Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

ilyen vagy amolyan fizetésen alul elemi tanitót beállítani nem lehet. Kár volna nem követni e tekintetben a világ legpracticusabb nemzeténék épen most folyamatban levő eljárását. Amint lapunkból tudhatja a t. közönség, Skóciában is épen most készitik elő az iskolareform ügyét, amire nézve 4 évvel ez előtt ,,az angol királynő által egy 15 tagu bizottmány neveztetett ki oly célból, hogy nyomozódjék a tanügy miként állását illetőleg Skóciában, s nyomozódása eredményéhez képest tegyen jelentést és törvényjavaslatot a munka bevégzése után először összeülendő parliamentben." Nagyon szeretünk minden alkalommal Poroszországra, mint oly államra hivatkozni, a hol a népnevelés ügye egész Európában legvirágzóbb állapotnak örvend; lássuk tehát hogyan rendelkezett e tekintetben az odavaló iskolai Entwurf. Szórói-szóra ime ezeket mondja: „Sem nem lehetséges, sem nem szükséges e tekintetben az egész birodalomra egyforma szabályzatot felállítani. Csak a helyi viszonyok és különös körülmények állapithatják meg az iskolatanitó fizetését. Az iskolaegyletek és tanodai elöljárók azonban figyeljenek arra, hogy ez a lehetségig magas legyen. A városi és falusi tanítókra nézve azonban bizonyos minimumnak kell felállíttatni külön minden vidék jóléti viszonyához képest. Amint lehetséges ezen minimumig emeltessenek fel mindazon fizetések, amelyek ezen alul vannak. Végre hogy ez helyes arányban álljon az iskola értékével és az élelmi szerek árával, e tekintetben időről-időre vizsgálat tartassák." Általában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ily gyakorlati kérdéseknél csakis a fenálló viszonyok teljes ismeretén alapuló eljárással lehet célszerűen intézkedni. Igy hogy ismét csak egyet említsek például, a kecskeméti néptanítóknak az országgyűlés elé terjesztendő memoranduma szerint a tanítói hivatásra készülő ifjaknak épen ugy el kellene végezniök a teljes gymnásiumi tanfolyamot, mint azoknak, akik valamely tudományos pályára készülnek. Azt kérdem már most a kecskeméti collega uraktól, hiszik-e komolyan, hogy aki a gymnásiumi cursust végig tanulta, s azontúl három esztendőt oly képezdében töltött, melynek ahoz képest, hogy csupa gymnasium-végzett, s igy tudományos pályára készülő tanulók szakképzésére szolgáland, merőben tudományos intézetté kell válnia, hiszik-e, mondom, komolyan, hogy oly tudományosan képzett egyéniség arra való leszen, hogy valamely rusnyák vagy oláh faluban félig vad szülők még vadabb gyermekeit az ábécére és a kétszerkettőre tanítsa. Nem kell-e méltán attól tartanunk, hogy ily eljárás által csak azon, magokkal és a világgal meghasonlott kedélyű egyének számát fogjuk szaporítani, akik futandó pályájukat míveltségük alattinak tartván, azt kedvvel betölteni soha nem fogják, és átkára lesznek azon ügynek, melynek áldására kellene működniök, s kik majd mindenre inkább vállalkoznak mint arra, hogy tanítói kötelességeiket végezzék. „Wie das Volk, so die Schule; wie die Schule, so die Lehrer,u

elmondta már régen M a g e r, aki a modern iskolaügynek általában legnagyobb bajnoka volt. Hiába! a tapasztalati igazság, hogy „non datur saltus in natura," tán sehol oly mérvben nem áll, mint épen a közmivelődés terén ; és ha elgondoljuk, mi sorsa lenne egy, tudományosan képzett, emelkedett közmívelődési viszonyok közé tán nagyon beillő néptanítónak, ha az, egy árvamegyei oly községben alkalmaztatnék tanitóul, melynek lakosai szűk élelmöket évenkint az alföldön végezett egy havi arató munka által szerzik be, — meg kellene szivünknek esnie mind a tanítón, a ki szerzett ismereteivel és tágabb világnézetével ily nyomorult viszonyok közé jutott, mind a közönségen, melynek gyermekei oly miveltetésben részesittetnének, mely helyzetök nyomorát velők még súlyosabban éreztetné, a nélkül, hogy eszközöket nyújtana nekik földhöz tapadt helyzetűkből kiemelkedni. Midőn 50 évvel ez előtt a porosz kormány a népnévelési ügy regenerátióját munkába vette s e célra a kornak e tekintetben legképzettebb és leglelkesebb férfiait, Zellert és Dintert a nagy feladat keresztül vitelével megbízta, ezek nem azon kezdték meg a müvet, hogy mentül tudósabb embereket képezzenek iskolatanitókul, hanem nyilteszü parasztlegények-, iparos segédekhői képeztek oly tanítókat, kik igényeikre nézve azokkal csaknem egy niveaun állottak, akik között működni leendett életföladatok, de kik más rész-73 *