Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

Jönböző iskolák alapítása által terjesztik ; szóval: az id­ves munkát prédikálás, vagy oktatás utján mozdítják elő. Az értekezés a missióknak e kettős irányban működését a főbb adatokban előterjesztette, 8 annak oly érdekes, mint tanulságos illustratioja volt az úgynevezett térítési muzeum, melynek rendezésében fő cél volt: kitüntetni: először, milyen volt e népek vallásos, mint társadalmi ál­lapota a keresztyén hitre térésük előtt, s milyen lett, minő változást szenvedett azután, hogy keresztyénekké lettek. A két állapotnak az illető, kitett tárgyak által Összehasonlítása fényes tanúbizonyságát adta azon bá­mulatos hatalomnak melyet a keresztyénség a műveltség terjesztésében gyakorol. A bibliatársulatok jelenleg a szentírást a földöt ré­szében divatozó 180 különböző nyelvre s dialectusra for­díttatja le, s általában 1804-ben történt alapítása óta 86 millió Biblia példányt bocsátott, s osztatott ki. Több, a biblia társulathoz tartozó, s hasonló irányban s szellem­ben működő társaságok is voltak az értekezésben ismer­tetve. — Nem érdektelen pontja az értekezésnek a prot. s róm. katholikus egyházak között a biblia-társulatokra nézve tett párhuzam, midőn azokat a római pápák szoro­san tiltják sőt kárhoztatják. Már. VII. Pius pápa 1816-ik évben a biblia-társulatokat, „a legálnokabb találmány­nak" „dögvésznek" s „az egyház legsúlyosabb veszélyé­nek" nevezte. A fölolvasásnak a róm. katholikus eyyházra vonat­kozó része, előadta azon nyereséged, mi a róm, katakom­bákban az ujabb időkben egy kitűnő római tudós és ar* chaeologus Rossi lovag által történt ásatásokból a tudo­mányra háromolt, különösen azáltal, hogy az ős keresz­tyénség s a római pápaság történelmére egészen uj, s az eddig uralkodó nézeteket, véleményeket, illetőleg előité­leket lényegesen megváltoztató világot deritett. Az érte­kezésben az ide tartozó adatok négy pontban voltak ösz­szeállitva. Ezek: 1. A katakombák eredete, s rendelte­tése. 2. Az őskeresztyén festészet. 3. Sz. Hippolylus martyr- s sz. Callistus pápára vonatkozó , s az akkori egyházi versengéseket ismertető adatok. 4. A római pá­paság a katakombákban. A mondott négy szakaszban előadott felette szá­mos és érdekes adatok közül legyen elég itt most megje­gyezni : hogy katakornbai adatok következtében, miket egy római tudós deritett föl: a kereszt a három első szá­zadban nem volt a keresztyénség symboluma, s a kata­kombákban is az inkább csak mint díszítés, nem az em­iitett értelemben fordul elő; továbbá: szűz Mária tisz­teletének a 3-ik század előtt nyomát találni nem lehet, végre: a római püspök a 3-ik század előtt az egyház primátusát nem birta, s a római püspök hierarchiai ha­talmának sz. Pétertől származtatása a katakombákbeli adatok által világosan megcáfoltatnak. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Örömmel tett helyreigazítás. Oly időben élünk, midőn már a legegyszerűbb tör­téneti adat közlésében sem lehetünk elég elővigyázato­sok és ovakodók kútfőink iránt. A „Theol. mozgalmak Hollandiban c. cikk közlője, ki nagy lelki élvezettel és épüléssel használá volt C o­lani igazi, mély vallásosságról tanúskodó iratait: ama cikkében nem kis fájdalommal sorolá Colanit is azok közé, kik magukat kötelezve érzék papi hivatalukról le­mondani, mert lehetlennek tárták theologiai nézetöket egyeztetni evangyéliomi szolgálatuk kívánalmaival. Bár e körülmény kissé megfoghatlannak tetszett, a francia orthodox lapok s hitelre méltó emberek állítása után két­ségbe vonni nehéz lett volna. — Közlőnek nem kis örö­mére szolgált a napokban ez állítás valótlanságát meg­tudni magának Colaninak Kevillehez küldött leveléből. Tudva hogy hazámfiai közül még sokaknak kedves is­merőse Colani — legalább gyönyörű egyh. beszédei után: közlöm levele e tárgyra vonatkozó részét. „V. Oosterzee nagyon csalódik, midőn papi hivata­lomról való lemondásomat azon meggyőződésemnek tu­lajdonítja hogy egyházi szolgálatom nem lenne meg­egyeztethető theologiai fogalmaimmal. Evek óta hittem, s hiszem most is, hogy minden prédikálás, mely nincs át­hatva modern theologiánk szellemétől: gyümölcstelen kell hogy legyen 19 ik századunkban. Inkább mint va­laha meg vagyok győződve, hogy minden mostani irá­nyok között a miénk az, mely Jézus-Krisztus evangé­liuma jellemét és szellemét a leghelyesebben fogta fel, és minthogy ez evangyéliom az én szemeim előtt az embe­riség örök, nélkülözhetlen vallása: mit sem kivánok lán­golóbban, mint hogy a mi nézletünk nyilvánuljon minden szószékről, minden egyházban. Kétségkívül bármely község is — hajónak látja — ellene állhat ennek, minket eltávolitván, s ekkor világos, hogy theol. fogalmaink nem egyeztethetők egyházi szolgálatunkkal azon község­ben. De az én községem, liol én lelkész voltam (Strass­burg) nem távolított el engem magától, — sőt ellenkező­leg theologiai seminariumjában tanárrá és igazgatóvá tett. Bizalmának ily jele után világos, hogy sem előtte, sem előttem az én meggyőződésem nem volt egyesithet­len az ö hitével. Ha pedig azon helyzetbe jöttem volna, mint 0. állítja, ugy nemcsak a papságról mondtam volna le, hanem bizonyára a theologiai tanárságról is. Lemon­dásom oka az volt, hogy nem voltam képes a kettős munkára. — — Mindkettőt csak félig teljesíteni pe­dig — nem akartam." A theologiát tanulók száma a holland egyeteme­ken — 5 éven - össz. 264. Ebből Utreehtben 17Í); Grö­ningában 41; Leydában pedig csak 44.

Next

/
Thumbnails
Contents