Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

szolgálatot tenni, sőt ellenkezőleg, mint a hogy feljebb jeleztük, oly bűnné válik, a mely kárhozatra taszit. Igen, nekem erős meggyőződésem, hogy a mely egyházban a hívek között szűkkeblűség, elfogultság, hálátlanság, közöny, helytelen anyagias irány, erkölcsi sülyedés, pusztulás mutatkozik vagy uralkodik, ott azon bajok előidézésében, nem ugyan egészben — de bizonyosan legnagyobb mértékben a rosz iskolának van része s az iskolában annak lelkének, a tanítónak. S ha az ily iskola és tanitó türetik, e körülmény bőven megtermi kárhozatos gyümölcseit. Ennyi az, a mit, a tökéletesedés egyéb eszközeinek ez alkalommal való mellőzésével, egy eszközről, a tanítóról — lehető általánosságban s röviden kivántam szólani. A mi már most a felügyeletet illeti, mint feljebb emlitém, ez alkalommal szólok a körlelkészről. A felügyelet fogalma s céljából kérlelhetlenül következik, hogy a körlelkésznek a tökéletesedési eszközök megismerésében, megbirálásában szakavatottnak kell lennie s ez eszközök kellő épségben tartása körül a megkívántató tevékenységet kell kifejtenie. Tehát a mi körén belől esik, arról tudomással, teljes ismerettel kell birnia, — következéskép, okokkal, adatokkal legyen képes kimutatni a tökéletesedési eszközöknek mind jóságát, mind rosszaságát, — meg tudja azokat ítélni a különféle fokokon, a mik meg nem javíthatók, azoknak javithaíatlansági állapotukat megdönthe tetlen okokkal kitüntetni képes legyen, — s ezen állapotuknál fogva eltávolittatásukat érvekkel sürgesse. Bő tapasztalatokkal, szakavatott ismeretekkel bírjon, hogy a hol szükséges tanácsot, útbaigazítást adni képes legyen. Szóval, mig egyfelől fentartólag, fejlesztőleg, javitlag működik, s ez által maga is mint felügyelő, tökéletesedési eszközzé válik : addig másrészt a nagytiszteletü esperességnek mindig tiszta, világos, csalhatlan tükrét mutassa elő a körebeli népiskolák állapotának, hogy igy a nagytiszteletü esperesség is biztosan s hibátlanul teljesíthesse ezek iránt saját kötelességeit. Mind ez, maga körül folytonos munkálkodást, gondviselést igényel. Nagytiszteletü és tekintetes esperesség ! Esperes ségünknek melyik körlelkésze teheti ezt, mostani viszonyai s körülményei közt? .. A Hamaíiar-féle utasítások IX. részének I-ső szakasza 13. pontban, II. szakasza 11. pontban ád utasítást a körlelkészek számára. Méltóztassék nt. és tek. esperesség behatólag megvizsgáltatni, hogy ez utasítás lelkiismeretes teljesítése mivel jár ? Ha pedig lelkiismeretesen nem akarjuk azt teljesíteni, mire való az ? Pedig ez utasítás még nem elégséges, mert nem fejez ki minden körlelkészi kötelességet, nem tölti be a felügyelet fogalmát, nem éri el célját. Mert, nézzük a legbehatóbb pontokat: az I-ső szakasz 2. 5. 6. 8. 12-ik a Il-ik szakasz 6. 7-ik pontjait: Ki van e ezeknek valamelyik részecskéjükben a szakavatottság követelése mint létfeltétel emelve ? nincs ! mert az I-ső szakasz 8. pontja csak gyönge árnya annak, a mi nem elégséges, — s azon előfeltétel, hogy a papnak szakavatottnak kell lennie, uraim! mit sem mond. Van-e gondoskodva arról, hogy például, ha valamelyik tökéletesedési eszköz rosz és javíthatatlan, az mikép tüntettessék ki ? s azzal mi történjék ? Nincs ! Pedig az egész tiszti állás sarkpontja, hogy értsünk hozzá, s a bajokat alaposan, igazságosan gyökeresen orvosoljuk is. ítélje meg a nt. és tek. esperesség, ha vájjon a körlelkész tiszti állásokon nem kellene e a célhoz képest gyökeres javításokat eszközölni ? Mind azon jóhoz, a mi ember által testben és lélekben keresztényi értelemben elérhető, csak a művelődés által juthatunk, s az kétségbe vonhatlan, hogy ha a művelődés, tökéletesedés eszközei, a felügyeletet isidé értve a kivánt célra nem alkalmasok: akkor a célt elérni soha nem fogjuk, s mind az a sok üdvtelenség, a mi ebből származik — a mi kárhozatunkra esik. Célom ezen értekezlet által az volt, hogy egyrészt e tekintetben gondolkodásom irányát nyilvánvalóvá tegyem, s a megtartott vizsgákról adandó véleményemet kimagyarázzam. Másrészt hogy a nt. és tek. esperességet a körlelkészi tiszti állás gyökeres célszerüsitésére felkérjem. Nagytiszteletü és tekintetes esperesség! A tavaszi vizsgákat megtartottam, mégpedig a következő rendben : H.-M.-Vásárhelyen, apr. 13-án d. u. t. Sass István ur vizsgája Vegyes iskola. Tantárgyak: stb. (Itt száraz tömör statistikai adatok következnek, a mik — miután azok e jelentésben behatólag tárgyalva nincsenek — ez idő szerint nem tartoznak a nagy nyilvánosság elébe.). Nagytiszteletü és tekintetes esperesség! én e vizsgákon is, de meg téli látogatásaim alkalmával is — a midőn minden iskolát meglátogattam, s némely helyt 2—3 leckét is végig hallgattam — magamnak jegyezgettem, adatokat gyűjtöttem, most e jegyzetek s adatok tanulmányom tárgya; azonban ugy veszem észre, hogy még több ismeretre még több adatra van szükségem, — a miket én meg fogok szerezni, mert csak a teljes tájékozódottság s otthonosság elérésekor hiszek beható, igazságos kimutatást, véleményt adhatni, a körömbeli népneyelés ügyéről s állásáról; — egyrészt ezért, másrészt pedig azért, mert hivatalos állásom általam felfogott természeténél fogva, hivatalkodásom kezdetén, a tanitó urakkal külön-külön sok végezni valóm van ; és sikeressebb működést igérek magamnak, ha előbb ezeket az utakat végig járom figyelemmel, tanulmánynyal s csak azután mondok beható véleményt a tökéletesedési eszközök állása s a működő erők felől. A nyilt kérdésekre most is nyíltan felelek.