Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

Az emberiség jobb érzése hozta be ezeket, hogy szelídítsék a háború iszonyait és szenvedéseit; béke időn pedig a nemzeteket egymás iránt becsületes és emberséges bánásmódra késztessék. Mióta egyes országok, a világ xnás országaival számos és különféle viszonyban vannak : főbenjáró kötelessége e nemzetközi szabályokat ismerni minden nemzettestnek, s ennélfogva a nemzet minden fiának; egyesek szava, érzése, az u. n. közvéleménynek egy részét tévén. Nehogy valaki abban a csalódásban ringassa magát, hogy se baj azért, ha sem amabban, sem a közvéleményben részt nem vesz. A rosz ember ugy kap lábra, ha a jók szemmel nem tartják, és semmit sem tesznek, s nem jó ember, aki tiltakozás nélkül elnézi, hogy nevében jogtalanságot kövessenek el, sőt némi tekintetben ö maga nyújt eszközt arra. Ha tudni akarod azért, hogy valamely nemzetnek, mint nemzetnek magaviselete mások iránt Önző, zsarnoki és hitvány, vagy eszélyes, igazságos és lovagias-e ? azt kérdezd elsőben, mily figyelemmel kiséri a nyilvános szerződéseket, s mekkora tisztelettel viseltetik a közügyek iránt. Az érintettem fejlettebb tudományokban, csak a kezdet kezdetéig mehetünk az iskolákban és egyetemeken; de ez a kevés is nagy becsű, mert érdeket ébreszt a tárgyak iránt, segít legyőzni a kezdet nehézségeit, s a lélekben vágyat gyújt a továbbhaladásra. Amily mértékben müvelödünk, oly arányban tanuljuk meg a kötelességnek 8 az élet mesterségének útját. Ez azonban csak fele része a nevelésnek: hátra van ismeretünknek gyakorlati foganatosítása; mindazáltal már magának az igazságnak ismerete, egy nagy lépés annak valósítása felé. Meglehet, hogy látjuk a'jobbat, s mégis a roszabbat tesszük; de ez nem rendes lélekállapot. Aki igy cselekszik, annak elsőben el kell altatni lélekismeretét, ne hogy tudva, készakarva engedetlenkedjék. Az ifjú lélek rendesen óhajtja a jót és igazat, s ha az életnek, hogy ugy szóljak, ez idényét tudományközlésre, s oly oktatásra fordítjuk, mely a helyes ítéletet a sophistikus okoskodásnál többre nézi, hatalmas gátat vetünk az önzés és hamislelküség útjába. De még mindig igen tökéletlen az a nevelés, mely csak az észt műveli, — az akaratot elhanyagolja. Egyoldalú neveléssel, mely pusztán vagy az erkölcsi, vagy az értelmi észre szorítkozik, senki be nem érheti. Az ily nevelés, tehát az egyetemi is, közvetlenül, sem erkölcsi, sem vallásos. Igen; mert mi a nevelést, ez alkalommal, nem a maga egészében vizsgáljuk, hanem mint iskolai nevelést, mi miatt szem előtt kell tartanunk azon korlátokat, melyeken túl az iskola és egyetem nem terjeszkedhetik. Az erkölcsi vagy vallásos nevelés, mely érzelmeink nevelésében áll, a tanintézetek körén kivül esik. Igazi vallásos és erkölcsös nevelést mindenki otthon, a családi körben kap, melyet betetőz, illetőleg jólroszul módosít a társadalom, s azon érzelmek és nézetek melyek napi renden vannak. Az egyetem vallásos vagy erkölcsös befolyása, leginkább az azt átható hangulatban állhat. Bármit tanítson, tanítsa a kötelesség érzetétől áthatva, éreztesse velünk, hogy minden eléadott tudománynak két célja van, egyfelől, hogy embertársainkra nézve hasznosabbakká tegyen; másfelől, hogy nemünk jellemét mi is fönebb emeljük. Alig van valami, ami a tanítóról tanítványára hamarább ragadna, mint az érzelem emelkedettsége. A tanár élő befolyásából a tanulók gyakran —igen gyakran tanulták megvetni az önzést, s merítettek nemes ösztönt avégre, hogy a világot jobbá tegyék, mintsem találták. E tekintetben mindennemű tanítónak sajátságos és természetes eszközök vannak kezében, hogy azokban, kikkel érintkezik, mintegy észrevétlenül munkavágyat ébresszen; mig az egyetem csak arra való, hogy minden következő nemzedéknek elébe rakja azt a gondolatkincset, melyet az emberiség idáig összehalmozott. Különösen, lehetetlen meg nem ismertetnie a tanulókkal, hogy az emberiség általában, saját nemzetök — és minden idők legjobbjai, legböicsebbjei mikép gondolkodtak, az erkölcstan és vallás legmagasabb kérdései fölött. Legtöbb egyetemen eléadják ugyan az erkölcsbölcsészetet ; de én másként óhajtanám taníttatni, mint a hogy jelenleg eléadják ; nevezetesen szeretném, ha bővebben tárgyalnák, kevésbé polemikai, s mindenek fölött legkevésbé dogmatikailag. Hadd ismerkednék meg a tanuló a főbb erkölcs-bölcsészeti rendszerekkel, melyek léteztek, s az emberiségre hatottak ; hadd hallaná meg, miben áll az aristotelesi, az epikurféle, a stoikus, a zsidó, a keresztyén moralnak különböző magyarázás-módja; hadd látná tisztán, hogy különböző idők, különböző emberei minő más-más oldalról fogták fel az erkölcstan alapjául szolgáló ezen eszméket: mi az igaz és nem-igaz ? a természeti jog ? az erkölcsi érzés '? a gyakorlati ész ? stb. A tanitó dolga, ezekkel szemben, nem az, hogy pártállást foglaljon, s egyik-másik rendszer ellen makacsul küzdjön, mint inkább, hogy tanítványai figyelmét fölhívja azon intézmény és szabályok fentartására, melyekből az emberiségre a legnagyobb hasznok háromolhatnak. Nincs egyetlenegy sem ezen rendszerek közt, melynek meg ne volna jó oldala, egy sincs, mely szigorúan, (bár meglehet tévesen) keresztül vitt igazságon nem alapulna. Legyen, hogy egy rendszer téves a maga egészében : ugy is meg van az a becse, hogy az emberiség figyelmét az igazság egyik oldalára fordította. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a tanár m. e. eklekticismusra serkentse tanítványait ; hanem, hogyha mindenik rendszert a lehető legjobban megvilágította, üdvös következményeiket kimutatta, mondja ki bátran meggyőző okait arról, melyet legtöbbre becsül. Mindenik igaz nem lehet; jóllehet a hamis elméletekben is lehetnek igazságok, melyek az igazi rendszer teljességére nézve elengedhetlenek. Azonban e tárgyra nézve, jó előre kiemeltem, hogy a tanárnak nem az a feladata;

hogy ítéletét tanítványára erőszakolja, hanem hogy tanítványáét képezze, idomítsa. A fölvett vezérfonal vezessen keresztül minket az összeütköző gondolatok tömkelegén, a nevelésnek a valláshoz való viszonyán. Immár emiitettem, hogy a vallásos nevelésnek csak a szülői háznál s csak a gyermekkorban vau valóságos látatja. Édes kevés az, 6