Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

nek, azaz azon osztálynak, melynek számára a törvény hozva leszen ; mi csak azt nem tudjuk kiis­merni e törv. javaslatból, hogy azon gyermekek­nek, akik középtanodát is akarnak végezni, hol le­end az átmenetel. Tekintve azt, hogy a tantárgyak felszaporodása nemcsak szükségessé teszi, misze­rint a gymnasium 9 osztályból álljon, s csak ezek áttanulása után léphessen az ifjú az egyetembe, hanem hogy a gymnasiumi osztályoknak egy­gyel szaporitása már tervezve is van, csaknem elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a gyermek 10 évesnél ne legyen nagyobb korú akkor, midó'n a középtanodába átmegy; ámde a törvényjavaslat szerint a gyermek 10 éves korá­ban még az alsó elemi osztályokat sem végezte, s igy nem kezdhetné el kellő készültséggel a középtanodai tanfolyamot; ez még megfejtést igényel. Mindenesetre, ha a kérdés egészét tekintjük, nem tartjuk e nehézséget olyannak, hogy a mi­att a szervezeten változtatni kellene. Ugyanis eddigi népnevelési tanrendszerünknak gyökhi­bája abban feküdt, hogy százaknak polgári mí­veltségi érdekei azon egy kettő kedveért lett fel­áldozva. akik a százból tudományos pályára vál­tak ki, aminélfogva az egész elemi népoktatás oda irányult, hogy előkészítőül szolgáljon a tu­dományos pályára. Igen természetes volt ez el­járás a kiváltságok korában, amidőn az államot csak a kiváltságos osztály képezte, s igy a nép­képzés is ugy ejtetett, hogy a fősuly a kiváltsá­gos u. n. nadrágos osztály erősbitésére irányoz­tassék. Ma azonban, midőn elvalahára a polgári jogegyenlőség a törvény által meg van állapítva, a népnevelés főfeladatának tekintendő az, hogy a papiroson álló egyenlőség eszméje az életben is megtestesülést nyerjen; s ehezképest az elemi népoktatásnál a fősúlyt azon százaknak polgári állásukhoz mért kimivelésére kell fektetni, akik polgári foglalatosságuk körében megmaradván, szükséges hogy életfeladataik teljesítésében ön­tudatosan, s mint gondolkozó emberek forgolódni tudjanak. Es ha a pap vagy más mívelt ember ösztön­zésére a száz közöl kiválik egy-kettő, akik tudo­mányos pályára akarnak menni, akkor majd azok, akik ösztönt nyújtottak nekik a tanulásra, gondoskodni is fognak, hogy az ily kiváló tehet­ségüek könnyű móddal elkészíttessenek a közép­tanodába való bemehetésre. r Általában annyi bizonyos, hogy a népisko­lai szervezet, ugy amint a törvényjavaslatban tervezve van, olyan, hogy a nemzet e legszen-/>^ tebb ügyét előbbre vinni alkalmas ; azonban bár­mily jeles legyen is ama szervezet, magában véve holt forma marad az mindaddig, mig hivatásu­kat szerető, az embermivelés iránt lelkesülni tudó, ügyes tanitók abba életet nem öntenek. Ily tanítók képzésére az ország különböző vidékein 20 tanítóképezde fölállítása van javas­latba hozva. Mindenik képezdének egy minta­iskolával kell összekötve lennie, melyben a nö­vendékek gyakorlatilag képeztethessenek, és leg­alább két holdnyi kertnek kell hozzá csatoltatni, hogy a növendékek a földmivelésben, a gyü­mölcs- és szőlőtenyésztésben gyakorlati oktatást is nyerjenek. Mindenik képezdében 80 tanuló ingyen la­kást, fűtést és mosást kap, s e célra bútorokkal ellátott 40 lakszoba leszen mindenik képezdei épületben; mert egy szobában 2 tanulónál több nem lakhatik. Ezenfelül minden képezdében köz­tartás állíttatik, melyben mérsékelt díjért minden növendék, 50 legszegényebb és szorgalmasabb pedig ingyen nyer teljes ellátást. Aki a törvényjavaslat e részét elolvassa, an­nak lehetetlen legnagyobb örömérzetre nem ger­jednie látván, hogy végre-valahára Magyaror­szágra is felviradott a nap, amidőn a népnevelés egyik főfactoráról, a tanitóképezdékrol, nemcsak kellőleg, hanem a legnagyobb munificentiával akarnak gondoskodni. Csakhogy uraim! egyszerre nagyon sok ez a jóból; pedig a mint a magyar közmondás tartja: még a jóból is megárt a sok. Hadd magyarázzam ki magamat. A képezdének célja a népiskoláknak nehéz hi­vataluk folytatására ügyes, sorsukkal megelége­dett és pályájukon örömmel működő tanítókat nevelni és képezni. Ha pedig ezt akarjuk elérni, mindenek előtt azon kell lennünk, hogy a leendő néptanítók a könnyű, úrias életmódot ne szokják meg, hanem amennyire lehet maradjanak élet­módjukat illetőleg azon néposztálynak megfelelő állapotban, amely között működni hivatásuk le-75 *

Next

/
Thumbnails
Contents