Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

A kecskeméti ev. pap, azt akarván kimutatni, hogy az esperesséjjriek szabad az egyházaktól, ha történetesen bizonyos ideig lelkészük nincs, azon időre esö lelkészi fizetést, az árva pénztár számára bekivánni, igy szól „No még ez!" Szegény autonom prot. kegyeletes intézkedések „ti büntetésre méltó egyházi képviseletből alakult esperességi és kerületi közgyűlések! jaj tinéktek! feleljetek ! — Itt a suly az autonom szón látszik nyugodni, mert a gyűlések hajdan is léteztek „de azért az üresedésben lévő egyházak nem zsaroltattak az árva intézet számára. Lássuk tehát, hogy az az autonomia mi ? Az autonomia annyi mint „önkormányzat" azaz, Taz egyes egyházak, a legjobb balátásuk szerint, szabadon kormányozhatják magokat „az esperességek" és a superintendentiák szinte szabadon kormányozhatják magokat „a pátens, az az irott törvény visszavétetvén, nem áll többé útjában az önkormányzatnak. Ez mind jó, mind helyes ! Csak hogy, az esperességi önkormányzatban hiába keressük az egyházak adóztatását! Az egyházak, ha valamely épületük igazitása, elmulhatlanul szükséges, megteszik a költség kivetést: de ezt nem nevezik adónak. Az esperesség soha semmiféle adóval nem foglalkozott — és a kerület haj dan szinte nem. Mi tehát az esperességi adóztatás ? Nem egyéb, mint az ifjabb kornak, az autonomia neve alatti handabandája, melynek semmiféle törvényes alapja nincsen. Hogy az esperességi papok, összegyülekezvén, magokat egyenkintí egyházaknak tekintik : az sajnálatra méltó lelki tévedés. A képviseletnek mindenütt és mindég, megszokott az eljárása határoztatni, például, az országgyűlési képviselők, szabadok a törvényhozásban — de nem szabadok a küldők zsebjeiben, és a küldők azon felül, ha a képviselők nem jól viselik magukat, felírnak ellenük, bizalmatlanságot szavaznak eljárásukra stb. Az autonomia egy felséges elv, melynek egyedüli alapja „a meggyőződéssel megegyező eljárás." Az autonómiában nincs irott törvény, nincs pátens, nincs kényszerítés, nincs megyeikarhatalommal párosított végrehajtás; ellenben van az autonómiában, irott törvény és pátens helyett, a bölcs keresztyén szeretetnek győző szava. Itt a baj csak az, hogy az autonómiával kormányozni, valamint egy részről felette üdves, ugy más részről felette nehéz, mivel az okoskodók száma mindenütt nagy ! Tulajdon tapasztalásom nyomán megjegyzem, hogy néhai Sárkány Sámuelnek helyébe, még felette fiatal koromban, körlelkészből, főesperesnek megválasztatván, kaptam igazgatásomba egynehány oly egyházat (Csővár, Aszód, Kecskemét), melyeknek sok évi papelmozditási-perük, nagy papir-töraegre növekedett volt: és itt tapasztaltam, mely felette nehéz minden bölcselkedő embernek kívánságához képest, eljárhatni. Minthogy pedig Laukó Károly uram, a fentebb álló cikkében, engemet egy vétkes pap-uralommal vádol: legyen szíves e részben, az akkor működött kecskeméti hallgatóitói megtudni, hogy uralmam vájjon miből állott ? Sőt sokkal inkább, nem voitam e épen én, a papkeresésben ifí, egyik fő eszközük, még pedig nem a kijelelés, hanem a valóságos keresés utján ? Krisztus urunk mondja, hogy a ki első, az legyen a többiek szolgája (Mát. 20, 26, 27.): és épen abból állott az én több mint kilenc évi főesperességetft és nem is esett nehezemre, attól bucsut venni! Ismételem, hogy irott törvény nélkül kormányozni, bár csak 24 gyülekezetet is, felette nehéz: és épen e nehézségben rejlik annak kulcsa, hogy a protestáns törvényhozók, kezdve 1791-től fogva, folytonosan egy közigazgatási törvényen törték f e j e i k e t; névszerint, ide vág az akkor tartott országgyűlésnek 26. törvénycikke ; ide vág a későbben megtartott zsinat; s végre ide vágnak a felette sok évi egyetemes gyűlések, és zsinatrai készülődések : nem csuda tehát, hogy a midőn végre egy ily törvény, a kormánynak jó akaratjából, és sok derék protestáns fejtöréséből, pátens név alatt megszülemlett, azt a protestáns testületnek felette nagy része, némi örömmel fogadta, bár későbben, az egységnek kedvéért, el is állott tőle. — Laukó Károly uram, nekem itt is ily uralmat tulajdonit, hogy, ha állásomon maradok, akkor én „menesztettem volna kegyelmes föpásztori bullákat" rendelem „parancsolom" stb. — E helyen ajánlom kegyednek Laukó Károly uram, nyomtatott körleveleimet, melyeknek, ha másutt nem, a kerületi levéltárban több példányai vannak — legalább tőlem be lettek szolgáltatva: olvassa ki, kérem, azokból vádait; vagy, üres firkáival ne gázolodjék senki becsületében ! Az autonomia tehát, nem abban áll, hogy csak amúgy gépszerűen, évenkint kétszer, egybegyülekezzünk ; magunkat egyházi képviseletnek álmodjuk ; az egyházakra terheket rakjunk ; az egyházak pénztáraiból, özvegyárvai intézetünket, karhatalommal gazdagítsuk ; ha egy öregedő paptársunk könyörög, hogy mind ezt ne tegyük, azt egyszerűen a kerületre feladjuk ; ha az öregedő pap kíméletért könyörög, azt mi, vétkének minden bebizonyítása nélkül, csak egyszerűen lepiszkoljuk : ellenben, az autonomia abban áll, hogy a kik az esperességben a fők, azok legyenek az egyes egyházaknak bölcs tanácsadói, de minden kényszerítés nélkül, mivel autonom gyűléseink, nem megyei s nem katonai törvényszékek, hanem csak vallásos s erkölcsös összejövetelek.- (Vége köv.) Válasz t. ftlikoiik Gyula tarnak. A „Prot. Lap"nak ma egyszerre kaptam meg az itteni postán a 21, 22 és 23-ik számát, bámulva olvasám a 22-ik számban uraságodnak hozzám intézett fölhívását. A tény ez. Az uraságtoktól Pesten 1866 átvett 6Ü sorsjegyet, mihelyt hazajöttem átadtam t. Neumeister Rudolf itteni evangelikus lelkésznek, ki azokat el is fogadta, jól tudván hogy én mennyire el vagyok templomunk építésével foglalva. Uraságod két ízben irt azóta nekem ez ügyben. Elsőbben is azonnal átmentem és felkértem t. collegámat, hogy intézze el a dolgot. Megígérte, másodízben is rögtön átszaladtam, de ekkor felelte : „En innen el-