Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-03 / 18. szám

Tizenegyedik évfolyam. 18. Pest, május 3. 1868. PEOTESTANS ISKOLAI LAP * SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számú példányok még mindég kaphatók. Egy szerény indítvány egyházi s vallásos életünk bajainak orvoslását illetőleg. Hazánkban ujabban, a minden nemes törekvésekre nyomást gyakorlott politikai légkör változtával, szép reményekre jogosító mozgalmakat észlelhetünk a társadalmi élet terén. Egyletek alakulnak mindenfelé a társadalmi élet különböző téréin. Egyletek alakulnak mindenfelé a különböző társadalmi osztályokban, melyek célját a javitás, haladás eszméji képezik. — Kezdünk kissé practikusabban belepillantani az életbe, kezdjük felfogni Valódi érdekeinket, kötelességeinket, feladatunkat. E szép kezdet — mint mondom — szép reményekre jogosíthat fel bennünket; mert hisszük, hogy az éledező tűz nem lesz ellobbanó szalmaláng, sőt mind jobban, — jobban át fogja hatni népünket, tisztítva, a roszat rombolva s a romokon uj életet keltve. Hát egyházi s vallásos életünk terén nem keltenénk-e föl hasonló mozgalmakat, nem támasztanánk-e uj életet ? Nem ez lenne-e legbiztosabb záloga nemzetünk valódi jólétének, boldogságának s az emberi élet minden egyéb terén való helyes előhaladásának ? nem az itt fölélesztett tűz birna-e a leghathatósabb átalakító, fölfrissítő , éltető erővel, hogy más téreken is haladhassunk ? Ezt látjuk legalább a történelemben s jelen korunk valóban boldog népeinek életében. Mi vetette meg a jelenben már hatalmasan előhaladt civilizatió alapját? nem-e a ker. vallás által az emberi keblekben felgyújtott nemes tűz? Mi adott a megfenekleni kezdő haladásnak ujabb erős lökést, uj szárnyakat? nem-e a reformatió alkalmával föléledt vallásos buzgalom, lelkesülés? Mi teszi nagygyá jelenben a világ legboldogabb nemzetét, átalában véve az angol fajt? nem-e az egyes tagok kebleiben élénken lángoló valásosság? — De elvonatkozva az egyenkénties jelenetektől, s átalában véve a dolgot, nem a vallás-e az a megnyugtató e r ő, mely ugy az élet ezer különféle külső viharaiban , mint saját szellemünk lelki harcaiban, benső békességet, kiengesztelődést, egységet hoz létre az emberben, s ez által megadja neki azt a lelki állapotot, mely minden egészséges tevékenység elengedhetlen kiindulási pontja?; nem a vallás-e, — miként Bulwer mondja — az a mindent átható, megszinező, felmagasztaló erő, mely az erkölcsiségnek legbiztosabb támasza lévén, az embert valódi céljai felé hajtja, boldogítja minden tekintetben ? nem a vallás-é azon erő, mely az ész hideg közönye helyébe a szív jóakaró melegét helyezi, s az a nélkül hidegen számítgatva cselekvő emberi akaratot, a nagyokat létrehozni egyedül képesített lelkesedéssel áldja meg? Hallom a moralisták tagadó közbeszólását, hogy a morál ugyanazt eszközli, vagy épen csak a morál az voltaképen, s nem a vallás, mely az embert igazán boldogítja. A morál is sokat létre hozhat, az igaz; de azt a léleknyugalmat, azt a nemes lelkesedést, mire előbb céloztam, soha. E kis apologia a vallás mellett talán nem volt fölösleges, különösen azokkal szemben, kik egy mostanában megjelent, egyházi ügyekkel foglalkozó és országszerte sokak által olvasott 35