Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-05 / 27. szám

zete történelmére, S hiidöh ezt tfefezi, leghívebben járt el tisztében, leróvta tartozását hazája iránt. De valjrtri mindaz, a mi ott érdekkél bir, mi ott t&tíit és cikiat, öölfel és buzdít, mert rokon kebelbeú Viszhaügra tálál, bir-é oly hatással nálunk is ? Helyesen cselekszünk, ha őket utánozzuk, de nem rabszolgailag, adva azt szórul-szóra, mit ők adni jónak találtak, hanem lessük el a szellemet, melylyel ők saját nemzetük történelmét a világtörténelembe beszövik. Ha mi is követve példájokat, ezredéves múltúnknak elvalahára méltó helyet jelölünk ki a világtörténelemben is. Az előttünk fekvő tankönyv, mint az első kötet előszavából megértjük, életrajzokban kívánja előadni a világtörténeti főbb eseményeket, hogy a történelem azzá legyen, a minek lennie kell, jellemképző szívnemesitő elbeszéléssé. Szerző nézete szerint nincs helytelenebb és kinzóbb tanitásmód, mint a gyermeknek mindjárt kezdetben az összes történelemből száraz átnézetet, csupa nevekből és évszámokból álló vázlatot adni. O a világ történelem roppant mezejéről a gyermeki kedélynek leginkább megfelelő érdekesebb eseményeket kívánja kiválasztani ; felvenni különösen olyan életrajzokat, melyek erkölcsi jellem tekintetében példányképül állíthatók a tanuló lelki szemei elé; ilyeneket az ó korban a görög és romai történelemből választja leginkább. A részietek elbeszélésénél párbeszédes alakot kiván használni, s a földrajzra tekintettel lenni. A második kötet értésünkre adja, hogy a vezérelvek ugyan azok, miket az ó-kor írásánál követett, hogy a nyugot római birodalom romjain keletkezett birodalmak alapitóit vagy főoszlopait kiemelni kivánta; lehetetlen volt mellőznie a magyar nemzet Európába való költözését és honalapitását, annál is inkább, mert a tanuló ifjú nehezen birja honá történetét beleképzelni, az egyetemes történelem roppant tömegű eseményeibe; a germán áll mok mellett ki kellett emelni a kelet két sajátságos nemzetét is, az arabot és törököt. Az uj korban az eddigi szokás ellenére némely koronás fejedelmek helyett — mivel az egyes személyek jelleme volt határozó, — más jeleseket emel ki, kik a nemzeti szabadság mellett szilárd elhatározással harcoltak. Bevallja, hogy a felekezeti dolgokat szerette volna teljesen mellőzni, de miután tény az, hogy a XVI és XVII. század legfőbb eseményeit a lelkiismereti szabadság s ezzel a polgári szabadság küzdelmei képezik, kénytelen azokat fölemlíteni; azonban gondosan kerül minden kifejezést, mely valamely felekezet szentségét tiszteletlenül érintené. Ezek a vezérelvek, melyek szerzőt az előttünk fekvő tankönyv megírása és kiadására elhatározták. Kérdezzük most: hogyan fejtétte meg feladatát'? E feladat megoldásához megkívántató képesség megítélésénél két mozzanat bir fontossággal ; követeljük ugyanis, hogy a szerző biztos tárgyismerettel birjon, hogy az anyagon, melyet feldolgozni kiván, uralkodjék s helyes pádagogikai tapintattal válassza ki az elöadandókat, s hogy továbbá előadása szabatos és ügyes legyen. „ín der Beschrankung zeigt sicli der Meister." Mondja a költő, s valóban azon gondolat, hogy korlátozott téren legálább főbb vonásaiban rajzolt hű képét kell nyújtani az egész világtörténelemnek, sokakát visszatartóztathat egy ily tankönyv megírásától. Ily feladat megoldásánál a történetbuvár, ki a kutforrásokhoz elhatol, aligha tudná eltalálni a helyes módot. Szerző a feladatot megoldá, — s tekintve azt, hogy ő biographicus előadásu tankönyv írásánál úttörő, — helyesen oldá meg. Az egyetemes történelem roppant anyagából biztos kézzel válogat, miről egy futó tekintet a könyv tartalmára meg fog bennünket győzni Midőn Noe és Mózes alakjaival a bibliának történelmi fontossága lesz kiemelve, Ninus és Semiramissal az assyr és babiloni népek történelmére leszünk figyelmeztetve, s Didóval, Karthágó alapításával, Róma egyik leghatalmasabb versenytársáról s a phoeniciak életéről veszünk tudomást. Ismertető ugy véli, hogy ezekután kívánatos lett volna, ha szerző, legalább egy életrajzban, bevezet bennünket az egyptomiak életébe; nagyszerű építményeik, sajátságos életmódjuk, szokásaik, világtörténelmi fontosságuk azt igényelhetik ; legalkalmatosabb lett volna erre tán Psammetich regés életrajza, vagy a szerencsétlen Psammenit. A görög hősök, azok közös vállalatai, elibénk tárják elég bővén a Görögök mythologikus korszakát, mig Kodrussal, a törvényhozókkal a görög történet első korszaka világlik meg előttünk. A görög szabadságharc nagy férfiai, — mint általában a görög történelem úgy e tankönyv legfényesebb pontjai. Perikies, Alkibiades, Lysancler életrajzai elég világot vetnek a peloponnesusi háborúkra. Epaminondas és Pelopidas rajzolja a Thébében még egyszer felvillanó görög hősiességet, Fülöp és Nagy Sándorral bevezettetünk a macedónok történetébe, látjuk Göröghon hanyatlását, Persia bukását. Szintily tapintatosan és ügyesen választvák az életrajzok a rómaiak történelméből is. A királyság korszaka négy életrajzban vétetik elő, az alapító Romulus, a vallást szervező Numa, a harcias Tullus Hostilius és a királyság bukását előidéző Tarquinius Superbusban. A köztársaság első korszaka Brutus, Porsenna, Coriolanus, Appius Claudius, Camillus, Lucius Sextius, Pyrrhus élet-és jellemrajzaikban vétetik elő, majd Regulus, Hannibal és ifjabb Africanus Scipioval a punháborukon túlesvén, a Graéhusök, Marius, Suíla, Pompeius, Caesar alakjaiban Róma polgárháborúi és a triumvirátusok korszakával ismerkedünk meg. A császárságot megnyitja Augusztus, ki mellett a kitűnő szónok Cicero életrajza is előadatik. A többi császárok közül a nemes keblű Titus, a kitűnő Traján, a bölcs Mark Aurél, Nagy Konstantin és Nagy The'odosius vannak kiválasztva, mint a kiknek jellemrajza az ifjú lelkekre nézve legtanulságosabb; a zsaruok. kegyetlen császárok egyáltalában mind mellőztettek, csak mellékesen tétetvén rólok említés. A második kötet Alarichchal kezdődik, kit a népvándorlás rövid rajza előz meg, majd Attila, Nagy Theo dorik, Alboin (bizonyosan tévedésből Chlodvig és Juszti-