Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-19 / 29. szám

hatnók meg egyházunknak iskolái feletti teljes autonómiáját : iskoláink részére készek vagyunk semmi egyenes, közvetlen anyagi gyámolitást az állam javadalmából vagy pénztárából nem igényelni. Hogy pedig egyházunknak, autonomiánk teljes épségben maradása mellett feltételezett s csupán egyházi célokra szolgáló állami javadalmaztatását az 1848: XX. t. c. 3. §-ának alapján mily módon véljük eszközlendönek, ezt a következő fejezetben terjesztjük elő. II. Az egyházi szükségek fedezésére igényelt állami javadalmaztatás módja. Mint a fentebbi fejezetben kifejtettük, az 1848: XX. t. c. 3. §-ának alapján, egyházunknak, autonómiája sértetlensége mellett, csupán egyházi célokra szolgáló állami javadalmaztatását igényeljük. De ezt sem ugy kívánjuk értetni, mintha e tekintetben a teljes ellátást, minden egyházi szükségeinknek közálladalmi költségen fedeztetését ohajtanók. Mi ezt sem nem óhajtják, sem nem igényeljük. Először azért, mert egyházunk anyagi önfenntartási erejének súlypontját az egyház körén kivül helyeznünk csaknem annyit tenne, mint egyházunk és vallásunk belső életereje iránt bizalmatlanságot tanusitanunk. Másodszor azért, mert ha egyházunk anyagilag teljesen az állam által tartatnék fenn, nehezebb volna annak testüleleti önállóságát s önkormányzati függetlenségét bármily irányzatú államkormány ellenében megőrizni. Es harmadszor azért, mert ily értelemben az idézett törvény végrehajtása, ha már 1848-ban is, az állam pénzerejének elégtelensége miatt kivihetetlennek bizonyult, most, országunk jelen megterhelt állapotában, még inkább kivihetetlen lenne. Mi csupán közegyházi s nem összes gyülekezeti szükségeink fedezésére igényeljük az 1848: XX. t. c. 3. §ának végrehajtását, vagy is az állam általi javadalmaztatást. Minden gyülekezet legközelebbről maga tartozik saját szükségeinek fedezéséről gondoskodni. E célból mindazok, kik valamely gyülekezetnek tagjai, kötelesek annak terhei viselésében a szabályszerű módon, önhatóságilag meghatározott arányban és kulcs szerint résztvenni. A gyülekezetek valamint eddig jogosan gyakorolták, ugy kétségkívül ezután is gyakorolni fogiák, saját belső szükségeik fedezésére, az önadóztatást. Ebben rejlik önhatósági életöknek egyik alapfeltétele, mely öngondoskodási joguk s egyszersmind kötelességük nélkül, valamint önnálló léttel nem bírnának, ugy az 1848 : XX. t. c. 3. §-ának szószerinti végrehajtását sem nélkülözhetnék. Már mivel az államhoz, mint államhoz nem az egyes gyülekezetek jöhetnek közvetlen viszonyítási szempont alá, hanem csupán azoknak összesége, vagy is maga az egyház: a dolog természetéből következik 1. hogy az állam közvetlenül nem az egyes gyülekezetekkel, hanem mindenkor csak magával az egyházzal érülközhetik ; 2. hogy az javadalmazási tekintetben is nem az egyes gyülekezetekkel, hanem ceupán magával az egyházzal lehet közvetlen viszonyban; és 3., hogy az állami javadalmaztatás is nem az egyes gyülekezeti, hanem a közegyházi szükségek tekintetéből eshetik meg legilletékesebben, Ezen pontok szem elöl nem tévesztése lényegesen megkívántatik arra nézve, hogy az egyház mint egyház autonómiáját az állam irányában biztosítva láthassa és érezhesse. Mert mihelyt az államhatalomnak közvetlen érülközése az egyes gyülekezetekkel bármi tekintetből elfogadtatnék: akkor alig lehetne kikerülni, hogy az állam a legfőbb felügyelési jogon felül, az egyház beléleletébe is ténylegesen benyúló befolyásra ne emelkedjék s alig lehetne akkor állítni, hogy az egyház önálló s teljesen betetőzött alkotmányos szerkezetet képezzen. Az eddig mondottak után felállíthatni véljük a következő tételeket: 1., hogy a mi javadalmaztatást igénylünk, azt az állam illetékesen nem az egyes gyülekezeteknek, hanem egyenesen csak magának az egyháznak adhatja; 2., hogy magát az egyházat illeti az ö közszükségeinek megítélése és megállapítása; és 3., hogy az államtól nyerendő javadalomnak részletes kiosztása is az egyházi közszükségekre, nem mást, mint magát az egyházat illetheti. Mik legyenek pedig ezen közszükségek; bár ezeket koronként maga az egyház határozhatja meg : mindazáltal tájékozásul általánosságban annyit mondhatunk, hogy mivel egyházi közszükségeken azon szükségeket kell értenünk, melyeknek fedezése nem csupán egyik vagy másik gyülekezetre, hanem a gyülekezetek összeségére vagyis magára az egyházra néz: ennélfogva ide számíthatjuk 1. az egyházi kormányzás és közigazgatás költségeit ; 2. a lelkész-növeldék vagy seminariumok fenntartását ; 3. az egyházi személyzet elnyomorodott tagjainak s özvegyeinek és árváinak gyámolitását; 4. a vallásos és egyházias élet általános emelésére célzó egyetemes intézkedéseket; 5. a más felekezetek között szétszórtan élő s épen azért gyülekezetet alkotni nem képes egyes hívek vallási szükségeiről való gondoskodást; és 6. egyes, bármily csapással sujtolt és szükséggel küzdő gyülekezeteknek arra való segítését, hogy idővel önerejökből tarthassák fenn magukat s virágzó létezésnek örvendhessenek. Hogy ezen utolsó pontot is az egyházi kozszükségek rovatába soroljuk, annak természetes oka az, mivel bár a gyülekezetek saját szükségeik fedezéséről önmaguk tartoznak gondoskodni; de ha e részbeli tartozá-