Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

sénél, hanem teendőiben kellő sort vévén, mindenek előtt a népnevelés rendezését veszi munkába, mi annál inkább helyeslendő, miután azonkívül, hogy a népnevelés minden további nemzeti mivelődésnek alapja és egyedül helyes kiindulási pontja, még az is hozzá járul, hogy nálunk épen e téren a teendő legtöbb és legsürgetőbb; mert itt nem csak reformálni, rendezni és pótolni, hanem nagyon sok helyt egészen újból teremteni is kell, ha azt akarjuk, hogy a népnevelés ügye hazaszerte azon színvonalra emeltessék, a hová jobbra fordult politikai és socialis viszonyainkhoz képest okvetlen emelkednie kell. Fokozódik elismerésünk, ha az egész munkálaton végig tekintvén, minden egyes pontjaiból a szabadságot és a rendet, mint egymást mérséklő hatványokat látjuk kitündökleni, minélfogva, mig egyfelől egyesek, társulatok és felekezetek részére a legtágabb szabadság biztosíttatik és nyilvános iskolák állítására az egyházak, községek, társulatok és egyesek is fel vannak hatalmazva, más részről e jogosult szabagságot a rend tekintetéből a közérdeket biztosító oly föltételekhez látjuk kötve lenni, melyeknél fogva, aki iskolát tartani akar, az iskolaépületet és ennek fölszerelését, a tanitó képzettségét, a tantárgyakat és tanítási időt stb. illetőleg, a tapasztalat által mellőzhetleneknek bebizonyult kívánalmaknak eleget tenni köteleztetik. Nekünk protestánsoknak ugyan, miután az autonom szabadságot, melyért annyit áldoztunk, s melynek viszont fenmaradásunkat és szellemi súlyunkat köszönjük, méltán mindennek fölébe helyezzük, itt ott tán zokon fog esni, hogy iskolatartási szabadságunkban bárcsak annyiban is korlátoztatunk, hogy a célnak meg nem felelő, rosz iskolák fentartásában gátoltatunk; és valóban, ha az alternativa igy állíttatnék, vagy a rosz iskola helyébe jót állit a felekezet vagy bezáratik és nem lesz semmi iskola, akkor azt mondanók: a rosz iskola is jobb a semmi iskolánál s e korlátozás valóságos bűn; de a javaslat nem igy állítja az alternatívát, hanem azt mondja: vagy legyen confessionalis jó iskola, vagy ha ez nem lehet, akkor én állittatok közös, de jó iskolát; ez ellen, azt hisszük, józanul kifogást pi nem lehet, különösen protestáns ember-i nem. A dolog veleje pedig az, hogy a célnak megfelelő jó iskola mentül több legyen, hogy ennélfogva jó iskolát akárki szabadon állithasson és hogy e törvényes jog gyakorlatában az embert senki ne háborgathassa, sem az álkegyesség, hogy butító mesterségét korlátlanabbul űzhesse, sem az álliberalismus. hogy a maga alkotta államelmélet bölcseségét minden ember nyakába varrhassa. Aki Belgium legújabb történelmét tanulmányozta, és szomorún tapasztalta, hogy lett egy különben mívelt, nagylelkű nemzet magában igazságos, szabadelvű, de egyoldalú, a confessionalis igényeket tekintetbe nem vevő iskolaügyi kormányintézkedés következtében évtizedek óta a legfanaticusb izgalmak martalékává, az érteni fogja örömünket e törvényjavaslat felett, mely bölcs mérséklete és az által, hogy a confessióknak szabad mozgást enged, e téren fejlődhető minden súrlódásoknak egyszer mindenkorra elejét veszi, sőt az egyes felekezeteknél keletkezendő uj életet és munkásságot oly irányba tereli, mely egymást folytonosan áldásos előhaladásra serkentse, de meg ne rontsa. A teljes tanszabadság törvény által megállapittatván, az oktatási monopolium végkép eltöröltetik, és a monopolium helyébe, mely mint mindenütt, ugy az oktatás terén is a röstségnek, tespedésnek párnája, e törvény a nemes versenyt lépteti, mely előreláthatólag annál élénkebb, annál gyümölcsözőbb mozgalmakat fog előidézni, miután az állam maga is egyik versenyző lévén, a rendelkezésére álló bővebb segédeszközök alkalmazása által képesítve van intézeteit minél tökéletesebb lábra állítani; másfelől nem szabad lankadnia, ha a vele versenyzők által magát csakhamar túlszárnyalva látni nem akarja. S itt, hol a kormány, mint iskolatartó, egyenesen belenyúl a közoktatás ügyébe, jön egy pont, mely nagy hordereje és szokatlan voltánál fogva bővebb fejtegetést igényel. Erről tehát legközelebb külön szólunk. Ballagi Mór.