Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

gát az alsóbb néposztály körében egy párt élére felküzdje, rendesen izgatáshoz kénytelen folyamodni, szenvedélyeket felkölteni, jó és rosz indulatokat érdekébe belehúzni. A felizgatott szenvedélyekhez azután rendszerint, oly idegen elemek is keverednek, melyekről az, aki a mozgalmat megindította, nemis álmodott, és többnyire csak azon veszi észre magát, hogy akiket vezetni hitt, fejére nőttek, s hogy ő többé nem ura a mozgalomnak, sőt maga is nem megy, hanem inkább menettetik. Ugy van ezzel az ember mint a mesebeli lélekidéző a felidézett lelkekkel. Addig parancsol azoknak, mig meg nem jelentek, a megjelentekkel birni nem képes. Ebben már magában elég veszély rejlik. Vegyük már most hozzá még a pártalakulások ingatagságát s az alsóbb néposztály lengeségét.. Vájjon mi biztositja a lelkészt arról, hogy akik őt ma, mint bizonyos pártnézetek tolmácsolóját istenitik, nem fognak-e holnap a pártdüh egész gyűlöletével ellene fordulni, ha quo fato más politikai véleményre téríttetnek ? De ha ez nem történnék is, nem követ-e el bűnt papi hivatása ellen az, aki, mig híveinek egy részét, idegen célok miatt, hozzá nem méltó eszközökkel magához csatolja, addig egy másik részt magától elidegenitvén, erre nézve papi működését merőben sikertelenné teszi ? S ki biztositja, hogy ezen tőle elidegenedett rész, nem fog-e a dolgok fej lése folytán felül kerekedni, s nem fogja-e papi állását s ezzel existentiáját is kérdésbe tenni? Fájdalom, hogy ily szomorú esetek már is, s mind növekvő szaporaságban fordulnak elő. Fölötte sajnálnám, ha a szent ügy iránti tiszta szeretetből eredt szavaim félremagyar áztatnának. Nem azt mondom én, hogy a pap szűnjék meg honpolgár lenni, csupa óvatosságból tagadja meg hazafiúi érzelmét, politikai meggyőződését. Isten mentsen! A protestáns papság mindig követendő példányképe volt a honfiúi buzgóságnak és senki nálam jobban nem fájlalná, ha e legdicsőbb erény gyakorlatában valahogy csüggednének ; csak azt mondom, ne vágyakodjék vezérszerepre, hanem gyakorolja hazafiúi kötelességet csendben és ne akarja meggyőződését ráerőszakolni senkire. Mikor a nemzetnyomorgató, bécsi politika, a pátens által uralmat és vagyont igérő kisérteteivel, felétek közeledett, akkor ti törhetetlen honfi erélylyel ellentálltatok a megkisértetésnek, hazafiúi lelkületetek diadalt ült a hatalom minden csábitásain, s e diadal képezte a 12 évi absolutismuson az első nagy réstörést, melyen át a honfiak az alkotmány visszaszerzéséig hatoltak elő. Legyen ezért hála a jóságos istennek. „Sit laus plena, sit sonora," s vajha bevégezhetném az ének szavait: „sit iucunda mentis jubilatio." De én, megvallom őszintén, jubilálni nem tudok a haza oly állapota fölött, amelyben csak azt látom biztositva, amiről lemondottunk, és semmi sem biztos, mit nyereménynek lehetne mondani. Annyi azonban bizonyos, hogy az uj vívmányok következtében kezünk-lábunk szabad használatát visszanyertük, és hogy azóta uj élet boldogitó szelleme szállt le a nemzet minden tagjára, mint száll alá a kiszáradt szomjas földre az életadó harmat és eső. Ez újonnan ébredt életet kellőleg irányozni, s oda vezetni, hogy mindenki tegye meg kötelességét, teljesitse dolgát, s töltse be emberül azt a helyet, hova őt a társadalom szervezetében a gondviselés állította — ezt eszközölni a ti föladatotok. Emelkedjetek föl rendeltetéstökből folyó e szent feladat magaslatára, eszközöljetek békés összetartást és egyetértést a honfiak között, és áldás kisérendi működéstöket, amit adjon Isten! Ballagi Mór. Békesség vagy fegyverszünet? (Vége.) A 4-ik számban előre bocsátja, hogy ,valamint Franciaországnak — egy nagy diplomata szerint — nem szabad már csak egy hibát is elkövetni, mert elég az eddig elkövetett sok hiba : (ugy) a katholikusoknak sincs már semmi kockáztatni valójuk (helyesebben vive az okoskodást; ugy a kath. clerusnak sem szabad már több hibát elkövetni, azután amit Palásthy ur tett a rovásra) ; mert már majdnem mindenben egyedül a lényegnek megmentésére vannak szoritva. Épen azért igyekezni kell amit meglehet menteni, azt megóvni, és az ellenök zuduló vihart, mennyiben elveik férhetlensége megengedi, lehetőleg megkérlelni.'' Azután teljes bizalmat és kellő en-