Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-03 / 18. szám
Talán nem beszélek itt össze nem illő dolgokat, ha'megemlítem, hogy a theol. ifjúsági szellemnek a fentebbiekben körvonalozott átalakulását lényegesen előmozdítaná theol. tanintézeteink mostani, nem felnőtt ifjakhoz mért tanítási rendszerének gyökeres megváltoztatása. — Ertem itt az egyetemi szabad tanmódot, melyet S.patak már jó sikerrel alkalmaz is, de melyről többi theol. facultásainknál még mindig nem akarnak hallani. Ha céljait öntudatosan fölismerni, ehez képest önállólag tanulmányozó, érett theol. ifjúságot kívántok: miért tartjátok őket kis gyermekek módjára a mindennapi lecketanulás és leckefelmondás nyűge alatt? miért nem emelitek inkább önérzetét az által, hogy korukat megillető érettségüket beismerve, a szabad tanulmányozás útjára bocsátjátok őket ? Az ily rendszer mások nézeteinek árulgatásából élő tudósokat nevel csak, s nagy ritkán önállólag gondolkozó theologusokat. Ezek azok, miket egyházi s vallásos életünk e téreni bajainak orvoslatát illetőleg elmondani bátor voltam. Vajha jó akarattal irt soraim jó akarattal fogadtatnának! Most már az illetőkön a sor, hogy e dolgot megvizsgálván, a jót válaszszák. Komáromy Lajos. A bibllatanulniány Hollandban. 3. A felébredt bölcseimi élet. Kritikai irány. (Folytatás.) y) A feltétlen iráshit kényszeríti továbbá a magyarázót, megrontani az egészséges Hermeneutika szabályait. „Lehetetlen még csak gondolni is a biblia értelmezésére, ha el nem fogadjuk, hogy az irók emberileg fejezték ki magokat" (Doedes: Hermeneutiek), Nem igy Oost. Szerinte „a próféták gyakran ugy irtak és szóltak, hogy szavuk előttük is, még annál inkább hallgatóik előtt értetlen maradt, s csak a beteljesedés által nyerték meg a kellő világot!." Bármily képtelennek tűnjék is fel ez állítás, a „feltétlen irás-hit" álláspontján kényszeríttetünk rá. Ismeretes, mily gyakori az uj-t.-ban, az ó-testamentomi jóslatok idézésére, rendesen e formulával: „ez történt, hogy beteljesednék a jóslat: ;" de ezeknek igen tekintélyes része olyan, hol az idézett hely s a tény között, melyre idéztetik, semmi vonatkozás fel nem fedezhető. Ilyeneknek tartja maga Oost. is: Jes. 69 .1 0 v. ö. Máté 13.1 4 .i5 ; Csel. 28.1 5 —2 7 Ján. 12.4 0 ; 1 Kir. 19. v. ö. Mark 9.1 3 ; Zsolt. 6 9 2 6- v. ö. Csel. I.1 6 s köv.; itt tehát „ha egyenes vonatkozás nincs is, elfogadandó, hogy az idézett helyek typusai (helyesben : symbolumai) a ténynek, melyre idéztetnek." Ugy de világos, hogy a prófétának magának nem volt ily typikus célja jóslatával! Mit tegyünk hát ? Nincs más mód, mint az auctor primariust hívni segédül, s elfogadni „hogy a dictáló sz. léleknek lehetett e rejtett célja is, az iró tudtán kívül." — De mi biztosit ez elv mellett, hogy a sz. léleknek még ezer meg ezer helyen nem voltak ily titkos céljai; s szegény emberi irásmagyarázót mi jogositná fel akkor reményleni, hogy nyelv és történeti ismerete világánál valaha az irás megértésére juthat, ha csak az auctor primarius tudtán kivül rá nem vezeti ? Szóval ez állásponton kénytelenek vagyunk követni az uj-t.-i irók hermeüsisi módorát, pedig tudjuk, hogy a helyes Hermeneutika alig egy százados tudomány. d) Nem kisebb hatalmat gyakorol exegesisünkre ez állásponton, maga a traditio is. Péld. „Ha valamely zsoltárt vagy jóslatot 16 — 17 századon át mindig ugy fogtak fel, mint a Messiásra való utalást, s csak később, egy fejlődő hitetlenség befolyására kezdték másként magyarázni, akkor e hagyománynak is, nem ugyan mindent eldöntő, de erős nyomatékot akarunk tulajdonítani" stb. De ha itt is meggondoljuk, hogy a helyes grammatikai és históriai magyarázati mód csak a mult század közepe körül kezdődött ? ? E műnek inkább csak modorára, mint tartalmára terjeszkedtem ki. Aki a kutatás e modorát ismeri, nem lesz kíváncsi a tartalomra; ujat, nehéz lenne felmutatni. Oost. kitűnő ismeretekkel biró tudós, de álláspontja lehetetlenné teszi az elfogulatlan Ítéletet. „ „Ha valakinek tetszik a biblia s főleg messiási jóslatokról újra előadni a traditionalis felfogást, szabad; de mondja is ki nyiltan, hogy ez a célja, s ne akarja a dogmatikai elfogulatlant játszani; müve anachronismus lesz ugyan, hirdesse is olyan gyanánt. Uj bort ó-tömlőbe tölteni vigyázatlanság ; de régi ételeket felmelegítve, felcifrázva ujak gyanánt vinni asztalra, ez több a vigyázatlanságnál, ez szándékos csalás." " írják bírálói. Harting, Kuenen. Azonban, mint irtam is, ez irány Hollandban idegen növény; honosodásának erős kezek irtó kacra áll útjában. Ezért van, hogy mig a leidai egyetem tanítványaitól évenkint jelenik meg egy-két jeles doctori dissertatio az ó-t.-i exegesis köréből: az aránylag sokkal számosb utrechti tanulóktól az eféle ritka, mint a fehér holló. — Kételkedem, ha a keleti nyelvek jelenlegi tanárát Utrechtből (Millies) ez irányhoz számithatom-e ? Utrecht főleg most sokat tart igazhitüségére, s az orthodox lapokban mindennapi a jajveszeklés a felett, hogy még itt tűrik Opzoomert, ki nem szűnik meg konkolyt hinteni a tiszta buza közé. Millies igen csendes tetmészetü ember; világért sem adna alkalmat hasonló félelmekre; de 12 évi tanársága óta nem is irt még egy betűt sem, mi a theologiával összeköttetésben lenne. Azon egy-két fejezet tárgyalásából, mit évenkint elég érdekesen de rendkívül terjedelmesen előad, inkább lehet következtetni
