Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

felek példájára, a nevelés ügyét a helységekben hitfelekezetük részéről is vezesse. Ezenfelül óhajtandó volna, hogy a helységek, lehetőleg valláskülömbség nélkül, de minden esetre saját szabad elhatározásuk szerint, alakítsanak népnevelési egyleteket, melyek a népnevelés emelésének legalkalmasabb eszközeivé válhatnának. Ezen hitfeiekezeti gondnokság, s ezen népnevelési egyletek támogatás, a visszaélések orvoslása, s a célbavett javítások sikeres keresztülvitele végett a járási választmányokhoz fordulhatnának. Ezen javaslat kivitele tehát első vonalban föltételeztetnék a központi és járási népnevelési választmányok kinevezése; azután pedig a nevelési alap s a járási választmányok körében a javasolt szolgabírói eljárások meghagyása által. Maga pedig a működés megkezdetnék elsőben is a járási választmányokban, az iskola-vizsgáló bizotságok kiküldése által; folytattatnék az iskola vizsgáló bizottságok statistikai kimutatásainak szerkesztése s ezeknek járási kimutatásokká leendő összefoglalása által; megállapíttatnék a központi választmányban, a megyei népnevelés valóságos helyzetének, a fenemiitett statistikai kimutatások alapjáni teljes fölismerése, a szükségesnek mutatkozó segély s lehető orvoslásnak, ezen javaslat értelmébeni nyújtása, valamint ezen javaslat szellemében szükségeseknek mutatkozó reformok eszközlése által. Ezek azon eszközök, melyekből a küldöttség, a megyehatóság hatásköre keretében s az egyházak önigazgatási jogainak tiszteletben tartása mellett, a nevelésügy emelését várja. A küldöttség. Jegyzette ÍSUpÓ Pál, komárommegyei t. főjegyző. KÖNYVISMERTETÉS. Prima grammaticae latinae palaestra adolescentibus Hungarís literarum stndiosis exercenda. •— Latin nyelvtan magyar tanitó- és tanuló-növendékek számára, mely amellett, hogy tanit e nyelvre egyszersmind általában gondolkodni serkent és szoktat. Irta M ihályí Károly r. tanár a nagy-enyedi ref. collegíumnál; a magyar tud. akad, 1. tagja. Első könyv 1 és 2-ik füzete. Pest, 1868. Ára a két füzetnek 1 forint 20 krajcár. (Folytatás.) ímhol előttünk áll az öt latin névragozás, melyek— mint egy tekintetre is mindjárt kivehető — csak számra nézve egyeznek meg többi nyelvtanaink előadásával. Többi nyelvtanaink közül az egyik „erőteljes felfogással" és „alapos megtanulással" (v. ö. Szepesy latin nyelvtanában az „Élőbeszédet"), a másik „különböztetéssel" (v. ö, Warga-Schulz 72 ik lapját) kecsegteti a tanulót a declinatiok megtanulására, szerzőnk pedig összehasonlítással gyönyörködteti tanítványait s igy kívánja őket a „be*, A' '* lebb-ható nyelvészetre" eljuttatni. Kisértsük meg mi is szerző úrral az általa kitűzött cél megközelítését. — Az első declinatioban látjuk, hogy „a casusi végek" ezek: a, ae, ae, am, a; ae, arum, is, as, is. A második declinatioban : us, ura; i, o, um, e, o ; i, orum, is, os, i, is. Feltűnő itt legelőször is az, hogy az első declinatio casusi végeivel nem egyeznek az 55-ik lapon az ily megszakítások : mensa-m, mensa-s, mensa-e; tehát amott: am, as, ae, itt pedig m, s, e a rag. Melyik igaz ? De bezzeg megegyez a második declinatiora felhozott szókban: amic-o, barát-nak, popul-is, népek-nek. Mostan hasonlítsuk össze ezeket (megjegyezni való, hogy szerző az összehasonlítás alatt azt érti, hogy a magyart kell a latinnal összehasonlítani, a mi képtelenség, mert amaz az áltai, ez az árja nyelvcsoporthoz tartozik) : amic=barát, o=nak; popul= népek, «s=nek. Lehet-e képtelenebb tanítás ennél ? Hiszen amic-o legfölebb bará-tnak, popul-is népe-knek felelhet meg. Ha azt akarta szerző, hogy ezen két szó egymásnak megfeleljen, akkor nem a képtelen amic, popul törzsöt, hanem a valódi amico, populo tőalakokat kellett volna fölvenni s igy tenni ki: amico-i=barát-nak; ez az alak azonban elavult s helyébe amicó lépeti, azért hoszszu a tőönhangzó, mert a rag is benne van, különben rövid. Szerző ur azonban csak o-t ír, hogy a tanulónak is maradjon valami kitalálni való. Épen igy populó bus= népek-nek, mert a tőalak itt nem popul hanem populo-; a plur. dat. és abl. eredeti alakja, hogy populo-bus volt, mutatják: ambő-bus, duő-bus használatbau levő alakok, a populo-bus-bó\ azután populo-vis a v kieste után populo-is, összevonva populis lett. Kérdezi szerző a számvevő kérdésekben' a tanulótól, hogy összehasonlítván az első és második declinatiot egymással, micsoda különbséget talál köztük a casusi végekre nézt. Hogy a tanuló az adott kérdésre annál könnyebben felelhessen zárjel között ezek állanak: lupus, lupa, lupi, lupae, lupo lupae ; lupos, lupas; lupum, lupám; lupe lupa. Tehát megfelel ws-nak a i-nek ae, o-nak ae, os-nak as, wm-nak am, e-nek a; különbség pedig köztük — a mint szerző az 58-ik lapon maga mondja — az, hogy egymástól merőben különböznek, annyira, hogy a kettő között csak néminemű rokonságot is feltalálni teljes lehetetlenség. Nem is csoda, mert hiszen nyelvtanunk szerint ms és um nem tartozik a törzshöz, mert az rag, ellenben er}

ir,ur a törzshöz tartozik, tehát a mintákul felhozott szavak törzsei, a mint vizirányos vonallal és döltbetükkel el vannak választva a ragoktól ezek: popul, sign, puer, liber; az első declinatioban pedig: stell. Mit akar szerző ezen törzsekkel nem tudni, mert ő csak felhozza a ,törzs' szót, de nem magyarázza, hogy micsoda; a felhozott szavakból pedig minél tovább gondolkodik rajtuk az ember, annál nagyob tökéletlenség jön ki. A felhozott törzsek ugyanis mind hamisak, mert a valódi tőalakok ezek: populo-, signo-, puerolibro; stella, tehát o-n és a-n /égzödnek, minélfogva amaz o-}

ez a-declinationak nevezhető. — De térjünk a harmadik declinatiora, ott talán eligazodhatunk a rejtélyes ,törzsre' nézve. Az igaz, hogy szerző