Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-01 / 44. szám

nyes állapotot sürgették fentartani. Mi ellenkezőleg nem vagyunk ezen helyzetben; nálunk az egyházi ítélőszékek bíráskodása nem a concordatumon, hanem alkotmányos törvényeink egyikén alapul. Jogunk van e törvényt megváltoztatni; de miután okunk van nem rögtönözni a változtatást, várhatunk az egyházi ítélőszékek eltörlésével azért, mert részletesebb és alaposabb kimunkálást tartunk szükségesnek, és az eddigi törvények alapján állunk, mig szomszédaink, ha nem követelték volna a törvényes állapot visszaállítását, a condordatum alapján állottak volna, a mit pedig ők el nem fogadhattak. Egyébiránt ők is szükségesnek tartották a polgári házasság eszméjét létrehozni, valamint más országokban is a polgári bíróságok ítélő hatalma házassági ügyekben a polgári házasságok fogalmával van párosítva. A mi már a szomszéd Austriában létrehozott polgári házasságok módját, vagyis a mint ők nevezik, a „Noth-Civilehe"-t illeti, abban én nem szeretnék követőjük lenni; mert sokkal természetesebbnek tartom, hogy az állam azt mondja ki: „minden házasságot az államban szemben polgári szerződésnek tekintek, és mint ilyet a polgári hatóság előtt kötendőnek rendelem : vallási szertartások és elvek az egyes felekhez és azon egyházhoz tartozván, melynek ők hivei." Ezt, mondom, sokkal egyszerűbbnek és következetesebbnek tartom, mint azt mondani, hogy „a házasságokat az egyház papjai előtt kell kötni; de ha azok a feleket összeadni nem akarják, akkor én, állam, fogom a házasulok összeadását polgári hatóságom által teljesíttetni ; a házassági kérdések fölött pedig egyik esetben ugy, mint a másikban, nem az egyházi, hanem a világi biróság Ítéljen." En még liberalismus szempontjából is, ha már arról kell szólni, az első módot ezen másodiknál jobbnak tartom. (Helyeslés.) A központi bizottság azon indokolása ellen, hogy valamint több első bírósági itélőszékeket, minők a megyei és városi törvényszékek, nem rendezett ezen perrendtartási javaslat, ugy nem kell e részben kivételt tenni az egyházi itélőszékekre nézve sem, hanem ezek ugy, mint amazok felett utóbb külön törvényben kell rendelkezni, felhozták némelyek, hogy hiszen mind a miniszteri javaslat, mind a központi bizottság némileg már beleereszkedett a szent székek rendezésébe, miután azoktól több, a házasság polgári következéseit illető tárgyakat és más, eddig azokhoz tartozó kérdéseket elvesz, és a világi itélőszékekhez utasit. Igaz, hogy legegyszerűbb volna ezúttal az egyházi itélőszékekre nézve semmit sem mondani; de nagy különbség van mégis a között, a mit a központi bizottság javasol, és az egyházi Ítélőszékek teljes függetlensége között. Az emiitett kérdések tisztán világiak, semmi legkisebb kapcsolatban nem állnak a vallási szertartásokkal, nem is követeltetnek természetüknél fogva egyházi jgiróság elébe tartozóknak ; és ha azok a világi birósáqokhoz tétetuek is át, legkisebb zavar vagy nyugtaanság vagy egyházi féltékenység sem idéztetik elő; de kétségtelenül másként áll a házasságok érvényének kérdése. Ismétlem tehát, hogy az alapelv, melyből én e tárgyra nézve kiindulok, a szabad állam és szabad egyház eszméje, és a vallásfelekezetek jogegyenlősége; melynélfogva szükséges, hogy kiki saját vallásának szabályai szerint élhessen, a mennyiben azok az állam céljával és mások hasonló jogaival nem ellenkeznek. Ugyanazért eddigi törvényeink azon részét, mely a vegyes házasságokat is a római kath. szentszékek által rendeli elitéltetni, úgyszintén azon elvet, hogy mivel a katholikus fél saját hitelvei szerint ujabb házasságra nem léphet, az a protestáns félnek se engedtessék meg, még akkor se, ha ezt az ő valláselvei megengednék, és a törvénynek azon rendeletét, mely szerint vegyes házasságokrál r. kath. atyának minden gyermeke a római katholika vallásban nevelendő; de ha az atya nem róm. katholikus, e részben viszonosság nincs: mindezeket a szabad egyház fogalmával és a vallások jogegyenlőségével ellenkezőknek tartom, és e rendelkezéseket mielőbb r eltöröltetni óhajtom. (Elénk helyeslés.) Továbbá azon eszmét, hogy minden házassági ügy, bármely vallásúak közt forog is az fenn, egyedül és teljesen a polgári bíróságok által Ítéltessék el, és erre nézve az egyházi ítélőszékek eltöröltessenek, csak ugy és akkor tartom célszerűnek, ha ezen rendelkezéssel a polgári házasság egyszerre és együtt létesíttetik; (Helyeslés) és a törvényhozása kimondja, hogy minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnek tekint és annak megkötését a polgári hatóság elé tartozónak rendeli, megállapítván egyszersmind világos törvény által a megkötés módját, az érvényesség kellékeit és az elválaszthatás szigorú feltételeit. (Helyeslés.) Mig ez meg nem történik, amazt egyoldalú és időelőtti káros intézkedésnek tartom, melyben sem liberalismust, sem jogegyenlőséget nem látok; sőt épen a szabadelvüséggel, a szabad egyháznak fogalmával és ennélfogva a vallások valódi jogegyenlőségével ellenkezőnek találom azt. En tehát inkább a központi bizottság véleményét fogadom el, mint a jogügyi bizottságnak erre vonatkozó javaslatát. (Elénk helyeslés.) Csanády Sándor azt hiszi, hogy erkölcsi érzete parancs-szavának tesz eleget, midőn a jogügyi bizottság véleménye mellett szavaz. Szász Károly szerint a jogegyenlőségnek ugyan az egyházi bíróságok eltörlésével is elég lenne téve; de minthogy ennek ez alkalommali lehetetlenségét belátja: azt hiszi, hogy ideiglenes rendszabályul Gedulyi Lajos indítványa lenne legcélszerűbb s azért e mellett szavaz. Bobory Károly a szószékre lépve, hosszasan beszél, s végül kijelenti, hogy Tisza Kálmán indítványát pártolja, mindenek előtt a polgári házasság behozatalát óhajtván. Pulszky Ferenc eláll.