Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-02 / 31. szám
Erőteljes s a föld nagyjai atyák, anyák es leányaik száraára tanulságos prédikáció a IX-ik: -A véres lakoma Heródes házában." Korszerű prédikáció a XlII-ik is: „Tisztelet az öregeknek." Ugy szintén a XlV-ik : „Ifjak iparkodjatok feddhetlen életre " A sorban következő böjti prédikációk XV —XVIII, igen vonzók és tanulságteljesek és világosan mutatják, hogy szerző mily nagy mértékben birta tárgyát; az életből merit és mélyen hat az életre. Ki nem olvasná kiváló érdekeltséggel a második húsvéti prédikációt, melynek felirata: „Ez életnek zarándok utján legjobb barátod az üdvözítő Jézus Krisztus." 1. Mind elejétől fogva barátságosan melléd áll s bár ismeretien, szeretetteljesen elkísér. 2. Nyitva van füle szived panaszaira és örömmel fejti meg életed homályos kérdéseit. 3. Ha kérőleg hozzá ragaszkodol, melletted is marad, mikor estére hanyatlik az idő. E szép keresztyén szellem lengi át az egész beszéd gyűjteményt, mely 3G prédikációt foglal magában. Mind e dicséretre méltó tulajdonok mellett, melyekkel e prédikációk ékeskednek, némi kivetni valót is találtunk buiüök, mit szerző, ha Istentől meglett volna engedve neki tovább működni, érettebb korban bizonyosan maga is elkerült volna. Itt ott egyes helytelen kifejezésekre is akadtunk így pl. 74. 1. Wir wollen uns reizen lassen zum Danke gegen Gott. 32. 1. Diesen Gedanken aus denken — nem szokásos. 37. 1. Profit köznapias, nem német kifejezés. 166. 1. Heisser Strauss és 232. 1. Auf den Nagel gehángt köznapi, az egyházi szószékről nem illő kifejezések. 29.1. Mondatik, hogy a méh a méreg virágból is mézet szí," holott köztudomás szerint a méh a mérges növényeket elkerüli. Nyomtatási hibákat nem igen találtunk és a kiállítás szépnek mondható. Ara a munkának csak 2 frt. o. é. Búcsút veszünk a korán elhunyt szerzőtől azon benső óhajtással, vajha az ige, melyet ő oly hatalmasan hirdetett, minél többeknél áldásul váljék, s emlékezete soha el ne múljék. » Sc/mell Károly, vadkerti ev. lelkész. Kinek miiyen kalapja van, olyannal köszön. Példa beszéd. Az itteni román egyházi irodalom kopár mezején évek telnek el, mig vagy egy zöldiévé! véletlen felüti magát. Négy millió óhitű román nem képes egy egyházi lapot megalapitni. Rajtok igazán betelik az Idvezitő felsóhajtása: „szegények mindig lesznek ti közöttetek." Ezután, meglehet, másként lesz; de jelenleg csak ugyan szegények. Ezt tudva nem minden érdekeltség nélkül siettem megvenni egy ilyen cimü könyvet: „Az igaz egyház és a romun egyház elhivatása." Megjelent Bukarestben 1868-an Hieszku Nicefor esperestől, kinek cime a borítékon négy nyomatatott sort foglal el. Nem célom az egész könyvet ismertetni, s meg sem emiitettem volna, ha a tudós esperes ur is békét hagyott volna reformalt egyházunknak, de igy egyenesen ő ada alkalmat reá, hogy elmondassam vele, mikép itél a hussi papnövelde tanára és számos zárdák gondnoka az evangéliumi prt. reformált egyetemes egyházról a 19-ik század második felében. Miután a római kath. egyházat bemutatja olvasói előtt, igy folytatja. „Lássuk már most a prt. reformált egyházat is. A latin egyház zsarnoksága s égre kiáltó vissza élései, melyek annak kebelében születtek és támadtak, egészen szükséges és természetes módon kényszeritették a 16-ik század elíein 1517-ben fiainak egy nagy részét, hogy tőle elszakadjanak és egy más keresztyén egyházat alkossanak „Protestáns reformált" nevezett alatt, minthogy tiltakoztak annak vissza élései ellen is, megtisztították tudományokat s egyszersmind annak közigazgatását. Ezen egyház már születése kezdeténél a körülmények által korlátoltatva levén, kénytelen volt egy időre a közigazgatás intézését a világi uralkodók kezeibe átengedni, rájuk ruházván egyúttal a főpüspöki méltóságot is. Es ezt csak azon országokban tették, melyekben az uralkodók protestánsok, hanem azokban is, ahól más hitűek pl. Ausztriában, Franciaországban és másutt. Es ezen jogért, melyet átadott azoknak kezeibe, azt kérte, hogy adjanak neki élhetési eszközöket, hogy kedvezzenek neki, hogy fejlődésében segítsék és a kül megtámodások ellen védelmezzék. Azonban azután megkísértette a prot. reformált egyház, s kísérgeti ma is minden erejéjével, hogy jogát visszakaphassa s hogy magát szabadon s mindenkitől érintetlenül igazgathassa azon apostoli zsinati alapon, a melylyel bir ö is elvileg, mint ami igazhitű keleti egyházunk, mert ő is meg van győződve, hogy hivatását csak igy töltheti be. Azon a vallás ügyében nemes egyház sem maradott meg az igaz keresztyén hit lényégében. 0 a vallásnak csak külső üres alakját vette vissza, azaz a zsinati kormányzást; de lényegét csaknem egészen elhagyta. Azon törvényeket és kanonokat, melyeket ők közmegegyezéssel alkotnak, csak ugy tekintik, mint akármi más polgári törvényeket melyeket tisztán csak az emberi ész és akarat teremt, egy felsőbb isteni hatalom minden befolyása nélkül, mert minden egyetemes akarat, csak az ész által jöhet létre mert az ember, mint a természetnek egy külön része, csak speciálist hozhat létre. Igy vetkőztetik ki ők az egész vallást is azon igazi lényégéből, isteni tekintélyéből s azon az emberi ész által egészen fel nem fogható erejéből, melynek védelme alatt találhat csak teljes nyugalmat az emberi ész és minden természeti szükségesnek s óhajtásainak kielégítést. Ok Krisztus tanitásait nem ugy tekintik, mint istenit, hanem mint a legbölcsebb és legfelsőbb világi ember tanítását. Más szavakkal a protestanstismus tiszta Ilegelianismus (Hegel bölcsészete), mely minden tudásnak