Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

édes hazánk siralmas sorsa annyira sem érdekel, hogy rám hallgassatok. Nagy köszönettel tartozom fenebb emiitett paptársunknak, hogy e dologban kérdést intézett hozzám, s ez által arra is figs elmeztetett, hogy aligha nálunk is nem ugyan az az eset, és hogy ,,mutató nomine de te fabula narratur." Avagy különben cselekszenek-e azok, kik a pápaság és a szamár árnyékának története iránt élénken érdeklödnek, azon kérdéseket pedig, melyeket lapunk folyó évi I. számában megpendítettem, s melyek ránk nézve kétségen kivtil „lenni és nem lenni" kérdések figyelmükre sem méltatják? Valóban Demosthenesnek aligha volt több oka hazájának sorsa felett aggódni, mint nekem van, ha egyházunk állapotain végig tekintve, azokban oly keveset látok, ami igazi vallásos buzgalomra, bensó' hitéletre mutatna. S vajha Demosthenes lángeszével és ékesszólásával rendelkezhetném, hogy feleimet a közönyösség álmából felrázván, őket ezen, sem hideg sem meleg állapot veszélyeire eszméltethetném. Tény ugyanis az, hogy egyházunk jelenlegi állapotában a keresztyén felebaráti szeretetnek kevés olyan müvét képes felmutatni, mely tanúságot tenne arról, hogy mi a szeretet vallásának élö munkás tagjai vagyunk. A szegények ápolása, az özvegyek és árvák gyámolitása, a fegyencek térítése és oktatása, az erkölcsileg elstilyedtek útbaigazítása, kül- és belmissiók stb., melyek külföldön az egyházi élet legszebb gyönkeiként. tündöklenek, és a hit folyvásti élesztésére szolgálnak, nálunk legtöbb helyt névről is alig ismertetnek. Pedig a Confessio H elvetica, melyre oly sokat szeretünk hivatkozni, mikor jogokat vitatunk, a XVIII. fejezetben a lelkészeknek határozottan kötelességükké teszi, „pauperum necessitatem commendare ecclesiae, aegrotantes et variis impexos tentationibus visitare, instruere et in via vitae retinere." Tény továbbá az, hogy a lelkészi hivatal nálunk eredeti magasztos hivatásától, mely szerint üdvözítőnk boldogító működésének itt a földön folytatója legyen, nagyrészben elhajolt. A H e 1 -vetica Confessio a hivatolt helyen a lelkészeknek kötelességükké teszi; ,,docere imperitos, hortari item et urgere ad progrediendum in via domini cessantes, aut etiam tardius procedentes, consolari item et confirmare pusilanimos, munireque contra satanae tentationes varias, corripere peccajites, revocare in viam errantes, lapsos errigere, contradicentes revincere, lupos denique ab ovili domini abigere, scelera item et sceleratos prudenter et graviter increpare, neque connivere aut tacere ad conscelerationem." Hányadik lelkész mondhatja nálunk, hogy a confessio e követelményeinek csak kis részben is eleget tesz ? A vagy állithatni-e, hogy lelkészeink a cura, pastoralist oly mértékben gyakorolják, mint azt szent hivatásuk jogosan megkívánja? Mindenki őszintén bevallja, hogy e tekintetben igen keveset mutathatunk fel: a nagyobb ecclesiákban a hivek szerfeletti nagy száma, a kisebb ecclesiákban pedig a kenyérkereseti gondok és idegenszerű elfoglaltatások nem engedik a lelkésznek a papi gond tényleges gyakorlását. Tény végre az, hogy lelkészeink nagy része hivatásának legszebb díszéről, a tudomány miveléséről, ami régi lelkészeinknek kiváló jeles tulajdonát képezte, végkép lemondott. Mai nap papjaink legtöbbjei a tudomány mivelése helyett a politika sikamlós terén keresnek babért, és vezérszerepre törekedvén,. a korteskedés kétélű fegyverével harzolva kockáztatják szent hivatásuk legszükségesebb sikereit. Ily tagadhatlan tények mellett nem méltán aggódhatni-e, hogy a lelkészi hivatal, mely mármár oly nagy mértékben hanyatlásnak indult, maholnap végkép el fog sülyedni ? Mai időben minden hivatás a szerint becsültetik, amily mértékben árasztja áldását a társadalom egészére, s amely intézmény a fentartására szükségelt népterheltetéshez arányítva csekély hasznúnak bizonyult, az múltjára és szentségi nimbusára való minden tekintet nélkül, mint hasznavehetlen eldobatik. Hiába biztatjuk magunkat, hogy a r. kath. egyházban századok óta még kevesebb a benső keresztyén élet s azért az egyház mégis fenáll és virágzik; mert egy az, hogy ami a keresztyén szeretet mű veit illeti, a katholicismus, ha csak hazánkat tekintjük is, minket, protestánsokat mélyen megszégyenitő eredményeket mutathat fel. Az irgalmasak, szürkenénék, az angolhölgyek, a legényegyletek s több efféle társulatok sok jót és üdvöset művelnek, és példaadásuk által a keresz-