Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-31 / 22. szám
oszlott szét, német és magyar egyházra. A gyászos szakadás következtén mind két egyházban csak az erö fogyott s a terhek szaporodtak. Azonban a magyar egyház, — mely nagy valószínűséggel ön hibáján kivül hagyatott el a német ajkúak által, s mely alig egy pár kivétellel szegény sorsú tagokból áll, — nem csüggedt el, sőt megfeszítő erejét, buzgalommal hozá az egyház oltárára filléreit, ugy hogy — bár nem elég fényesen, de mégis — képes fizetni lelkészét, s fentartani iskoláját. Sőt még többet is akar. Abban szerencsés volt e kis egyház, hogy az iskolaépület s tanitói lak, mely eredetileg a törzs magyar egyházé volt, s előbb szereztetett, mint a német ajkúak Gyönkön letelepedtek, — továbbra is birtokában maradt ; de másként áll a dolog a paplakkal, melyet csak néhány évvel ezelőtt közösen építettek; s igy beállt a szükség, hogy vagy a német egyházat az építkezésre tett költségek 2 /3 -ának (mert ez a tagok arányszáma) lefizetésével kielégítse , vagy külön paplak építéséről gondolkozzék. A szükség égető volt, de a gyülekezet vagyoni állását tekintve, alig látszott fedezhetőnek. Csak ha 3000 forintra tesszük is a paplak szerzés költségeit: százak estek volna egy-egy családfőre. — Azonban mégis találtak e bajból kisegítő útat, s épen ez az, melyre fel akarom hívni becses lapja t. olvasóinak figyelmét. Ugyanis a gyülekezet derék fiatal lelkésze, tiszt. Császár D. ur azon tervvel lépett hívei elé, hogy miután a megkívántató összeg rögtöni s egyszerre előteremtése lehetetlenség: aprónkint adják össze a kívánt summát, s adják ezt nem mint hivatalosan rájuk kivetett egyházi adót, hanem mint egyházuk javára tett önkénytes adományt. — Minden családapa ajánljon meg t. i. egy, két vagy tehetségéhez képest több krajcár fizetését az egyház pénztárába. Az igy be gyűlendő pénzből vegyenek majd actiákat a szomszéd högyészi segélyegyletszerü népbanktól, mely hetenkinti részlet fizetéseken alapulván, épen alkalmas lesz a hívek hetenkinti adakozásainak elhelyezésére. — E népbanknál t. i. egy actiatulajdonos fizet a bankba heten kint 50 krt, s ezt téve 10 évig — mialatt igy aprónkint csak 260 frtot fizetett be — a 10 év leteltével 500 forintot kap actiája után ; s már közben is, részletfizetései arányában, jelentékeny összeget vehet fel a banktól kölcsön fejében. Az indítvány el lön fogadva az áldozatkész egyháztagok által. A gyülekezet minden adófizető tagja azonnal megtette tehetségéhez mért önkénytes ajánlatát, nem vonta ki magát csak egy is, nem kellett akár rászoritani, akár megróni csak egyet is. Találkozott egy pár olyan is, ki hetenkint 10 kr. fizetésére kötelezte magát. — Most már a presbyterium tagjai fölosztván maguk közt a családokat, meglátogatják minden héten a híveket s begyűjtik tőlük az önkénytes adományokat, s az egyháznak ily módon 4 actiája van a högyészi népbankban. — Ez uton tehát 10 év múlva 2000 frtja lesz az egyháznak; addig pedig — ha épen a szükség rendkívül égető lesz, — a népbankból vett kölcsön által segíthet magán. — Ezenkívül van e kis egyháznak 70 — 80 mérőre menő takarékmagtára, mely a hívek buzgó adakozásai által is szaporodva, ]0 év múlva szépen kinőheti magát. — Ezekhez képest reménylik, hogyha rögtön nem is, de idővel majd — a meddig aztán lelkészük önkényt ajánlkozott szerényebb bérelt lakással is beérni — építenek tisztességes paplakot, sőt lelkészök fizetését is javitandhatják. Segítse Isten őket buzgó s jóakaratú törekvésükben ! Megvallom, nekem, ki a mult évben egy a tengeren túl fekvő ország virágzó egyházi viszonyait láttam s tanultam ismerni, és oly sokszor el kellett szomorkodnom, ha azon állapotokat a mieinkkel összehasonlitottam, — rendkívül jól esett, az egyház iránti érdekeltségnek, áldozatkész buzgóságnak ily nyilatkozatát szemlélnem ebben a nagyon csekély számú tagokból álló s szegény egyházközségben. Más előtt talán az egész dolog kis jelentékeny ségünek tünendett vala fel, s nem tartotta volna azt említésre méltónak sem ; de a kinek lelkében még élénken megvannak a más virágzóbb tartomány egyházaiban látott, sőt érzett vallásos buzgalom friss benyomásai : annak vágyó lelke idehaza is valami olyast igyekszik föltalálhatni ; keres, kutat, vizsgálódik, s ha lelt csakugyan valamit, nem suhan el fölötte egykedvüleg, hanem nagy örömmel tovább időz feltalált tárgyánál ; gyermekes örömmel szorítja azt kebléhez, mint élő bizonyítékát annak, hogy a mi népünkben js megvannak az egyház és vallás ügyéérti áldozatkészség csirái, s csak az kellene, hogy azok kedvező körülmények közt kifejlődnének, felnövekednének. Ezért akartam tehát ezt, mint jó példát, felemlíteni e lapokban. Bizonyára nem az összeg, a számok nagysága az, a mi itt felhívja figyelmünket, hanem a vallás és egyház ügye iránti érdekeltség. — Vajha a jó példa több helyt követőkre találna, s többször lehetne okunk e lelki öröm élvezetére a szegény asszony filléreinek jó szívű felajánlása látásán! — Hazai egyházunkban sok helyt vannak (pl. Baranyában akárhány) oly szegény gyülekezetek. melyek lelkészüket a régi idők egyszerű szokásai szerint, természetben átadott élelmi szerekkel (néhány itce bor, sódar, hal stb. páronkint) fizetik, a mely mód — valljuk meg — mai időben már épen nem korszerű, rettentő sok kellemetlenséggel jár, s a pap és gyülekezete közt számtalan izetlenségnek lesz okozójává. Ezt rögtön megszüntetni, s tisztességes pénzfizetésre változtatni át, lehetetlen. Nem próbálhatnák-e meg az ily gyülekezetek az itt elmondott jó példa követését; nem adhatnák-e össze a hívek hetenkint krajcáraikat, hogy egy pár évtized elteltével szép tőkével rendelkezhessenek, melylyel segíthetnének az említett ferdeségen ? Nem követhetnék-e e példát számos elszegényedett s eladósodott gyülekezeteink, hogy igy elejét vennék a feloszlásnak s az anya egyházak egyre növekedő enyészéseinek; a mire többek közt Abaujban s Erdélyben oly szomorú példák vannak ? Segítsünk magunkon, s az Isten is ugy segit meg ! Komáromy Lajos.
