Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-07-19 / 29. szám
hagyta a gyűlést, s nem is tért többé vissza. Ezen jelenet után mentünk ebédhez. Délután ismét összeült a gyűlés, de most már csak az autonomiai küldöttekből. A tanácskozás kezdetén belép Húrban néhány küldöttel akkép nyilatkozván, hogy ők többé ily elnökség vezérlete alatt a gyűlésben részt nem vesznek, hanem haza mennek, s protestálnak előre a gyűlés minden végzései ellen. Dixi et salvavi animam. Távozásukkor magukkal hívták a jelenlevő népet is, de ez néhány kosaristit kivéve helyéről nem mozdult, tudván hogy ki a csatatérről visszavonul, veszt. Ezen urak eltávozása után beállt a nagy csend, s minden ment a legnagyobb rendben, ugy hogy azután két óra alatt több végződött el, mint ezelőtt két nap alatt. Szőnyegre iött a kosaristaiaknak Brezova, mint anyaegyháztól való elszakadási ügye is. Mivel pedig a kosaristaiak a magas cultusminiszteriumtól az esperességhez küldött irataiban, legkisebb anyagi képesség az önálló egyház megállapítására, kimutatva nem lévén, esperességünk ez ügyben kimondotta véleményét „hogy a nevezett kosaristaiak nem képesek önálló egyház állapítására és fentartására." Azonkívül tanácskozás alá került az úgynevezett „perrendtartás," mely felett az határoztatott, hogy az említett perrendtartás a jövő kerületi gyűlésen újra tárgyalás alá vétessék és pedig a szokott helybeli gyűlések megelőzése után. S azzal a gyűlés harmadnapra bevégződött. T A R C A. A pesti ref. gymuasiuiu felsőbb oszíályu növendékei egy derék tettel fejezék be ez iskolai évet. Nevezetesen a raajálisi mulatságból fenmaradt 14 frt 20 krt physicai experimentumokra beszerzésére adták. Ugyan e célra — a physica tanárának felszólítása következtében — gyűjtést is rendeztek magok közt, mely gyűjtésnek eredményét ezennel közzé tesszük: a VIII-ik osztályból bejött 15 frt 71 kr, a VH-ikből 17 frt 50 kr, a Vl-ikból 7 frt 70 kr, s az V-ikből 13 frt 89 kr. - Igy tehát összesen 69 frt gyűlt össze, melyekért a lelkes ifjak az iskola részéről köszönetet érdemelnek. Jutalmazza különben őket az öntudat, hogy egy anyagilag szegény iskolának nyújtottak segélyt, némely nélkülözhetlen s a tanításhoz elkeriilhctlenül szükséges kellékek beszerzésére. Egy hang- az alföldről. Mi protestánsok általában önérzettel szoktunk hivatkozni arra, hogy a mi hitünknek és cselekedetinknek egyedüli zsinórmértéke: a szentírás. — Pedig, hogy vallásos actusaink minnyája és mindenütt evangyéliomszerü volna, én legalább állítani nem merem. Mert a szentírás a vallás külsőségeit illetőleg semmi más egyenes utasítást nem ad, mint a mit 1. Kor. 14, 40-ben olvashatunk : ticlvtci zuoyrr)u.óv(ti<i xat xara za^tv yiveofto)^ (mindenek pedig ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek.). — Az evangyéliom szellemével pedig csak az oly szertartás egyeztethető meg, mely a buzgóságot neveli, s a szivet Istenhez emeli; már pedig, hogy — az az éneklés, melylyel ref. egyházaink 9 9 /ioo ében a 7—12 éves iskolázatlan hangú iskolásgyermekek temetések alkalmával az utca levegőjét végig hasítják — sem nem ékes, sem nem szivemelő s igy nem evangyéliomszerü: minden elfogulatlannak be kell ismerni. — Ha még ehhez hozzá számítjuk azt, hogy kivált népesebb egyházainkban, mennyi idejüket elrabolja a növendékeknek a halotthoz való járás, elvonván őket a tanulástól megzavarja, késlelteti, gátolja képződésüket; — ha meggondoljuk, hogy télen a nagyhideg, nyáron a hőség, őszszel és tavaszszal sár, hideg eső mennyire veszélyezteti a gyenge gyermek egészségét s hány szülőnek földi reményét teszi semmivé: a nevezett szokás káros voltát sem lehet tagadnunk. — Ennek lett áldozata közelebb nálunk is, algymnasiumunk Il-ik osztályának egyik legreménydúsabb növendéke, szüleinek egyetlen öröme H. A. — Egy temetés alkalmával karácsontájban lett meghűlése következtében sirba hullt a gyenge életvirág. — Pedig mily előnyösen helyettesíthetné a legtöbb esetben fülsértő gyermek éneklést a szép kántori hang, mely a leendő választásoknál a kántorságnak „conditio sine qua non^jául tekintetnék, vagy a minél magasztosabb nincs, nem lehetne, — a halottas gyülekezet együttes éneke! fölzengve a háznál, föl a temetőben, mellőzve mindenkor az utcai marschnótákat. — Haj, de az emberi gyarlóság nem szereti nélkülözni a megszokott rosszat, s alkalmazni a célszerűt ha — uj! Ha a gyermek nem visítja torka szakadtából az ének szavait, ki ad jelt az utca lakóinak, hogy — halottat visznek ? ki látja meg a rózsás koporsót s a szép szemfedelet ? Bizony! e tárgy is egy azon ezrek közül, melyek az ohajtott egyetemes zsinat létrejötte után, oly rég várakoznak. Molnár Albert, m. k. gymn. tanár. X E K 11 OLO íx. Az Ur veteményes kertjének egy igénytelen, de fáradhatatlan szelid lelkű nyugalmazott kapását, széles tudományu t. c. Freyler Sámuel urat, volt körmendi ev. gyülekezet egykoron munkás s lelkiesméretes tanítóját kisértük ki az örök nyugalom helyére a dobronaki temetőbe e folyó hó 3-án élte 79-ik évében. A boldogult közel 40 évig fáradozott lankadhatatlan tevékenységgel itt körmendi egyház növendék serege körül. Egyike vala ő azon ritka jelességü szakavatott tanítóinknak, ki
