Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-25 / 43. szám

Legyen szabad a föntebbiekhez csak egy pár- szót csatolni. Sokszor elmondott dolgokat, melyek e lapokban is voltak már tárgyalva, kellene annak ismetelni, a ki e javaslat elé, noha az természetesnek tűnik fel, egy a leik. egyletek szükségességére kiterjeszkedő értekezést akarna bocsátani. Foglal ily okokat a javaslat is magában; de különben is nagy ritkán találsz oly emberre, a ki ez ügy mogpenditésénél (a föntebb érintett egyházmegyében is már vagy négy öt év óta pöngetik azt) ne mondaná : Bizony jó volna ! Alulirt tehát legegyszerűbb- s célszerűbbnek tartá szerény kísérletével a nyilvánosság elé lépni. Kezdjünk bele vagy hallgassunk vele ; mert bizony ma holnap ez ügy is, mint több más, a mely a szó- és tintaözönből mi haszna hogy nantes in gurgite vasto a tettek partjára nem vergödhetik, ránk olvasandja amaz igéket! „E nemzetség én hozzám csak szájjal közelget és ajakival tisztel engemet: az ő szivök pedig én tőlem távol vagyon." (Mát. 15. 8.). A mi a részleteket illeti, lehet hogy a javaslatban egyik másik paragraphus feleslegesnek vagy szokatlannak fog látszani s ez okból tán még se ártott volna az ily pontokhoz legalább sub asterico egy-egy kis fclvilágositó okadatolást csatolni. De először nem tudhatja alulirt előre: ki miben találand kivetni valót, szószaporitó pedig fél lenni; de meg számított az olvasónak azon kegyes föltevésére is, a mit általában egy józan eszünek tartott embertől se szoktunk megvonni, hogy a javaslatkészitő, indítványának minden pontjában, nem szeszélytől, hanem okoktól volt vezéreltetve. S a ki még ehez maga is már foglalkozott alapszabályfélék készitétésével; a ki az egyletek s azoknak tagjai közt is ama közmondást: „clara pacta, boni amiéi" tudja érvényesnek ; a ki oly casino- olvasó- s több ilynemű egyleteket, mik gyakran sokat igérö hűhóval alakultak meg s csakhamar dicstelen pályafutás után szép csendesen elszunnyadtak, egy kis figyelemmel kisérte, szétmállásuk okairól s lehető óvszereiről már gondolkozott; a ki az egyletnek hosszú s tevékeny életet biztosítandó azt óhajtja, hogy a tagok és pedig épen a buzgó tagok se időrabló s lényegkockáztató formaságok, se szervezetlenségből folyó visszaélések miatt (principiis obsta !) el ne kedvetlenedjenek, mert ezzel már a végnek kezdete állt be : az minden magyarázat nélkül is több oly pontnak alaposságát kiolvasandja, mit tán első pillanatra kiküszöbölendőnek vélt volna. Különben habár bajos dolog is egy ily módon előterjesztett indítványt a netalán iránta támadt kételyek ellen azonnal nem védhetni ugy mint ez egy testület előtt élőszóval lehető volna, e tervezet koránsem számit föltétlen elfogadtatásra. Szerző legjobban sajnálja, hogy valamely régebben fenálló honi ilynemű egylet vagy valamely külföldi u. m. Predigerkránzchen-nek az idő által is már kipróbált alapszabályait nem tarthatta javaslata készítésénél szem előtt. Azonban az eszmecsere, az idő fog még üdvösebbel szolgálni, csak adjunk rá alkalmat, hogy a jobb győzhessen. Tehát a viszontlátásig, Uraim, a lelkészi conferentián — ha nem c szép ősznek valamelyik e célra megtakarítandó verőfényes napján, a jövő april végén - ha Isten engedi - tán mégis valahára! Hidas, oct. 8 1868. Haffner Lajos, leikész. I S K (HA Ü fi Y. A népiskolai törvényjavaslat és a vallásfelekezetek autonómiája. A népiskolai törvényjavaslat képviselőink zárt üléseiben zajos vitákra adván alkalmat, a felekezetek emberei autonomicus szempontból, saját felekezetök szemüvegén nézvén az iskolaügyet, ugy hiszem nem leend felesleges e lapokban is hozzá szólani. En nem akarom a törvényjavaslatot §-kint tárgyalni, kornak megfelelő dicséretes oldalát magasztalandó, vagy némi fogyatkozásait kimutatandó, tették már ezt többen. Pár szót az állani jogairól a vallásfelekezetekkel szemben, és az ügy gyakorlati oldaláról akarok mondani, amennyiben az a felekezetek autonómiáját inulhatlanul érinteni fogja. Hogy a népnevelés s általában az iskolaügy nem vallásfelekezeti, hanem mindenek felett állami, szintúgy a dolog természetében fekszik, mint jogilag igazolható. Természetes, hogy elébb leszünk emberek s állampolgárok, mint keresztyénnek, vagy más vallásúak, s mig ezt meggyőződésünk szerint változtathatjuk egyik vallás vagy felekezet kebeléből a másikba menvén át, emberi és polgári jellegünket le nem vetkezhetvén, állandóan azok maradunk. Hogy mégis, ennek ellenére, —- az egyház a népnevelés s általában az iskolaügyet kezére keritette, ez a közép idők míveltségi állapotában, s ebből folyó intézményekben feküdt épen ugy mint az egyházi és világi hatalma, s állam fölé emelkedése. Még akkor talán menthető vagy igazolható lépés, ha befolyását s hatalmát az erkölcsi s míveltségi haladás érdekében használja, de az egyház hatalomvivői igen is belátták, hogy az épen haláluk volna. Azonban a szellemi fejlődés nélkülök sőt ellenökre is utat törvén magának, most már eljött az idő nálunk is — más mívelt népeknél már el is mult — hogy az állam természetes jogába lépjen, kezébe vévén a népnevelés ügyét, mert ez neki joga s kötelessége egyszersmind. Ugyanis ha feltétlenül az államé a jog, őrködni a személy és vagyon biztosság felett, s e végett civil és criminal codexeket készíteni, s azoknak érvényt szerezni, hogy ne volna joga abban munkálni, hogy az állampolgárok oly nevelést nyerjenek, miszerint általok a személy s vagyon biztosság, s általában az állam jóléte s haladása ne gátoltassék '? ha van joga anyagi erővel is zabolázni fogházak s más fenyitékek által törvényeinek megrontóit, kell jogá-