Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-16 / 33. szám

a papi elem a világi elemmel okvetetlen paritással legyen képviselve a zsinaton, nem ugyan azon tekintetnél fogva, hogy a világiak nem vennének oly szorgalmasan részt az ülésekben, mint a papok: hanem más érveknél fogva. Nekünk papoknak nincs mit tartanunk, hogy rövidségünk történik, ha a világi elem netán nagyobb számban is lesz képviselve a zsinaton, nincs mit tartanunk azon világiaktól, kik anynyira szeretik vallásukat, kik vallásukra büszkék, amennyiben látják, hogy szent vallásunk szellemében fejlődik az emberiség; nincs mit tartanunk azon mivelt világi elemtől, mely nem akarhatja befolyását a papi elem rovására emelni, de sőt logice azon kell törekednie, hogy a vallás emelésével annak kiszolgáltatói is jobb sorsban részesüljenek. Es annak elérésére nem szükséges, hogy a zsinaton két tábor álljon egymással szemközt, az egyik Luther öltönyben, a másik zsinoros, prémes ruhában. Részemről nem helyeslem ezen szigorú elkülönítést azért, mert az némi hideg ellenörség szinét viseli, melyre épenséggel szükség nincs, sőt a helyett több bizalom és egymáshozi közeledés volna kívánatos. Valamint a superintendens köztünk nem más, mint primus inter pares: ugy kellene annak lennie fokonkint le, mint az már Korntbálban nyert gyönyörű kifejezést. A ki tehát választó kerületének bizalmát megnyeré: az legyen képviselő az egyházi országgyűlésen, legyen az bár pap vagy világi. Ne tartsunk attól, hogy ily szabad választás mellett csupa világi-, vagy csupa egyházi személyek fognak válásztatni: igen ám, fog választatni mindkét elemből a java, a sava. Második érv, melynélfogva én osztom a temesvári egyházközség nézetét: a pénzügyi tekintet. Hogy a zsinat megtartása költséggel fog járni: az mindenki előtt világos; de ki fogja azon költséget viselni ? mi papok bizonyosan nem, hanem inkább a világiak. Hajdanában a világi urak saját költségükön tartották a zsinatot: jelen időben oly áldozat már nem volna elfogadható, hanem e célra külön egyházi adó volna kivetendő, nem épen lélekszám szerint, mert az nem volna egészen igazságos : hanem jövedelem után, a napszámos osztály megkimélésével. Részesülve pedig napidíjban, nem csak egyedül a pap: hanem egyátaljában mindenki. Hogy valaki grátiából, saját költségén, nagylelküleg ott ingyen fáradozzék : azt én a kifejlett korszellemmel nem birom Összeegyeztetni. Nem annyira szegény a mi protestáns testületünk, hogy az ezen fontos, ritka alkalomra nem birná kiteremteni a kellő költséget. Harmadik és legfőbb érv, melynélfogva én a temesvári egyház nézetét magamévá teszem, az egyház közös ügye. Nincs arra szükség : hogy a pap külön papi jogait védelmezze a zsinaton, vagy valami uj jogokat vívjon ki maga számára: a mi ott fog tárgyaltatni, közös az édes mindnyájunkkal. Ne tehát két tábor egymás ellen : de vegyest sok lelkes protestáns egymás mellett, az fogja eredményezni azt, a mi után lelkünk sovárog. Ezen igénytelen nézeteim ellenében valószínűleg több ellenvetést tesznek, nevezetesen: hogy én mint pap nem szólhattam igy meggyőződésből, hanem csak azért, hogy ez által politikai tőkét csináljak magamnak. Isten látja lelkemet, hogy nem az, hanem egészen más rugók működtek bennem, mikor ezeket irtam. Nem dics-, vagy nyervágy: hanem más vágy, más óhaj vezette tollamat, bizalmasabb viszony és szorosabb közeledés a papi és világi elem közt. Megvallom : fáj lelkemnek, midőn azt látom, hogy minket papokat a világiak koronként ugy tekintenek, mint valami ellentábort, mint valami heterogen elemet, kik a köznéppel — melyben még sok balvéleményt táplálunk — ellenek szövetkezünk, mint istentagadók ellen azért, mert nem szenteskedők. De kérdem: mikor szolgáljuk mi üdvösebben a egyházat, akkor e, midőn a szenteskedést ápoljuk a népben, vagy midőn a tiszta keresztyéni elveket, melyek mint Krisztus igazi tanítása le vannak rakva drága kincsekkint, a szent könyvben, csepegtetjük hiveink lelkeikbe és sziveikbe? Valóban, több nekem egy felvilágosodott, becsületes keresztyén, mint száz obscurus szenteskedő, kinél hiában keresed a jó cselekedetek gyümölcsét. Másik ellenvetés: hogy hát igy feladjuk a történelmi jogot, ha a paritásról lemondunk, és nem testületenkint választunk követeket. Itt azonban őszintén meg kell vallanunk: hogy az a paritás és az a testületek szerinti képviselet, előbbi