Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

PROTESTÁNS ÉS 35' SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 1 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. * ÜÜ^Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megújítására kéretnek feLUgf Szerk. A népiskolai közoktatási törvényjavaslat. iii. • Begeisterung für den Lehrerberuf kann heutzutage nur alléin würdig in den Stand einführen, ehrenvoll in ihm erhalten. Dr. Chr. Weisz. Akit ez idő szerint valamely közügyi kérdés csak annyiban érdekel, a mennyiben abból az uralkodó párt ellen bunkót alkothatni annak döngetésére, az jobb ha jelen oktatásügyi fejtegetéseinket olvasatlanul hagyja, mert e tekintetben inyére valót nem talál. Nem lesz nehéz ennek okát kimagyaráznom. Minden reformkérdésnél háromféle pártszinezet szokott egymással szembe állani. Az u. n. conservativ párt rendesen mindenféle reformnak ellene és azon van, hogy maradna minden szépen ugy, amint volt, és ha valamely institutio a változott uj viszonyokba többé nem illeszthető, inkább az uj viszonyok módositásán mesterkedik, sem hogy egy uj institutiót teremteni segítsen. Ezzel szemben áll a radicalisok pártja, mely az idők haladó szelleme által hasznavehetlenné lett intézményeket mindenestül kivánná az útból eltenni, és gyökeres változást eszközölve helyébe, a célnak megfelelő ujat állítani. Ezek között középen van a nagy juste-milieu, mely, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon, ennek is, amannak is eleget kiván tenni, és nem ellenezvén az ujitást, ezt annyira módjával kivánja ejteni, hogy a conservativok se botránkozzanak meg benne, de meg a radicalisokat is ugy ahogy elhallgattatni lehessen. Ily constellatiók között mi a teendője a radicalis pártnak, mely rendesen kisebbségben szokott lenni, de melyhez tartozni én mégis mindig büszkeségemnek tekintettem ? A feladat nehézségei annál nagyobbak, miután az újítás gyökeres életbeléptetésének rendszerint nem pusztán az ellenpártok, hanem a fenálló viszonyok nyomorúságai is útját állják. Azt mondja-e olyankor a radicalis párt, én elvem szerint nem tágíthatok s igy vagy minden vagy semmi, vagy legyen ugy, amint én akarom, gyökeres javitás, vagy ha ez nem lehet, maradjon minden ugy amint van ? Világos, hogy ennél előrébb eljárást nem követhetnénk; mert ezzel csak a conservativok malmára hajtanok a vizet, a juste-milieu-t meglehet, levernok, de azért mégis mi húznók a rövidebbet. Ha célt érni akarunk nem marad más mód, mint hogy azt mondjuk : elfogadjuk a juste-milieu által formulázott félrendszabályokat, de csak mint előleget; elfogadjuk a félreformot, mint első lépést; állást foglalunk a reform ösvényén, hogy a legközelebbi alkalommal ismét fölvéve a keztyüt, folytathassuk a harcot az egész kivivásáért. Jelen esetben épen mi vagyunk azok, akik a fenálló viszonyok tekintetbevételét folyvást sürgetjük, s ennélfogva a gyökeres reformot ez ido szerint nem tanácsoljuk. Hűtlenek lettünk-e azért elvünkhöz? Felhagytunk-é azért célunkkal ? a népnevelést országszerte a lehető legmagasb tökélyre emelve látni ? Epenséggel nem, csakúgy nem, mint ahogy, ha szegény embernek 75