

De miután, mint feljebb emiitök, az egyház organumai évszázadokon át vezették tettlegesen a népiskolákat, mégis meg kell gondolnunk, hogy azokat egy csapásra az iskola feletti felügyeletből ki nem zárhatjuk. — Es miután a népiskolák vezetésében kétségkívül a nevelőerkölcsi elemnek nagy fontosságot kell tulaj donitanunk, és az egyháznak a népnevelésben részt kell vennie, nem tarthatjuk szükségesnek és méltányosnak az egyház orgánumait az iskola vezetői s felügyelőinek sorából kizárni. De igen is méltányos, hogy (a bádeni törvény szerint) a lelkészek a népiskolák felügyeletében mint született tagjai az iskolai hatóságoknak részt vegyenek. Felfoghatatlan, hogy a curia ezen törvény és észszerű meghatározást visszautasítja, de sőt abból a vallásra veszélyt lát háramlani. Ha a curia követeli, hogy a lelkész mint olyan elnöke legyen a helybeli iskolai hatóságnak, akkor azt követeli, a mit az állam lehetetlen, hogy megengedjen, mert miután az egyház önálló állást foglalt el az állam irányában, az állam nem rendelkezik az egyház szolgáival. Igen is, a lelkészeket, a kik a helybeli iskolai hatóságokban az egyházat képviselik, ha mint született tagjai az illető hatóságnak abban részt vesznek, az elnökséggel megbízhatja az állam, de született elnökei azok az iskolai hatóságoknak nem lehetnek. Sőt meg kell elégednie az egyháznak azzal, ha biztositéka van organumai által a nevelés feladatában, a népiskolákban együtt működhetni. — Az egyháznak többet engedni annyi volna, mint veszélyeztetni az állam önállóságát, és az iskolát kiszolgáltatni egy oly testületnek, a mely az államfelügyelete alól egészen kivonta magát, és legalább töredékében mindinkább törekszik határtalan reactionalis tendentiáival az állami mívelödési fejlődést veszélyeztetni, egy oly testületnek, mely a mai világ műveltségével — emiitett töredékében — komoly ellenkezésben áll. A helyes ut tehát a fennemlitett! és azon államok melyek a papságot nem akarván rossz hangulatba hozni vagy felingerelni, az iskolai ügyben a teljes szabályozást kikerülték, vagy félrendszabályok, és nagy horderejű engedmények által a papságot inkább felizgatták, de ki nem elégítették : tetteiket megbánandják, mert sem ezen, sem azon pártnak nem tettek eleget s igy intézkedéseikkel a bajon nem hogy segítettek volna, de söt elégületlense'get okoztak Midőn a hires német tudor e jeles cikkét közlöm, bár az csak eszmetöredék gyanánt áll is itt, kiszakittatva a nagy szerző müvéből — mindazáltal „in nucleo" megadja mindazt, mit Schenkel e tekintetben saját véleménye gyanánt állit fel hosszabb értekezésében a jelenkori nevelésügy valamint a szellemi fejlődés felől — el nem mulaszthatom előrebocsátani, hogy az hazánk protestáns egyházaira nézve nem áll oly feltétlen elfogadható alakban, minden tekintetben. Mert meg kell ám gondolnunk, hogy minálunk is az egyház kezében van az iskola, de a prot. egyház autonom, és oly szervezetű, hol nem lehet az egyháznak nyomasztó befolyást gyakorolnia az iskolára főnökei által, mert hiszen protestáns egyházainkban már mint olyanokban is, de főleg mint magyar prot. egyházakban (t. i. a ref. és az ág.) a nép illetőleg az egyházközség, tehát a szorosabb értelemben vett egyház, közvetlen befolyást gyakorol elöljáróira, a mennyiben a szabad választás által azok önkénykedését, nemcsak hogy korlátozhatja, de sőt teljesen meggátolhatja — igy tehát reánk magyar protestánsokra nézve a csere, ha t. i. az iskolát az ily szervezetű egyház kezéből kivennök és azt az államnak mint olyannak adnók át nem volna előnyös. De igen is előnyős és szükséges s igy tanácsos iskoláinkat egy alkotmányos felelős és tisztán hazafias érzelmű felvilágosodott magyar kormány kezébe ereszteni; s kivált előnyös oly esetben, milyen a jelenlegi, hol egy az irodalmi s tudományos téren babérkoszorút nyert férfiú bölcs kezeiben van a közoktatás ügye, ki korát megértette és annak jeles müvében: „a 19-ik század mozgató eszméiről" világos tanúságát adta. Ezen s hasonló körülmények között tehát szives készséggel engedjük át az iskola feletti felügyeletet és annak vezérletét a kormánynak, azon mértékben mint azt Schenkel fentebbi cikkében kifejti, tekintetbe véve az 1848. XX. t. c. ide vonatkozó pontjait. N.-Szerdahely, oct. 20. 1868. Ilörk József, papjelölt. Xö nevelés. A nagy Franklint a jeles tudós d'A 1 e m b e r t mutatta be a francia akadémiában; a nagy férfiúnak híre kettős súlyt nyert a bemutató kitűnősége által. Nagy eszmék mellé nagy férfiak kellenek, mert a siker feltétele gyakran a kezdeményező nevében van letéve, mennyiben a név döntő suly szokott lenni az eredmény mérlegében. Egy eltemetett gyémántszemről akarja e sorok irója levonni a feledés porát, egy elásott kincsre akarja a közvélemény figyelmét vezetni; érzem e kincsnek avatottabb művészibb kéztől kellene bemutattatnia, hogy kellő fényt s értéket nyerjen a közvélemény szemében, ezért jelen értekezés nem a gyémánt művészi alakítása, fényesitése, csak egyszerű rámutatás akar lenni az elásott kincsre, az elejtett eszmére.... a nőnevelésre. A nőnevelést minden korban, minden népeknél egész a legújabb időkig, elejtve találjuk, horderejét szükségességét ugy látszik nem látta át s nem fogta fel a világ. Nőnevelési irodalom, mig más országokban is a tárgy fontosságához mérlegelve, gyér, hazánkban csak néhány, igen könnyen felszámitható mű által képviseltetik. Tudtommal a nőnevelés fontosságát, s a társadalomra kiható horderejét első volt, ki a nyilvános irodalom terén jelezte, az anyagi korszerű eszmék megpenditője, lelkes apostola Fáy András, ki 1841-ben „nőnevelés és nönevelöintézetek Hazánkban" című munkája által se a közvélemény se a tudósok