Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-07 / 23. szám
határvonalat soha, melyen túllépése által az egyházaknak valláserkölcsi élete veszélyeztetnék. Ugy a kormány s törvényszéki — mint a képviseleti gyűlésekben figyelemmel kisérendem az ügyek folyamát,, a tanácskozás menetét, egyesitni törekedem a szétágazó véleményeket, s az általam kimondandó szabályok, végzések, ítéletek, határozatok a többség akaratát fejezendik ki. A gyűlések méltóságának fentartása gondoskodásomnak kiváló tárgyát képezendi. Óhajtandó, hogy a gyűlés tagjai önmagukat tiszteljék meg a gyűlés méltóságának fentartása által, s elvi ugy mint személyes kérdésekben mérkőzzenek a pártok egymással nemesen, férfiasan, észokokkal, a szellem fegyvereivel, de ne hallattassák a pártoskodásnak személyeskedés terére átcsapó szenvedélyes szava soha,. .. legyünk még meggyőződéseink különbözősége mellett is egy sziv — egy lélek, legyünk testvérek, kik különböző utakon bár, de egy célra: a közjóra törekedünk, s nem azt akarjuk, hogy minden áron mi győzzünk, hanem azt, hogy általunk, a mi befolyásunk s közvetítésünknek is mérlegbe vetésével diadalmaskodjék az elvek harcának tisztító tüzéből színaranyként kiváló örök igazság. Ez azon egyedül helyes meder és irány, melyben a tanácskozás folyamának vezettetnie kell, s ha — a mit nem hiszek — ezen egyedül helyes mederből kicsapna az: bár nem örömmel, de kénytelen leendek felhasználni azon elnöki jogomat, mely a tanácskozás folyamának eredeti medrébe leendő visszaterelésére fölhatalmaz. A vitatkozás szabadságát nem fogom korlátolni soha, de a személyeskedést gátolni fogom mindenkor s mindenkivel szemközt. Óhajtom, hogy a tanácskozás folyama alatt ne alakuljanak a tanácsteremben külön clubbok, melyek más-más tárgyakról csoportokba különülve fenhangon beszélnek, mert ez bábeli zavart idézne elő, s zavarólag hatna a tanácskozás folyamára, az együttlétei fő célját mellékcélokért messzebb vetné, a gyűlést méltóságától megfosztaná — s ha — mit nem szeretek hinni — ily clubbok mégis alakulnának, meg fogom azt akadályozni azon tiszteletnél fogva, meiylyei a gyűlés méltóságának, s azon kötelességérzetnél fogva, mely által vezéreltetéssel hivatalos állásomnak tartozom. Rendes beadványokat — e.kerületi statutum alapján — a gyűlést legalább is két héttel megelőző időszakban, a rendkívüli esetekben beadottakat is csak a gyülésteremen kívül fogadom el, mert az elnökségnek figyelmét a tanácskozás alatti tárgyról soha- és semmi okból elvonni nem lehet, hogy a végzést a többség szellemében, annak akaratát s intentióit hűn kifejezőleg mondhassa ki. Uralkodni nem akarok, nem is fogok senki felett, szabadságot lehelő s épen ezért fentartandó igazgatási rendszerünknél fogva nem is akarhatok, — p r i m u s leszek i nter pares a közjó szolgálatában, az igazság védelmezésében, a szabad eszmék fölkarolásában, a rám néző kötelmek hü — pontos, lélekismeretes teljesítésében, a közakarat előtti meghajolásban. Oda fogok működni, hogy lelkészi értekezleteink legyenek, s egyházi irodalmunknak ugy szellemileg mint anyagilag támogatását érdeklőleg legyünk azok — a mik eddig fájdalom nem voltunk — tényezők. Testvéri szeretettel közeledem mindenkihez, ugyan ezt várom részemre viszont, s annak fogok örülni, ha kormányzatom alatt az ellentétes érdekeket az igazságnak szem előtt tartásával s diadalra juttatásával sikerül kiegyenlíteni képes leszek; ha a szentek egyessége soha meg nem háboritatik, vagy ha ottan-ottan megháborodnék is, a szeretet s igazság szent lelke leend azon mennyei erő, mely háborúját lecsendesitendi. A főtiszt, egyházkerülettel szemközt fenntartani igyekezem azon szellemi közösséget, mely az egyházmegyéket — mint alsóbb testületeket — az egyházkerületben — mint fensöbb testületben — egyesíti, hogy mint egy szent lelki tábornak egy célra törekvő alkatrészei, öszhangzatos működéssel vívják ki a közjónak, közszabadságnak, s emberi boldogságnak diadalát, s terjesszék ezeknek fő feltételét a felvilágosodást és igaszság ismeretét. De oly központosításnak, melyben össze töretnek az alkatrészek jogai, gátoltatik saját körükben intézkedhetésük : mindig s egész erélylyel ellene leendek, most az ily központosítás oly sir — melybe a közszabadság temetkezik, s mely fölött a mindent magához ragadó központi hatalom emeli föl a zsarnokság büszke — átkos épületét. Az ily központosítás lényegében semmitné meg a protestanstismust, ily törekvés ellenébe mindenkor aa egyházmegyék őket jogosan illető autonómiájának védelmezői közt foglalandok helyett. Az államhatalommal szemközt a protestáns magyar egyház törvényes jogainak, alkotmányunk által biztosított autonómiájának, tanintézeteink kormánytóli függetlenségének, saját fölügyeletünk alatt állásának .... szóval a közszabadságnak is oly nevezetes s meg — még a nehéz időkben is egyedül tarthatott alkatrészét képező protestáns szabadságnak leendek elhatározott, minden áldozatra kész — de egyezkedni, a jogfeladások sikamlós terére lépni soha nem fogó egyik harcosa. Jogainkból — legalább az én bele egyezésemmel — még a leghűbb hazafiakból alkotott legjobb kormány részére sem fogunk föladni semmit, mert mint Tisza Kálmán főgondnok helyesen jegyezte meg: „változhatik a kormányforma, vagy ha ez nem, változhatnak a kormányférfiak" s ki tudná most előre megmondani: jobb e vagy pedig határozottan rossz irányban, s ha föladjuk önállóságunknak jelenlegi erős védvárát, nem lesz majd akkor hely, a hova vonuljunk egy jöhető ellenséges kormánynak megsemmisítésünkre irányzott csapásai elől. Erős hitem, hogy a jelen kormány, ha bár nem áll is azon alapon, a melyen állva én szeretném látni, de hazafias érzelmű és szabad szellemű, s épen azért mert az, nem is fog támadást intézni egyházunk autonomiája és tanszabadságunk ellen. De intézhet egy helyébe léphető kormány, s mert a jövőt senki sem látja, mert senki sem tudja, nem várnak-e még nemzetünkre kemény megpróbáltatásnak napjai, melynek súlyát a magyar nemzettel mindig együtt örült, küzdött s szenvedett protestanstismusnak is éreznie kell: jogainkat, melyeket őseink vérrel szereztek, s