Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-09-20 / 38. szám
utána teszi, hogy azt csak példaként hozta fel annak kimutatására, hogy jelenben csakugyan jobban áll a hit és lelkiismeret szabadsága, mint a múltban, hogy azt minden ember érzi, hogy a ki e hitkülömbséget akarja fegyverül használni embertársa ellen, méltán magára vonja a közvélemény kárhoztató Ítéletét. „S valóban ideje is — mond — hogy kialuva e türelmetlenség legkisebb szikrája is, az embereket a testvéri szeretet, keresztényi érzelem fűzze egymáshoz ; ideje, hogy ne nézzük le, ne üldözzük egymást azért, mert az egyik térdelve, a másik fennállva, az egyik kereszt, a másik gomb alatt imádja Istenét; ideje, hogy ne erőszakoljuk senkire a magunk hitét és meggyőződését, hanem hagyjuk, hogy kiki maga alkossa azt magának azzal a szabadsággal, a melylyel minket Krisztus megszabadított." Itt ismét betekint szónok az életbe s rámutatva azon jelenetekre, melyek a hit és lelkiismeret szabadságán még mind csorbát ejtenek, rámutatva különösen a római allocutiora, mely nagyon is ellenkezik a hit és lelkiismeret szabadságával, kissé megütődni látszik, de reményét még sem veszité el, mert — ugy mond — egy szép hasonlatban — „mint a felhő eltakarva a nap arany tányérát, hátráltathatja ugyan, de fel nem tartóztathatja a gabonaérést: ugy a hit és lelkiismeret szabadságának végdiadalát is lehet az emberi fondorkodásoknak ideig óráig késleltetni, de attól megfosztani az emberiséget lehetetlen" s ennek megmutatását beszéde 3-ik részében igéri. Harmadik része a nevelésügy körüli közérdekeltséggel kezdődik, kimutatja szónok, hogy annak szükségességét emberi, társadalmi és egyéni érdekek egyaránt követelik. Szónok is ettől várja a hit és lelkiismeret szabadságának teljes diadalát. „Miveltember — úgymond — maga határoz mint általában élete, ugy hite és meggyőződése felett is, annak lelkét nem lehet hitcikkelyekkel, annálkevésbé a régi szent atyák tételeivel megbékózni, ő maga szabadon alkot magának fogalmat Isten és világ, jó és rosz, erény és bűn, jelenvaló és jövő élet felől. Hitüldözésre — mond tovább — csak vakbuzgó jöhet, Bertalan-éji mészárlásokra csak neveletlen embereket lehet megnyerni." Itt ismét rámutat Angliára és Amerikára, hol a hit és lelkiismeret szabadsága teljes, nincs korlátozva a bevett vallások fogalma által, rámutat azon magas műveltségre, melylyel ez államok birnak, melyre amaz országokat politikai és vallási intézményeik együttesen emelték. Végre kérdésbe teszi, hogy a miveltség előhaladásától mi sors vár az unitárismusra ? S kimondja, hogy a vallásnak mint minden emberi dolognak fejlődése kéli hogy legyen, kimondja, hogy a korszellemmel haladni kell, s miután ebben nézete szerint az unitárismust semmi sem gátolja, annak biztos jövőt igér. E beszéd maga-magát legjobban dicséri, s valóban nem sokat mondok azzal, hogy nagy hatást szült s a legszebb elismerésre talált mindenkinél. Ferencz József beszéde s egy rövid karének után püspök Kriza János köszönti a zsinati szent gyűlést a főpásztori üdvözlet forró érzéstől áthatott szavaival. (Folytatjuk.) Mult hó elején nevezetes fordulatot vett a pesti tótajkú egyházügy, a mennyiben az akkor tartott közgyűlésen, a belépett, s ezen egyházat a legválságosb uton vezérlő, példás feláldozással védő ngs K u b i n y i Ferenc ur megürült felügyelői hivatalába mlgos Szentiványi Adolf ur megválasztatván, ő ezen bizalmat készséggel el is fogadta. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Modern vasárnapi iskola Németországon. Messen, Marburg 1868. junius 18. Ez év tavaszán Holland és belgiomi utazásomból ismét haza, azaz az egyetemhez visszatérve — utamban Németország egy falujában a vasárnapi iskolának egy ujabb nemével ismerkedtem meg, melyet ma már Anglia, Franciaország és Amerikában is feltalálunk. Hogy ily iskolárol annál helyesebb fogalmat adjak, van Andel elbeszélése után megkísértem annak képét nyújtani. Vasárnap délután van. Az isteni tisztelet elkezdéséig még két—három óra lehet, s im mégis különböző oldalról gyermekcsoportot s néhány felnőtt egyént látunk jőni. Hová mennek? A templomba? Nem. Kövessük csak s majd meglátjuk. Belépünk egy meglehetős nagy terembe, hol már nagyszámú fiu és leánygyermeket találunk, kik illő renddel jöttek be. Az iskola szigorú szelleme nem látszik, mert a gyermekek szabadabban mozognak, majd bizalmasan csoportosulnak össze, egy néhány felnőtt egyén, férfiak és nők körébe, kik nyájasan üdvözlik őket. Minden csoport inkább egy család jellegét hordja magán. Majd bizonyos rend áll be, kis körök alakultak, a gyerekek helyet foglaltak, minden kör középben egy felnőtt egyén foglal helyet. A terem felső felén egy asztal van, mely mellé egy férfi állott, ki ugy látszik sem nem pap, sem nem iskolatanitó, mindazon áltai méltóságos külsőt, barátságos komolyságot hord vonásaiban. Nevezzük őt egyszerűen elnöknek. Ez az elnök egy gyermekek számára összealkatott énekeskönyvből dalt kezdet el és a dal elhangzása után ö maga egy egyszerű buzgó imát mond, melyben isten áldását kéri a gyermekekre, munkatársakra, ugy a műre, melyet ez alkalommal végezniök kell. Erre a kis köröknek mindenike megkezdi sajátságos munkásságát, mialatt az elnök egyik csoporttól a másikhoz megy. Kisérjük őt e körsétájában. Valóban ugy találja az ember, mintha virágos táblák között sétálna, melyek közül mindeniknek megvan sajátságos csoportozata, gyönyörködtető kelleme. Itt mindjárt elöl csinosan felöltözött kis leánykákból alakult egy kör, kik rövid törpe padokon ülve, mintegy négyszögöt képeznek. Számszerint mintegy 12-en lehetnek. A középben egy körülbelől 18 éves nő foglalt helyet. Es mit csinál Ő