Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

függővé. Az 1865-iki superintendentialis közgyűlés által kiküldött bizottmány a gyűlés elé terjesztett számadási nyilatkozatában következőleg nyilatkozik: „Ismeretes dolog, hogy az erdélyi evangelicusok által fizetett fölment vényi díjakat régebben a kormány nem ev. egyházi, hanem inkább egyházellenes célokra fordította. Csak a mult évtizedekben kezdette a vallás- és közoktatási minisztérium ezen díjakat az erdélyi evangélikusok egyházi és iskolai céljaira fordítani. Az egyházalkotmány (azaz a fönebb emiitett miniszteri rendelet) 116. §-ának 8-ik pontja ezen díjak sorsa fölött is véglegesen határozott, és az erdélyi consistorium, ezen törvény erejénél fogva nemcsak dispensált a tiltott fokozatoktól, hanem azon idő óta a fölmentvényi díjakkal is a kijelölt tanulói segélyalapot gyarapítja. Könnyen beláthatni, hogy nagy fonákság rejlik abban, hogy a rokonsági fölmentvényért való folyamodványok minden erdélyi hitfelekezet által, eldöntés végett a cultus minisztérium elé terjesztetnek, s csak az ág. ev. felekezet képez e tekintetben kivételt. Miután ugyanis az 179l.-ik törvények 53 ik cikkelye szerint a négy bevett felekezet a legtökéletesebb jog- és szabadalmi egyenlőséggel bir: a többi felekezetnek joguk van, ugyanazon szabadalmakat, melyeket az ág. ev. tartományi consistorium igénybe vett, saját felső hatóságuk részére követelni. Az erdélyi ev. ág. egyháznak nem vethetni szemére, hogy a hozzá benyújtott fölmentvényi folyamodványok felett gyorsan ítél; mert már történt olyan eset is, hogy a vegyes felekezetű jegyesek közül a kath. fél a távol Rómából sokkal hamarabb megkapta a dispensatiót, mint a protestáns fél Szebenből; az evangélikus consitoriumnak azt sem vethetni szemére, hogy a fölmentvényi ítéletek kimondásában lelkiismeretlen könynyelmüséggel jár el, mert a fölmentvényi folyamodványhoz csatolt mellékletek nagy szigorral vizsgáltatnak át: de mind ennek dacára annyi bizonyos, hogy a szebeni consistoriurnnak nincs joga, a fölmentvényjogot egyoldalulag magához vonni és gyakorolni. Törvényes szompontból tekintve azt kell elhatározni, hogy a fölmentvényi folyamodványokat vagy minden erdélyi felekezet terjeszsze végeldöntés végett a cultusminiszterium elé vagy egy sem. S miután Erdély uniója Magyarországgal már végleg el van döntve, s miután az 1848-iki XX. t. c. minden bevett felekezetre nézve tökéletes jogegyenlőséget és viszonyosságot állapit meg, természetes dolog, hogy amely kedvezményekben az erdélyi felekezetek részesittetnek, ugyanazok a magyarhoni felekezetekre is kiterjesztendők. 1 S K 0 L A 0 f, Y. Beköszöntő beszéd, melylyel Mill Stuart mult évben rektori székét elfoglalta, a sz. andrewsi egyetemen. (Folytatás.) Az élettan véghatára szomszédos a lélektannal, vagy a lélek bölcsészetével. A nélkül, hogy az anyag és szellem sokat vitatott közeiről szólnánk, el van ismerve, hogy az agyvelő és idegek oly szorosan összefüggnek az észmüveletekkel, hogy ezeknek tanulmányára, elengedhetetlen amazoknak bővebb ismerete. A lélektan, alapjában, egyszerűen az emberi természet törvényeiről tanitó tudomány. S ha van valami az emberben, a mi tanulást érdemel, az bizonynyal az ő és embertársa természete, mely ha csakugyan méltó a tanulásra, tanittassék tudományosan. Jelöljük ki, mennyiben lehet e tudomány a köznevelés tantárgya. — Gondolatainknak és érzelmeinknek vannak bizonyos törvényei, melyek tapasztalati világosságon alapulnak, s melyeket ha felfogtunk, zsinórmértékül szolgálnak magunk, vagy másokon tett számos észleleteink megfejtésére. Ilyenek pedig az eszmetársulás törvényei. A mennyiben a psychologiát ily törvények alkotják, annyiban positiv és bizonyos tudomány, mint a vegytan. De ezen elismert igazságokon túl kérdésekhez jutunk, melyek fölött, a különböző bölcsészeti iskolák vitáznak; jelesen, hogy mely tehetségei a léleknek egyszerűek, vagy összettek ? melyek ez utóbbiak alkatrészei ? sőt egyszóval a metaphysika tengerére evezünk, s kérdezzük: vájjon a tér és idő valósággal létezik-e, vagy érzülő tehetségünk (sensitive faculty) formái? mint Kánt állitá; vájjon anyag és szellem csupán tehetségeinkre viszonyló fogalmak, vagy per se létezők ; s ez utóbbi esetben rólok szerzett ismeretünknek mi a természete s határa • vájjon az ember akarata szabad vagy okok által előre határolt ? s mi a két tan közt valódilag a külömbség ? Oly tárgyak, melyek fölött a legnagyobb gondolkodó fők nézetei ma is megoszlanak. Senki sem kívánhatja, hogy azok is e kérdések mélyezésével töltsék idejöket, kik nem a magasabb szemlélődésre szentelik életöket; de a közoktatásnak kötelessége fölmutatni, hogy e viták léteznek, és hogy mi mondatott mindkét fél részéről pro és contra. Való, hogy a fent érintett tárgyak rövid szemléjével, a többség beéri; de a nevelés nem egyedül a többségért létezik, annak a magasabb törekvéseket is lángra kell gyújtani és táplálni; táplálni azokban, kik arra hivatvák, hogy mint gondolkodó fők a tömegből kiváljanak. És ezekre nézve, ama metaphysikai vitáknál alig lehet valami tanulságosabb. E vitatott kérdések veleje, a világosság értékén, a hivés végokain s azon feltételeken sarkallik, melyekkel igazolnunk kell legbensőbb meggyőződésünket, s azon szók és mondatok valódi értékét és horderejét, melyeket gyermekkorunk óta használunk ugyan, de a melyeknek igazi érteményével, csak a bölcsész képes beszámolni. Akármelyik nézetet fogadjuk is el, a bölcsészeti kérdések tanulmányozása után, elménk, a vita alatt edzetteb, nyelvünk s gondolatunk szabatosabb s vizsgálódásunk mélyebb lesz. Tanulóra nézve nincs valami hasznosabb, mint régi más-más nézetű irók művei kivált ha nem követésül, hanem gondolatébresztőül használja. A tudományos nevelés imez előadtam vázlatában, még nem szóltam a közvetlen oktatásról, melynek célja előkészítés az ethika és politikára, a szó legtágabb jelentésében. E tárgyak az emberi tudás jelen stádiumán, nincsenek tudományképen fölvéve s elismerve. A politikát lehetetlen akár kézikönyvből, akár mesterektől megtanulni; egyet azonban megtaníthatnak, arra, t. i. hogy