Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

PROTESTÁNS ÉS 35' SZERKESZTŐ- ES KIADÓ­HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 1 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. * ÜÜ^Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megújítására kéretnek feLUgf Szerk. A népiskolai közoktatási törvényjavaslat. iii. • Begeisterung für den Lehrerberuf kann heutzutage nur alléin würdig in den Stand einführen, ehrenvoll in ihm er­halten. Dr. Chr. Weisz. Akit ez idő szerint valamely közügyi kérdés csak annyiban érdekel, a mennyiben abból az uralkodó párt ellen bunkót alkothatni annak döngetésére, az jobb ha jelen oktatásügyi fejte­getéseinket olvasatlanul hagyja, mert e tekintet­ben inyére valót nem talál. Nem lesz nehéz ennek okát kimagyaráznom. Minden reformkérdésnél háromféle pártszi­nezet szokott egymással szembe állani. Az u. n. conservativ párt rendesen mindenféle reformnak ellene és azon van, hogy maradna minden szé­pen ugy, amint volt, és ha valamely institutio a változott uj viszonyokba többé nem illeszthető, inkább az uj viszonyok módositásán mesterke­dik, sem hogy egy uj institutiót teremteni segít­sen. Ezzel szemben áll a radicalisok pártja, mely az idők haladó szelleme által hasznavehetlenné lett intézményeket mindenestül kivánná az útból eltenni, és gyökeres változást eszközölve helyébe, a célnak megfelelő ujat állítani. Ezek között kö­zépen van a nagy juste-milieu, mely, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmarad­jon, ennek is, amannak is eleget kiván tenni, és nem ellenezvén az ujitást, ezt annyira módjával kivánja ejteni, hogy a conservativok se botrán­kozzanak meg benne, de meg a radicalisokat is ugy ahogy elhallgattatni lehessen. Ily constellatiók között mi a teendője a ra­dicalis pártnak, mely rendesen kisebbségben szo­kott lenni, de melyhez tartozni én mégis mindig büszkeségemnek tekintettem ? A feladat nehéz­ségei annál nagyobbak, miután az újítás gyöke­res életbeléptetésének rendszerint nem pusztán az ellenpártok, hanem a fenálló viszonyok nyo­morúságai is útját állják. Azt mondja-e olyan­kor a radicalis párt, én elvem szerint nem tágít­hatok s igy vagy minden vagy semmi, vagy le­gyen ugy, amint én akarom, gyökeres javitás, vagy ha ez nem lehet, maradjon minden ugy amint van ? Világos, hogy ennél előrébb eljárást nem követhetnénk; mert ezzel csak a conservativok malmára hajtanok a vizet, a juste-milieu-t meg­lehet, levernok, de azért mégis mi húznók a rö­videbbet. Ha célt érni akarunk nem marad más mód, mint hogy azt mondjuk : elfogadjuk a juste-mi­lieu által formulázott félrendszabályokat, de csak mint előleget; elfogadjuk a félreformot, mint első lépést; állást foglalunk a reform ösvényén, hogy a legközelebbi alkalommal ismét fölvéve a kez­tyüt, folytathassuk a harcot az egész kivivásáért. Jelen esetben épen mi vagyunk azok, akik a fenálló viszonyok tekintetbevételét folyvást sürgetjük, s ennélfogva a gyökeres reformot ez ido szerint nem tanácsoljuk. Hűtlenek lettünk-e azért elvünkhöz? Felhagytunk-é azért célunkkal ? a népnevelést országszerte a lehető legma­gasb tökélyre emelve látni ? Epenséggel nem, csakúgy nem, mint ahogy, ha szegény embernek 75

Next

/
Thumbnails
Contents