Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

kem különösen fáj, mert az esperességnek én is tagja vagyok; — és lévén esperességiink pestmegyei, azaz centralis, az ország szívében fekvő, óhajtanám, hogy meglegyen magasztos s példás erkölcsi becse. 3. Az adóztatást egyházam 11 év óta ellenezve, s tettleg megtagadván s nem fizetvén, alulirt azt vártam volna, hogy a nagytiszteletü gyűlés adóztatási jogát ki fogja mutatni, s az egyházzal éreztetni: de mit látok ? egy megvetéssel teljes határozatot, melynek értelmében, még a vármegye segéd-kara is, csak egy vakon engedelmeskedő szolgája az esperességnek! Lássák kegyetek itt esperességi határozatokat, és egyházam presbyterialis válaszát, annak tanuságul, hogy egyik harag megszüli a másikát, A nt. esperesség határozta. „A duna- egyházai egyháznál kint levő agentionalis és özvegyárvai intézeti pénz-illetmények, helybeli lelkész ur fizetési Ígéretének dacára sem törlesztetvén: esperesi biztosul kiküldetik Gallé Andor alesperes, azon utasítással hogy a tartozó egyházat, előbb fizetésre intse, nem fizetés esetében azonban, a világi hatóság segéd-karát igénybe vévén, hajtsa be ezen egyházmegyei adót." Duna Egyháza határozata. „Az esperesség e soraiban ugy beszél, mint egy kevély hitelező, és e kevély kifakadásával fizeti meg egyházunknak azon számos nékie általunk ajándékozott furintokat, özvegy-árvai pénztárt illetőleg. — E háládatlanoktól jótékonyságunkat, valamint azt egyébkor is határozatinkban kifejeztük (1857 apr. 13) (1861. jul. 14) (1864 jun. 12) ez úttal is visszavontuk." „A mi illeti az agentionále név alatt fizetett 6 frt 40 krt. ez a pénz az, melyre vonatkozott lelkipásztorunk ígérete, és a melytől, jobb visszonyok között most sem vonakodnánk." „Az adóztatási jog egy két élü veszedelmes fegyver lévén: mi azt tisztelt lelkipásztorainkra, egyáltalában nem bízzuk." 4. A nagytiszteletü esperesség azon szerencsétlen véleményben van, hogy ö az egyes egyházakra nézve, törvényhozó hatóság, és hogy „határozatinak" az egyes egyházak engedelmeskedni tartoznak. Épen e véléménytől vezéreltetve egyszersmind minden egyházat jegyzőkönyvileg arra szőrit, hogy az esperességi gyűlésben képviseltessék, azaz. hogy ott legyen lelkésze s világi felügyelője. — Megjegyzem tehát, hogy mi az esperesség ? „Az esperesség bizonyos számú egyházaknak társulata, mely egyházak előbbkelő tagjai összegyülekezvén, az egyes egyházak bajairól tanakodnak, hogy bölcs tanácsukkal segíthessenek. Volt idő, hogy baj nem lévén az egyházakban, három esztendeig is, egyfolytában, esperességi gyűlés nem tartatott. Ha ellenben van baj, majd szólnak az illetők : innen világos, hogy az esperességi gyűlésbe, az egyházak pénztárai, építései, meghívásai, s bármi dolgai, csak ugy tartózhatnak, ha az illetők, nem tudván mit cselekedjenek, a bölcs tanácsért könyörögnek. Teszik tehát pap, tanitó-választása alkalmával, vagy pap s tanitó erkölcstelen magukviselete mellett stb. A hol az esperesség több jogot tulajdonit magának, mint őt illetné : magának tulajdonítsa a kellemetlenségeket. Megjegyzem, hogy épen az a kiállhatlan hierarchia, vagyis papuralom, a hol a papok az egyházakban erőnek erejével uralkodni akarnak, — tulajdonítván magoknak jogot elrendelhetni, hogy az illetők nemcsak mit higyjenek, de egyszersmind, hogy mit fizessenek. 5. Büntetésre méltó a nagytiszteletü esperességnok azon eljárása is, hogy az egyházaktól, ha történetesen bizonyos ideig lelkészük nincsen, azon időre eső lelkészi fizetést, az árva- pénztár számára, bekivánják. Ugyan kérem, hol vették ezt a jogot ? hol áll írva, hogy ilyeténképen szabad az egyházakat fizettetni — ? Igaz, hogy a katholikus püspöki jószágok, változásnak esetében, addig is, mig más püspök kineveztetnék, a kamara által biratnak; — de kérem, mikor lettek az egyes egyházak, — vagy az egyházakban az egyes fizető lakosok, esperességi puszták ? jószágok ? vagy birtokok? Ne örüljenek kérem annak, hogy jogaikat nem értő egyházak, nem szegülnek ellene, mert az igazságtalanság ugy is az, ha sikerül is. Ez eljárás azért is veszedelmes, mert általa érdekében állana az esperességnek, hogy a lelkészi (vagy tanitói) üresedések számosak s tartósak legyenek: s az ember általában, érdekének örömest hódol. 6. Megjegyzem végezetre, hogy az a sok jegyzőkönyvi megróvás, melyben mi, egynehány öregedő papok részesülünk, terhünkre van. Fiatal koromban is voltak öreg papok, de mi azok iránt tisztelettel viseltettünk. Sőt volt eset, hogy egy oly öregnek tüzes kifakadásai miatt, a gyűlést szélylyel kellett oszlatnunk, s még ezt is, minden további megróvás nélkül, elviseltük. Engemet pedig különösen üldözött a sors, s bár próbáltam meggyőződéseimet a többségnek alárendelni; — s próbáltam közlelkész gyanánt engedelmeskedni; mind ez nem vezetett odáig, hogy a gyűlésekben folytonosan, s becsülettel részt vehettem volna: minélfogva üdvesebbnek tartottam, itthon maradni, és az esperességnek szerencsét kívánni. Mind ennélfogva arra kérem a nt. esperességet, duna-egyházi határozatunknak értelmében is, hogy: a) Az egyházak adóztatásától, álljanak el! b) Az egyházak feletti uralommal, hagyjanak fel! c) Az öregedő paptársaik iránt, legyenek kimélettel! Ki egyébiránt maradtam, Duna-Egyházán, 1868. május 2-án illető tisztelettel Válka János, volt pestmegyei főesperes. Ha Lauko Károly ur, jelen levelemet a közönségnek imígy bemutatja, s lelkesen, s alaposan megbírálja, akkor jól teszi: ő ellenben hasznosabbnak tartotta, a levelet nem bocsátani közre, hanem csak amúgy, gondolomra, tartalmát gáncsolni, és a szerkesztő ellen személyeskedni, és ezt nem cselekedte jól.