Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

hol kivívhatjuk magunknak a keresztyén világnak eddig is irányunkban tanúsított rokonszenvét, tiszteletét. A mellett, hogy világi lelkeseink, kik a missió ügyét kegyes adományaikkal eddig is oly péidaadólag elösegiték, mily sokat, sőt mondhatni mindent tehetnek a missio előmozdítására buzgó lelkészeink s tanítóink. Ha minden prot. lelkész és tanitó csak egy halotti stóla illetékkel járul is a szent ügyhez, egy évben két annyi templom és iskola épül fel az élők épületére a missió körében. Es ez mily nagyszerű eredmény, mily nemes kifolyása lenne a vallásos buzgóságnak ! Jelenben meg kell elégednünk azzal, ha egy magyar missionarius lelkésznek német, latin, vagy francia nyelvek előadásával kell meg keresni mindennapi élelmét, s ily privát teendők mellett egy évben egyszer, vagy mint velem történt csak is az ötödik évben látogathatja meg távolabb lakó hit- és vérrokonainkat. Ez évben Crajova, kis Oláhország fővárosa volt a főcél, hova részint a számosan lakó hivek óhajtása, részint lelkem vágya vonzot ellenállhatlanul. Ez érdemben értekeztünk bukaresti lelkész és a missio pénáztárnoka t. Koos Ferenc társammal, miként lehetne óhajtásukat teljesíteni. 0 a legszebb reménynyel biztatott, hogy mihelyt kezéhez pénz jön, azonnal küldi számomra az útiköltséget, melylyel ama 14 mfnyi utat megtehessem. O beváltotta szavát, és én elindultam. Crajovára érve örömmel tapasztaltam, mily lelkesedve üdvözöltek engem, idegen földön az evangelium magyar hirdetőjét, egyszersmind azon fájdalmas panaszokat nyilvániták. miként már hat éve, hogy nem láttak körükben magyar papot. Első teendőm volt, meglátogatni a tisztakeblü s szilárd jellemű hazafit, Barkó Pál mérnök urát, kit arról ismerék, hogy ezek előtt is az ő háza volt a vallásosság, az istentisztelet menhelye. Ez úttal sajnálattal nyilvánitá, hogy az istentiszteleten jelen nem lehet; mert hivatalos teendői miniszteri rendelet folytán távozásra kötelezik. Miután a missió ügyéről s a crajovai hivek lelki szükségeiről pár szót váltottunk, jobbját nyújtva kijelenté, hogy mi tőle telik mindent el fog követni, hogy Crajován egy ev. ref. gyülekezet létesüljön. Innét buesut véve Ostermann Vilmos lelkes atyánkfiát kerestem fel, egyikét azon jeleseknek, kik a szent ügyhöz vaió szeretettel ragaszkodnak. Az ö szives ajánlkozása folytán elmentünk t. Fatst Friedrich ev. leikész atyánkfiához, megkérendök, engedné által az imaházat másnap (aug. 25.) a reggeli órákban magyar istentisztelet tartása végett. Ki midőn a legbensőbb készséggel adta beleegyezését, megállapítván az isteni tiszteletek rendét és idejét, rögtön sieténk felkeresni híveinket, tudtokra adandók a helyet és időt, melyben a magyar istenitisztelet tartatni fog. A kitűzött vasárnap reggelén híveink lelkünk legnagyobb örömére illő díszben s megtelve szent buzgósággal oly szép számmal jelentek meg az istentiszteleten, hogy az imaház zsúfolva lett a lelki éhezők és szomjuhozók kegyes seregével. Megható volt a jelenet, látva e szép számú magy rságot, kik ez idegen földön is, távol az édes hazától, híven megőrizték kebleikben vallásukat,nemzetiségüket. Az egek urához emelt buzgó fohászunk után ,Jőjj el szent lélek úristen' majd: „lm bejöttünk nagy örömmel" szent ének elzengésével kezdődött az istentisztelet. A hivők lelki szükségei, s e rendkívüli alkalomból merített szent beszédem alapjául sz. Péter apóst. rom. XV. 2. 13. versének e szavait vevém fel: ,,A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy reménységgel b ö v ö 1 k ö d j e t e k a szent lélek ereje á 11 a l." Predikátió után urvacsoráját osztottam a kegyes hívőknek, kik — bár a távolság miatt többen nem levén e szent alkalomról értesülve — számosan éltek a kegyelem eszközeivel. Istenitisztelet után, mely egy és fél órakor végződött, felhívtam a hivéket, szíveskedjenek egy bizonyos helyet kijelelni, hol egybe gvülve szent ügyünk érdekében néhány bizalmas szót válthassunk. Délután három órakor már ismét együtt volt a gyülekezet nagy része Kovács József buzgó atyánkfia házánál. Ki, mint házigazda, szives vendégszeretettel fogadott és látott bennünket. A jelenvoltak közül azok neveit, kik az egyház ügye iránt lelkesültek, e helyen feljegyezni szükségesnek láttam, jelenvoltak: Ostermann Vilmos, Szabó Ferenc, Tókos József, Kovács József, Kállai György, Simon Benjámin, Érsek János, Szabó István, Nyáradi András, Kovács György, Leleszi Dávid, Malinay Mihály, Tóth Károly, Zajzon Áron, Szentiványi Zsigmond, Kóré József, Scipszter Gusztáv, Kökessy József, Benedek Ferenc, Debreceni János stb. Igy egybegyűlve s egymást az egyház s a missio szent ügye iránt lelkesítve, miután közszavazattal Szabó Ferencet gondnoknak, Simon Benjámint és Zajzon Áront egyházfiaknak megválasztottuk, szívökre kötém, hogy tartsák meg maguk közt a tiszta keresztyén érzületet, ápolják és őrizzék meg kebleikben az édes haza és nemzet iránti szeretet szent érzelmeiket, s tegyenek meg minden áldozatot, hogy elvégre Crajován is egy ref* templom és iskola létesüljön; mert bár teljes reményünk van, hogy a magyar és erdélyhoni prot. hitfeleink, kik eddigelé is oly buzgóan karolták fel ügyünket, csak akkor és ugy fognak bennünket továbbaa testvéri áldozattokkal segíteni, ha mi is mindnyájan tehetségkünkhöz képest járulunk ügyünkhöz áldozatainkkal. Bár többen kijelenték, hogy anyagilag csekély erővel birnak, mindazáltal mit tehetnek, készek a legvégső erőfeszítéssel is megtenni, csakhogy köztük a vallásos élet és nemzeti érzés fentartassék. E végből óhajtanák, hogy egy magyar lelkész egy évben legalább négyszer jelenne meg köztük, hogy hallgatnák az Isten igéjét magyar nyelven. — Ezen lelkes nyilatkozatok után, hálát adva Istennek, hogy e híveinknél meg van még a haza, nyelv, és vallás iránti nemesebb érzület, s nem vesztegette még lelkeiket az önérdek sátáni szelleme, teljes lelki nyugalommal vettem tőlük búcsút, ajánlva Őket Istenünk kegyelmébe s áldást kívánva nemes törekvéseikre , egyszersmind lelkükre kötém, hogy engemet gondnokuk által időről-időre mindenekről értesítsenek. *