Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

Távol legyen én tőlem az utóbbinak még csak gondolata is. Nem vádoskodás az én célom, sem nem szutyongatás. hanem az. hogy a bajokra s ezek forrására való rámutatás által eszméltessem feleimet elsőben arra, hogy a múltnak viszonyaiból fejlett keserű közhangulat által sugallt szerfeletti féltékenység nem a legjobb tanácsadó, nemcsak azért, mert a vallásfelekezeti viszonyokat egy rész elnyomására kizsákmányolni a kor szelleménél fogva hová tovább mind lehetetlenebbé válik, hanem azért sem, mert ama féltékenység nem kevésbé káros hatású magunkra, mint másokra nézve' másodszor arra, hogy miután ma egészen rajtunk áll, mily szerepet akarunk vinni nemzetünk jövő fejlődésében: e függetlenségünket semmi sem fogja inkább biztosítani, mint az, ha egy testté összeforrva, az elágazó erőket terv- és célszerinti cselekvésre egysitjük, hogy a gyöngék erősbödést, az erősek gyarapodást, mindnyájan áldást és fényt nyerjünk; harmadszor arra, hogy a magyar protestáns egyház súlya, tekintélye és szellemi emelkedése történelmi fejlődéséhez képest szoros összefüggésben áll a nemzet politikai állapotával, minélfogva nincs veszteni való időnk, mert egyházunk belszervezése legeélosabban eszközöltethetnék addig, mig az állami átalakulás folyama tart. E hármas aranyszabályt szeretném feleink szivébe és elméjükbe vésni, hogy azt az egyház terén teendő minden lépéseikben irányadóul szem előtt tartsák, és ne húzzák halaszszák tovább is a dolgot, várva talán állam viszonyaink kifej lését. Mert bármikép ütnek is ki a most folyamatban lévő tárgyalások, az egyház semmiesetre nem várhatja, hoo-y azokból reá áldás, szellemi és anyagi előnyök áradjanak, ha azokért maga nem fárad, ha elő nem késziti a földet, melyben a szebb jövőnek magvai megfoganzhassanak. Fődolog, hogy ébredjünk valahára annak tudatára, hogv két milliónál többen vagyunk, kiket ugyanazon szent hit lel késit, ugyanazon szeretet kapcsol egybe, ugyanazon remény tart; ez aspiratiók oltára sokkal szentebb, hogysem zsámolyánál a testületek kiilönködő önzéseiket, az egyének személyes susceptibilitásaikat Istennek kedves áldozatul le nem rakhatnák. Mig most öt felé szakadozva, gyakran egymást paralysáljuk, addig egyesítve két milliónak közös akarata tény súlyával nyomna és akkor sok olyan, amit ma jámbor óhajtásképen emlegetünk. boldogító valósággá válhatnék. Ha némelyek azt hiszik, hogy ez egyesülés zsinat nélkül meg nem eshetik, ám legyen zsinat; semmi sem áll ma útjában annak, hogy zsinat tartassék. Akár zsinattal pedig, akár zsinat nélkül, mind egy; csak történjék, aminek történnie kell, hogy kibontakozva az elkülönzöttség és szertehuzás nyomorú bonyodalmaiból, az egymás iránti közöny helyébe a solidaritás tudata foglalja el lelkeinket. Ha igy egybeforrva annak idejében és meggondolva forgolódunk, nincs okunk semmi tekintetben csüggedni; sőt még az anyagiak dolgában is urai lehetünk jövendőnknek, csak tudjunk az egészet felölelő tervezésre, közös cselekvésre emelkedni. Faxit Deus. Ballagi Mór I S K 0_LA Ü (í Y. Beköszöntő beszéd, inelylyel Mill Stuart múlt évben rektori székét elfoglalta, a sz. andrewsi egyetemen. *) A nevelés, széles értelemben, a legkimerithetienebb tárgyak egyike. S bár alig van tárgy, melyről annyi kiváló elme, oly sokat irt volna, mint irtak a nevelésről, mégis teljesen újnak találja mindenki, kinek feje nincs megtömve idegen nézetekkel; mert mindamellett, hogy tömérdek jeles dolgot mondottak róla, a gondolkodó fő talál abban kisebb- nagyobb hézagot eleget, melyet megvitasson, megfejtsen, vagy kibövitsen. A nevelés már sokoldalúságánál fogva megkívánja, hogy különböző elmék különféle szempontokból vizsgálják. E szó, nevelés, magában foglalja mindazt, amit mások közvetlenül mi érettünk, s a mit mi magunkért tettünk, hogy a tökélyhez bár egy lépéssel közelebb jussunk, sőt szélesebb jelentésében, értjük alatta az emberi jellem és szellem mindazon haladási mozzanatát, melyet a törvény, a kormányforma, az ipar, a társasélet, vagy akaratunkon kivül eső physikai befolyás, éghajlati, föld- és helyi viszonyok, közvetve okoznak. Ami csak befoly arra hogy az egyén azzá legyen, ami, vagy akadályul szolgál hogy azzá lehessen, a mi még nem, az mind, mind kiegészitö része az ember nevelésének. '*) E kitűnő miire, ha teljesen közölve lesz, pár észrevételt teszek * addig is, előleges tájékozásul annyit, hogy az abban, gyakran emlegetett angol és skót egyetemekkel, tanodáink u. n. bölcsészeti (7—9) osztályait tehetném párhahnsamha. F. L.