Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-14 / 24. szám

kor is, ha a kath. fél mindjárt az esküvő után — mint már megtörtént — protestánssá lesz. stb. stb. II. Politikai sérelmek: a) A protestáns egyház főemberei, mint ilyenek, sem a törvényhozásban, sem az igazságszolgáltatásnál semmi helyet sem foglalnak el; mig ellenkezőlég: A római egyház főpapjai,mint ilyenek most is ott ülnek a felsőházban, még pedig a legelső helyeken. b) Az esztergomi érsek a hétszemélyes táblán itélobiró, s a királyi táblához két ülnököt nevez és Esztergom megyének főispánja. Az egri érsek pedig Heves és Szolnok megyének örökös főispánja. c) A tanúk hitelességét, kétség esetében, az esztergomi sz. szék dönti el stb. stb. Ilyen lévén ez ügyben a tényállás, nem valóságos gúny-e, ha a „P. H." az egyenlőségről adott helyes meghatározás után azt mondja, „hogy a törvényben célzott teljes szabadság és függetlenséget eddig hazánkban, már ama 20-ik t. c. előtt csupán a protestáns hitfelekezetek élvezték, — s hogy az idézett 48-iki törvény által biztosított egyenlő vallás-szabadság és függetlenség irányában nem a protestánsoknak, hanem csak is a római katholikusoknak vannak jogos és méltányos követeléseik." Nem tartott-e attól a „P. H.,u

hogy ily beszéddel az ismert mesét a „farkas és bárányáról juttatja az olvasónak eszébe: „qui possum, quaeso, facere, quod quaereris, lupe?" — Avagy képzelte-e, hogy találkozzék bárgyú ember, ki elhigyje, hogy az 1848-ig teljes erejű uralkodó egyház, a más hitfelek ezetüek irányábani méltányosságot egész a maga alárendeléseig vitte volna? Nem hiszi biz ezt a „P. H.u

csak ugy, mint én nem hiszem ; ha mégis ugy szól, mintha azon absurd hitben élne, e felszólalásban nem lehet az ultramontanismus amaz örökös nótájára nem ismernünk, mely szerint minden lépés, melyet az előhaladt humánus kor valaha tett, hogy az anathemák mestereinek üldözési vágyait korlátozza, isten elleni bűnnek és jogsérelemnek bélyegeztetik. Ha némelyek talán azt az észrevételt tennék : hisz ezek a felsorolt bajok a régi sérelmekhez képest szóba sem jöhető csekélységek, tekintetbe sem veendő szúnyogcsipések, azokat két dologra figyelmeztetjük: 1) hogy a lelkismereti szabadságra nézve és a vallási kérdések mezején semmisem csekélység ; itt vagy minden igen fontos vagy semmisem fontos; 2) hogy a szabadsági vágy ereseit eundo, s mint a hegyről lerohanó hógörgeteg, addig nem talál megnyugvást, mig minden azt környező tárgyakkal vízszintes vonalra nem jut. Épen ez a szabadságnak legáldásosabb oldala, hogy az emberiséget nyugalomra térni mind addig nem engedi, mig oly közállapotot nem eszközölt, melyben egyforma igazság szolgáltatik mindeneknek egyiránt. Ha a társadalomban nyugalmat akartok, legyetek igazságosak és ne mérjetek kétféle fonttal. Kiváltságos institutiókkal többé a világot kormányozni nem lehet; készebbek az emberek közösen szenvedni, mint nyakukat kivételes törvények igája alá hajtani. De más részről oly nagy az igazság ereje, hogy magok azon „beati possidentes," kik valamely jogot kizárólagos sajátukképen confiscálva tartanak, csak addig békétlenkednek a közigazság ellen, mig ez uralomra, törvényes érvényre nem jut, s azonnal megalkudnak a körülményekkel, amint a törvény parancsol. Ebben fekszik a felelet a „P. H.u

azon iszonyatos vádjára is, miszerint mindazok, akik a jogegyenlőség és vizzonosság valósulását sürgetik, csak a már behegedt sebeket szakgatják föl, és a felekezeti egyenetlenséget szitják most, midőn a nemzet helyzete oly annyira komoly és válságos, miszerint alig lehet a becsületes embereknek szentebb föladatok, mint a testvéri békét és összetartást a legnagyobb őszinteséggel ápolni és megőrizni. Mióta a „P. H.u

fennáll, ellenünkben folyvást e húrt pengeti, és nem akarja észrevenni, hogy ebbeli vádaskodása egészen olyan, mint ha valaki neki egy kifizetendő váltót praesentálván, ő ahelyett hogy fizetne, declamálni kezdene arról, hogy a váltótulajdonos a fizetés sürgetése által mennyire vét a kölcsönös felebaráti szeretet ellen, mert az olyféle sürgetés okvetlen

haragot von maga után. Akár haragszol, atyafi, akár nem, az első parancs az, hogy: adós fizess! A „Pesti Hírnöknek" ugylátszik, nem is igen van Ínyére, hogy jelen esetben a tartozás 47 *