Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-30 / 35. szám

kötelezés és hatás érdekében, ész — és szentírás ellenesnek tekinti. V) A csodákat illető, annyiszor és helytelenül vitatott kérdésre, nem a rationalismus szokott, tagadó válaszával felel; midőn Jézusnak — főleg gyógyitási — csodáit, Jézus természet fölötti, kivált bün nélküli természetére hivatkozván: csak a magosabb természetrend szükséges tüneményeinek tartja.2

) Rückertnek jelleme, elve, sehol tagadja meg magát, azonban legvilágossabban uj testamentumi exegetikai müveiben nyilatkozik az, mely tekintetben-alapelvül, az előfelvét nélküliséget nemcsak határozottan kimondja, <le ép oly merészen mind végig keresztül is viszi. 3

) Az előfelvét nélküliségen ő nem a magyarázandó subjectröli meggyőződés lehetlenségét értette, mint ellenei az igazhivő exegeták, hanem az egyéni meggyőződésnek a magyarázattóli függetlenségét. Egy szóval az irás absolut és megölő tekintélyét nem ismeri el. Minden gyötrődés nélkül tartja magát e nézetéhez, az irót az iróból, az egyes részieteket az egésznek összefüggéséből magyarázván, mint bármely profán iró müvénél tenné, a nélkül hogy eszébe jutna az inspiratio, s legkevésbé sem törődve azzal, hogy talán e tudományos operatiók eredménye saját vagy mások kívánságával, vagy gondolataival összeütközik.4

) Az oxegesis terén a jénai tanárok közül Rückert mellett Hilgenfeld A. érdemel kiváló figyelmet. Az emiitett tübingai kritikai iskolához tartozva, ennek, úgyszintén mesterének is dicséretre méltó vonásait rajta is fölismerhetni. Rövid idő alatt, bámulatos kitartás és szorgalommal, egész sereg, alapos tudományosságu itészeti művet irt és adott ki, s e müvek mellett, — mint: „A Clementinák" — „János E v a n g e 1 i o m a" — „AGlossolalia" (1850) „Márk Evangelioma" (1851) „A négy Evangélium" — « A z Evang eliomok és az ítészét" — „A zsidós apóka-1 y p s i s" — „ A g ö 11 i n g a i v i t a i r o m á n y a i m ellen" — (1851) „Az apostoli atyák" — „AGalatákhoz irt levél" (1852) „A páscha vita" stb.— méltán mondhatta magáról, hogy ö „őszintén megtette a magáét," midőn az ujabb ítészét túlhajtásainak határt és célt mutatott. Hilgenfeld távol áll a Tendenz hajhászattól; előtte a z nem egyedüli és nem minden. Kritikájának eredményeit illetőleg, említsük meg röviden, az evangeliomok és a Pál leveleinél tett korrektúrákat. A Máté ') „Rationalismus:" 191 1. 2) „T h e o 1 o g i e II." 148 s kör. I. s) „D ie Briefe Pauli an die Korinther," 2. kötet. 1836. — „Comentar iiber den Brief Pauli an die Eömer." — 1831. 4) A rom. levélhez irt előszavában egy exegetától következőket követel: nyelvészeti, történeti alapos ismeret, logikai képzettség, p h a n í a s i a, hogy t. i. saját E n-j é b ö 1 kivetkőzve, az iró lelki világába teljesen beleképzelje magát, elfogulatlanság, továbbá, hogy oda nem tartozó dolgokat ne hozzon fel, és magyarázata methodik u s legyen. ev. nak eredetét előbbre teszi mint Baur; annak eredeti alkrészeit, melyeket az apostolok korára viszen viszsza az 50 —60-ik évek közé, átdolgozásait ellenben a 70—80 évek közti időszakra teszi, s bár ez ev.-nak, mint a zsidós-keresztyénség legrégieb typusának, elsőséget is tulajdonit a többiek fölött, de azoknak rovására csupán Mátét nem emeli ki annyira mint Baur és szorosabb követői: Schwegler, Zeller stb. Lukács evangelioma az ö fölvétele szerint 100—110 között szerkeztetett, tehát ezt is előbbre helyezi mint Baur. A fő különbség közte és Baur valamint ez iskola között abban áll, hogy a Márk cvangeliomát Hilgenfeld a Máté és Lukác3 ev.-a közé helyezi, s nem mint Baur e kettő kivonatának tudja, sem érdemére nézve a többiek fölé nem teszi, mint Ritschl és Volkmár, hanem a szoros z s i d ó s-k eresztyénies s Pálellenes Máté és a szabad P á 1 e 1 v i Lukács között összekötő hídnak tekinti. Azonban a 4 ik e v a n g e 1 i u m megítélésében (és csak is ebben) tovább megy Baurnál Hilgenfeld. O a János ev.-át, — melynek szerzőjét nem tekinti egynek az apokalypsis írójával,*) — egyenesen a Valentini gnosis mellé tolja, s mint a katholikus gnosis klassikus kinyomatát, a gnostikusi heves mozgalmak idejéből, 150 körül származtatja. Mi a Páli leveleket illeti, az eredeti apostol és a canoni Pál közti öszhangzást merőben tagadja; csakhogy mig az uj tüb. iskola valódiaknak csak a romai, galatai és két korinthi levelet tartja, ö e 4 főlevél mellé még a Thessalon. 1-sö ugy a Filippibeliek és Filemonhoz irt leveleket is — Páli jellemüeknek tekintvén — valódiaknak ismeri el. — Hilgenfeld kritikai irányát tekintve, az irodalom- történeti jellegű, mely irány és melynek resultatumai,' neki az uj itészi iskola tagjai között jelentékeny állást szereznek. Es valóbán bámulni lehet, hogy mind e mellett, még csak rendkívüli tanár, holott — mondjuk ki az igazat! — a rendes tanárok között akad olyan, kinek helyét méltóbban betölthetné, A jenai egyetemnek az emiitetteken kivül a theologiai szakban tanárai még: Grimm, Schwarz, Diestel, Overbeck és Merx, (e két utóbbi privát docens) kiknek átalában a szabadelvüség, fölvilágosult gondolkozásmód főjellemvonása, s kik nem sokban térnek el a bővebben rajzolt 4 tudós által követett és egyengetett útról, Grimm Wilibáid „Institutio theologiae dogmaticae (1848) és az „e vangeliomi történetek hitelessége" cimü müvei legközelebb pedig biblia-történeti munkái által tűnik ki. Schwarz, egyszersmind superintendens, a gyakorlati theologiában jeleskedik, s mint iró a „Protest. Kirchenzeitung" hü és szorgalmas munkatársa, mely lapnak élén Sydow, Eltester állanak, s mely a protestantismus szabad szellemében diadalmasan küzd, legnagyobb ellenével, a Hengsten* Sőt Hilgenf. az orthodoxia bámulatára és boszankodására kimondja, hogy Basilidesnek Hyppolit által emiitett idézete a János ev.-ból, (1.9 és II: 4) ez ev-nak Jánostoli származását legkevésbé sem bizonyítja. ,,D i e e v a n g e 1 i e n :" 3456.