Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

volt léptetve. A protestantismus! folyvást lépést tartott a nemzet előhaladásával, és sohasem működött a nep^at érdekei ellen. Szabad szellemét ez alkalommal tagadhatja meg. Ez nyerte meg ügyeinknek eddig is, a más felekezetűek felvilágosodottabb és elfogulatlanabb tagjait. Ha van eszme, mely előtt a felekezeti szűkkeblű* ségnek meg kell hajolnia, ez bizonyára a népnevelés, melytől végelemzésben nemzetünk , hazánk jövendője függ. Ez lenne legalkalmasabb arra, hogy ajtót nyisson azon merev elzárkozottságon, mely miatt a különböző felekezetekhez tartozók különválva, még ed,dig egyáltalában ritkán tanúsítottak egymás dolgai iránt annyi érdeklődést és részvétet, amennyi, mint ugyanazon áJUawtag iáinak, keresztény vallás híveinek, s ugyanazon nemzet fiainak felebaráti kötelességükben állott volna. Ezek mellett figyelembe véve azon igazságokat, melyeket b. Eötvös József ő nmlsga közzétett indítványában kifejezett, hogy t. i. „a népnevelés elvégre is az egész nemzet közös érdeke, közös ügye, mely iránt minden egyes polgár jogosítva, sőt kötelezve van érdeklődni— továbbá — „a tervrajzból látható, miként ez egyleteknek nem állhat szándokában sem az iskoláknak felekezeti jellemét sérteni, sem azok tanrendszerébe erőszakosan avatkozni," — r. zsinatunk véleménye szerint anyaszentegyházunk a protestantismus szellemével megegyezöieg jár el akkor, ha ez egyleteknek, — akarjanak azok akár felekezetesen, akár nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül alakulni, — keletkezésükbe, fejlődésükbe, munkálkodásukba semmi akadályt nem gördit, sőt ellenkezőleg, azon mértékben gyámolítja, amilyenben tapasztalandja azoknak buzgó segédkezését. A mi azt illeti, vájjon célszerű lesz-e, hogy ez egyletek vizsgálják iskoláinkat, kutassák vagyoni állását, közöljenek rólok statisticai adatokat, bírálgassák tanrendszerünket, — szóval nyilvánosságra hozzák iskoláink anyagi és szellemi állapotát? — miután tiszta tudatával vagyunk, hogy ref. anyasztegyházunk eddig is megtett iskoláink érdekében mindent, amit ereje és körülményei megengedtek, és hogy többre nem valánk képesek menni, nem a mi hibánk, — véleményünk szerént a fenebbiekben semmi okot sem láthatunk az aggodalomra. Reformált anyasztegyházunk törekvése elejétől fogva a felvilágosodás és humánus miveltség terjesztése volt. Ez eszmék szolgálatára keletkeztek s állnak fenn összes tanintézeteink. A mi iskoláink semmi önző célok számára nincsenek lefoglalva. ^Miután nekünk nincs mit rejtegetni a nyilvánosság elől, s nincs mit takargatni a világosság elől: bátran, szívesen láthatunk minden tigybarátot, aki ez erőnket felülhaladó országos fontosságú ügy elémozditására segédkezet nyújt. Lehet, hogy midőn ez egyletek iskoláink vagyoni állását kutatják, nem egy helyt fognak visszaéléseket felfedezni. Megtörténhetik, hogy némely helységekben kiderítik, miszerint a község vagyona egyes önzők által nem a közjóra, hanem saját hasznukra kezeltetik, vagy ha nein is, de oly célokra fordittatik, melyeknél hasonlithatlanul fontosabb lenne az iskolák jó karba állítása. De ezen visszaélések anyasztegyházunknak nemcsak tudta és beleegyezése nélkül, de sőt ellenére keletkeztek és léteznek, s igy épen kívánatos, hogy a visszaélések felderittessenek, a félreértések felvilágosittassanak, s a ferdeségek hozassanak helyre. Ezeket pedig csak is ily egyletek közreműködésével lehet elérni, melyek az értetlen vagy Önző néptömegtől minden tekintetben függetlenek. Hátra van még azon lényeges kérdés, hogy anyasztegyházunk automiájával öszszeférhető-e, hogy ez egyletek kikerülve egyházi kormányzó testületeinket, közvetlenül a magyar kultusminiszteriummal legyenek összeköttetésben? Ha e kultusminiszterium egy oly idegen, absolutkormánynak lenne kiegészítő része, amilyen a mult évtizedekben törekedett boldogitni hazánkat centralizáló pátenseivel: akkor minden további vitatás nélkül határozottan kijelentenők, hogy részünkről a kérdéses eljárást nem tanácsoljuk, bele nem egyezünk, mert ref. anyasztegyházunk automiájának jogait féltjük és védjük. De miután e minisztérium magyar, alkotmányos, az országgyülés előtt felelős ; — miután ref. anyasztegyházunk autonómiáját azon törvények védik, melyek a minisztériumot kötelezik; — miután b. Eötvös J. ő mlsga által ajánlott tervjavaslatban is ki van mondva, hogy „nálunk a népnevelés jelenleg csaknem kizárólag a hitfelekezetek kézében lévén, onnét a közérzület sértése nélkül ki nem vétethetik," és továbbá „a nevelésnek szabadsága alkotmányos országban ép oly lényeges, mint a sajtószabadság, ugyanazon okból és ugyanazon feltétetek alatt, — [és miután az indítványozó egyszersmind kultusminiszter: elfogulatlanul senki sem jöhet azon gyanúra, mintha a tervjavaslatnak a fennebbi kérdésben kifejezett ajánlata egyházunk autonómiájának csorbítását legtávolabbról ia célba venni szándékoznék. Nyugodtan vizsgálhatjuk meg tehát a dolognak mindkét oldalát, mert mindkettőnek vannak, véleményünk szerint, előnyei és hátrányai. Tekintve elébb azon esetet, hogy ez egyletek a magyar kultusminiszteriummal lennének közvetlen öszszeköttetésben, ennek előnyeit a következőkben látjuk: A minisztérium tekintélye és erkölcsi befolyása sokkal nagyobb lendületet eszközölhet az egyletek gyarapodásának s működésének. A gyorsabb orvoslást kivánó bajokban tetemesebb anyagi segélyt nyújthat. A levelezéseket, felterjesztésekre való észrevételeket, utasításokat, válaszolásokat, a statisticai kimutatások terjedelmes és pontos összeállítását s minden ilynemű munkákat maga végeztet el.