Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

kik ez idő szerint annak kormányára vagyunk hivatva — minden bizonynyal méltók lennénk az Idvezitő e szemrehányására: az égnek ábrázatja közt választást tudtok tenni, az időknek pedig jeleit nem tudjátok megválasztani (Máté 16, 3.), ha a kínálkozó alkalmat meg nem ragadnék és tovább nem folytatnók anyaszentegyházunk évek óta megkezdett és csak a mostoha idők parancsolta kényszerűség miatt félbeszakadt újjászervezését,. E nagy és életbevágó mű tovább folytatására és lehető bevégzésére előintézkedés lesz egyik főtárgya jelen évi köz-zsinatunknak, melyre atyafiságos szeretettel ezennel meghívom t. hivataltársaimat szilágy-szolnoki egyházmegyénk sz.somlyói virágzó egyházába a törvényeinkben megszabott időre f. évi junius 21-ére. — A nevezett napon Isten szent nevének segítségül hívásával megnyitván köz-zsinatunkat, egyházi beszédet tartanak: délelőtt kolozsvári egyházmegyei jegyző t. Szász Gerő, délután m.-vásárhelyi lelkész t. Tolnai H a g y m á s i Lajos kedves atyámfiai,' az első: Zsolt. 127, 1. a második. TI. Kor. 10. 3. vévén fel alapigéül. Alelkészi hivatalra kibocsájtandó t. atyafiak vizsgáját vezetendi n.-enyedi hittanár t.Hegedűs Ján os aa. Nagy és fontos ügyek várnak eldöntésre, kihatók anyaszentegyházunk messzi jövőjébe; a feladatok helyes megoldásától nem kevesebb, mint a buzgóság, lelkesedés ujabb élénkülése, egyházaink. iskoláink felvirágzása függ. En teljesen bizom t. hivataltársaim ügyszeretetébe, lélekismeretes buzgalmába, higgadt megfontolásába és jóakaratába ; azonban, mivel az áldás onnan felül van, a világosság Atyjától esdek Szentlelket összegyűlésünkre és áldást hazandó határozatainkra. Mélyen meghatva borulok le egyszersmind a kegyelem széke előtt imádkozván, hogy a népek és nemzetek sorsát kormányzó bölcs Isten, a ki arcát kegyelmesen fordította hazánkra, nemzetünkre, tetézze kegyelmét kegyelemmel országunk minden nemzetiségű polgárain, hogy megtudják becsülni az Ur látogatásának napját (Luk. 19, 44.) s igy felviruljon a magyar szabad állam és szabad államban a szabad egyház!!! — Kolozsvár, április 15-én 1868. Nagy Péter9

erdélyi ev. ref. püspök. Egy sürgető kérdés, Die Leidenschaftlichen in ihrer Hast, wissen nicht zu überlegen, die Vernünftigen in ihrer Ruhe wissen nicht eq handeln. Interconfessionalis és közoktatási törvény hol késel az éji homályban? kérdi már jó hosszú idő óta minden gondolkodó hazafi, és nem nyer kérdésére választ, mely lelkét megnyugtathatná. Föltétetik pedig e kérdés különösen protestáns részről, hol épen a nemzeti függetlenség érdekében folytatott véres küzdelmek és ezek fejében századokig szenvedett mellőzések és zaklatások után joggal azt várta minden ember, hogy a nemzet fiai jutván kormányra, sietni fognak egy régi tartozás lerovása által a haza leghűbb fiait megörvendeztetni és az 1848-ban a vallásfelekezetekre nézve kimondott jogegyenlőségi törvényt, mely a bekövetkezett szenvedés napjaiban a protestánsokra nézve oly érzékenyen lett meghiúsítva, kellőn körülirva és részletezve az országgyűlés elibe terjeszteni. Hogy a jelen törvényhozótestület maholnap feloszlik anélkül, hogy a várt előterjesztés megtörtént volna, aggódó neheztelésscl tölti el mind azok kebelét, akik a hazát mentül hamarább szeretnék a hierarchico-absolutisticus kormányrend minden maradványai alól felszabadítva látni, de különösen a protestánsoknak sokszoros okuk van ama késedelmezést igazi boszantásnak venni. A protestáns embert még a rosz akarat sem vádolhatja azzal, hogy várakozni nem tud és telhetetlen mohósággal mindent egyszerre kívánna létesitve látni. Negyedfél század óta elég módja volt magát a türelmes várakozásban gyakorolni, egyébkint is, ki mindig haladási célokért, a társadalom magasb aspiratioiért küzd, melyek rendesen csak későre számolhatnak valósulásra, annak akarva nem akarva hozzá kell szoknia a béketüréshez és nem egykönnyen ragadtatik a rosz gazdák azon eljárására, hogy zöldjében akarná fölemészteni vetését. De mikor valamely ügyre nézve az idők teljessége annyira bekövetkezett, hogy az, mint túlérett gyümölcs, mely a fáról lekívánkozik, a legkisebb érintésre az embernek, ugy szólván, ölébe hull, mikor valamely eszme életbeléptetése mint