Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

Tizenegyedik évfolyam. —•«-»* 5. ÍC-H Pest, febr. 2. 1868. PROTESTÁNS ISKOLA SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Előfizetési felhívás a „PROT. EGYH ÉS ISKOLAI LAP áí 1868-ik évi XI. folyamára. Az előfizetés marad a régi: Egész évre 8 frt., — félévre 4 ft., — 3 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 80 kr. I Az előfizetési pénzt lapunk szerkesztői és kiadó-hivatalába (Pesten, Szerb- és Lipót-utca szögletén kérjük küldetni. Pesten, január hóban 1868. Ballagi Mór. Nincs veszteni való idő. Praesentia negligit, qui futura non respicit. Végig tekintvén a cikkeken, melyeket egyházunk sürgős teendői ügyében legközelebb közzé tettem, megvallom, oly forma aggódó sejtelem fogott el, mintha talán, a vénség gyarlósága erőt vévén lelkemen, mint afféle öreg urak a régi jó világból csak a multak dicsérgetésében találnám gyönyörűségemet, és csak azt tekintvén p e rfectumnak, ami elmúlt, jelen és jövő felett föltétlenül pálcát törnék. Azonban ha komolyan számot vetek magammal, érzem, hogy, hála Istennek még nem jutottam odáig; igaz ugyan, hogy kenyerem javát megettem már; igaz hogya három évtizedet, melyet a közügyek terén átéltem, oly megrendítő események jellemzik, melyek századok súlyával nehezednek a történelem mérlegében; de azért bizalmam a jövő iránt semmiben sem rendült meg, s még most is, ha a tegnaptól utasitást kérek a holnap számára, a multat csak ugy tekintem, mint a vetés idejét, melynek gyümölcseit aratni, a jövőnek feladata. S ha mind e mellett a jelenről adott rajzaimon sötét színezet borong, s ebből folyólag a jövendő éjeiét szemem előtt semmi kecsegtető remény nem igen deríti, ez nem annyira a múlttal való összehasonlításból, mint inkább a tényleges állapotoknak társadalmi rendeltetésünkhöz való viszonyításából ered. Igenis! Lelki szemeim előtt oly fenségben áll az embernevelő lelkészi hivatal föladata és célja, hogy ehhez képest a valóság, mely előttem e tekintetben feltárul, lehetetlen, hogy leverő, elcsüggesztő ne legyen. Az évezredek óta folyton előhaladó szellemvilág messze túlszárnyalta a csak jelennek élő nemzedéket, és csoda-e, ha a nagy eszmék mellett a mai kor emberei oly kicsinyeknek mutatkoznak. Vannak társadalmi igazságok, melyeket évezredek tapasztalatai oly axiomaszerűkké tettek, ^^ iMm. vv