Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

Pest, májas 17. 1868. PROTESTANS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számú példányok még mindég kaph

atók. Unitáriusok az 1868-iki országos költségvetésben. Tisztelt szerkesztő ur! Mióta becses lapját olvasom, pedig megindulása óta alkalmasint olvasom, örömmel tapasztalom, hogy felülemelkedve a felekezetiesség határain, nem ez vagy ama confessio, hanem az igazság érdekében küzd, s lapjának irányt nem a hiu tömjéneztetés, hanem a szabad szellemnek teendő szolgálat nemes vágya ad: e meggyőződésből kiindulva, bátor vagyok egész tisztelettel felkérni, legyen szives lapjában eme soraimnak egy kis helyet adni; mert — lelkemre mondom — én is igazságos ügyben kivánok szót emelni, mely bár legközelebbről saját hitfelekezetemet illeti, merem állítani, hogy közös ügy, oly közös ügy, melytől a rokonazenvet senki sem tagadhatja meg, ki a testvériség és egyenlőség dicső eszméit nemcsak száján hordozza, hanem szivében is érzi; legkevésbé tagadhatja meg pedig e rokonszenvet a prot. egyh. és isk. lap, mely épen e dicső eszmék mellett látszik harcolni tüzlelke egész erejével. Erdély bércei között 300 év óta él egy vallásfelekezet, mely az istent csak egy személyben imádván, magát unitáriusnak nevezte. Ha e vallásfelekezet történetén végig tekintünk, bizony a legjobb akarattal sem mondhatjuk, hogy utja nagyon rózsás lett volna. Születése már áldozatot kivánt; mert apostola, e korszak egyik jelese, és nagyhirü szónoka, Dávid Ferenc, a Báthori Kristóf fejedelmi udvarának cselszövényei miatt 1579-ben a dévényi fogságban veszté el nemes életét; 1619-ban Bethlen Gábor alatt a Péchy Simon által felállított szombatosság miatt számos ekklézsiáik elvesztésével lakoltak, s oly gyámság alá tétettek, mely szerint megmaradt ekklézsiáik egy részét nem valának feljogosítva megvizsgálni 1693-ig; 1638-ban I. Rákóczi György alatt csak ugy maradhatának meg, hogy confessiójukba a Dézsen tartott országgyűlésen országos határozat következtében betevék a Krisztus imádását és segítségül hívását; 1716 és 1718-ban javaik nagy részéből erőhatalommal kiforgattattak, templomaik és oskolájok elvétetett s aztán hivatalviselésre képteleneknek nyilváníttattak. Im e néhány adat is nyilvánn mutatja, hogy az unitárius egyház felett 300 éves élete alatt nem egyszer beborult az ég, s a szenvedések sötét éjjelében gyakran megjelent a Hamlet szelleme a lenni és nem lenni kérdés feletti lelki tusakodással; dacára azonban ezeknek mégis fennállott, jogos létezését a törvényhozás soha kétségbe nem hozta, sőt azt 1568-tól fogva 1848-ig több rendbeli törvénycikkek által megerősítette — s ime most, midőn azt hivők, hogy a korszellem tisztultsága, a testvén riség s egyenlőség érzete minden veszélytől biztosit, midőn a nemzeti kormánynyal egy jobb jövő küszöbén véltük magunkat állani — most vagyunk kéntelenek tapasztalni, hogy az élők sorából ma-holnap tán ki is töröltetünk, hogy egyházunkról 1868-ban saját nemzeti kormányunk készül megírni a szomorú jelentést: v o 11 és n i n c s1 Avagy nem ezt mutatja-e az 1868-iki évre készített országos költségvetés tervjavaslata, melyben a nevelés és oktatásügyi minisztérium szükségletei között minden más keresztény felekezetről megemlékezett a magas kormány, csupán az unitáriusokat hagyta ki, csupán ezeknek nem tett javaslatba egy fillért sem, sem egyházi, sem nevelési céljaik előmozdítására ? Valóban, ha ön t. szerkesztő ur! méltó elkeseredéssel számítja ki lapja f. évi apr. 26-iki számában, hogy a magyar birodalom 15 millió lakója közül a 135 millió forint évi kiadásból egy főre épen 9 forint azaz 900 krajcár esik s ebből az állam saját legégetőbb szükségére, a népnevelés előmozdítására szánt őszvegből egy egyénre csak 1% krajcár jut: minő lélekkel pillanthatunk mi e magas költségvetésre, ha mégcsak saját 1V3

krajcárunkat sem találjuk benne sehol. Eszembe jut az egykori magyar ember, ki hallván, hogy a Magyaroszágon termett borból minden emberre egy itc© jut, igy kiálta fel: hát ugyan az én részemet ki iszsza meg ? De hadd mondjam el elébb egyéni nézetemet az államsegélyt illetőleg.