Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-12 / 15. szám
24-én reggeli 8 órakor az itteni szokás szerint Szabó Lőrinc patóházi lelkész a vallás és hon szabadságáról a templomban lelkes beszédet tartott. Szónoklatában — mely fenkölt, emelkedett, szabad eszmékkel teljes volt — kijelenté : „Az Isten az embert önképére teremté, és az embert szabad akaratánál fogva szabadságba helyezte, de az ember gyakran letépi magáról az Isten képét, lábbal tiporja az Isten törvényét; a szabadságot, és ezáltal magát az oktalan állatok sorába sülyeszti, mely nem tud sorsa felett határozni. Híven előadá beszédében: mennyire eltértek hajdan és most a kü • lönféle népek, hitfelekezetek az Isten törvényétől: a szeretet- és kötelességtől; mennyire megfosztották s megfosztják magukat ma is sokan egyházi, polgári jogaiktól, szabadságaiktól." A jeles szónoki beszéd előtt és után a krassói dalárda öszhangzatos éneket zengett szív- és lélekemelőleg. Kijővén a templomból, a Darvay hagyaték- és a krassói egyházi közönség buzgalmából épült uj iskolaház termében nt. Mei egh Dániel esperes ur a hon és vallás, egyház és iskola, mint ikertestvérek védelmezésére, fölvirágoztatására kérte az Isten segedelmét. Miután a gyűlést ekként ünnepélyesen megnyitotta, áldást mondott az elhunyt néhai Kovács Zsigmond lelkész, Petrén Dániel és Lovas József iskolatanitók poraira. — Bencsik István vámfalusi lelkészt, aljegyzőül föleskette. — Mltgs Ujfalusy Miklós kővárvidéki főkapitány, mint segédgondnok ur meg nem érkezéséről a gyűlés előtt jelentést tett. — Az e.megyei látogatás jegyzőkönyvét felolvastatta — az eredményt az e.megyei gyűléssel közölte. — Örömmel lehetett sok egyházban hallani az egyeseknek az anyaszentegyház oltárán való kegyes adakozását; mérlegelni itt ott az egyházak, iskolák, söt az egyházi tagok emelkedését és bukását, magtárak felállítását, paplak, iskola,templom építkezését, kezelését vagy számadását. — Délután reménytelenül megérkezett Uj fal u s y Miklós segédgondnok ur ő méltósága — megjelenésekor éljennel fogadtatott. — Segédgondnoki székét elfoglalván, remek beszédet mondott, két évi elmaradását vagy a gyűléseken megnem jelenhetését indokolván, sajnálom hogy gyorsírói tehetséggel nem birok, hogy e beszédet közzé tehetném. — A többek közt mondá: Bármennyire óhajtottam e gyűlésen két évi mulasztás után idejében megjelenni, távollétem, honi kötelességeim s egyéb fontos ügyeim miatt legszentebb akaratom mellett sem tehetém; rosz sorsom ma is ugy akarta, hogy öröm poharamba egy méregcseppet cseppentsen és engemet betegségbe ejtsen — ez egyedüli oka vagy legfőbb akadálya kissé elmaradásomnak. — De hála jó sorsomnak, hogy már itt lehetek és valahára bocsánatot kérhetek az egyházmegyei gyűléstől annyi mulasztásért. Volt idő talán midőn az én jelenlétem, parányi erőm is igénybevétetett, midőn reám is szükség volt, most azonban — hála Istennek érte — a gyűlés miattam semmi hiányt nem érzett, a nt. esperes ur elnöklete alatt oly bölcsen kormányozott, hogy engemet maga iránt mélyebb tiszteletre kötelezett. — Nt. esperes ur pedig viszonzá : én pedig az egész gyűlés nevében kijelentem : hogy „mi méltóságodnak mindig dig nagy és sok hiányát éreztük." A tiszántúli reform, egyházkerület véleménye az 1848 évi vallásügyi törvény részletezéséről és az iskolaügyről az egyházmegyei gyűlés előtt tárgyaltatott azon észrevétellel, hogy habár osztja is az egyházkerület azon véleményét, miszerint a törvényhozás, kormányzás és igazságszolgáltatás székeiben egyik hitfelekezet tagja se üljön; de ugy azonban, hogy mindaddig, mig más kisebb számú hitfelekezetek főpapjai az országgyűlésen üléssel és szavazattal birnak: a két evangyéliomi egyház püspökjei is a vallás egyenjogúságánál fogva e jognak gyakorlatába behelyeztessenek. Az áttérésre nézve a confirmálás idejét (12 év), midőn gyermek a keresztszülék gyámsága alól fölmentetik és a keresztyén társaságba átadatik, — óhajtották volna áttérési időül megszabni, — de sokan azt mondták rá: ez még gyenge éretlen kor. — A vegyes házasságból született gyermekre nézve, a nagy bányai egyházmegye, az erdélyi törvényt vagy a tisza melléki törvénytervet javalja, melyszerint a fiu az apa a leány az anya vallását kövesse. Az egyházak és iskolák anyagi szükségeinek az állam általi fedezésére vonatkozólag: fizesse vagy segélyezze a kormány felekezeti népesség arányában közvetlen maga által az egyház által — önkormányzati jogát fel nem adva, — belhivatalnokait, mert ha az állam életére, többi hitfelekezeteink szükségeinek fedezésére, sőt a provisorius tisztviselők nyugdíjazására stb. van pénz ; akkor az egyház, evangyéliomi egyház életére, segélyezésére, aránylagos fedezésére is kell lenni az egyház birtokában, vagy ha egyiket nem fizetheti, a másikat se fizesse, hanem csak segélyezze állami gondoskodási szempontból. Egyébiránt a gazdag egyháaak papjainak könnyű azt kimondani: „hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéivel. De a szegény egyházak papjai, özvegyei, árvái, kik éheznek szomjuznak és mezitlen járnak azt mondják: „hogy nem csak Istennek igéivel él az ember, hanem kenyérrel is. Lelkész- és tanitó választások és cserék is történtek ez egyházmegyében. — Kovács Simon, meghalt méhtelkei lelkész helyébe — Szabó Lőrinc patóházi lelkész.— ennek helyére Gál Péter avas-uj városi lelkész választatott meg. — Batizi lelkész, Szűcs János Homokra, a homoki lelkész, Hajdú Péter pedig Batizra cseréltettek ki. A tanitók is eképen választattak meg, vagy cseréltettek ki. Bodnár János, sz.-mártoni lelkész. TÁRCA. W e k r o 1 o g. A komáromi evang. ref. egyházmegyében ismét egy uj sirhalom emelkedett, melynek hantjaira gyászoló özvegy öt — nagyobb részt még neveletlen árvák keserű könyei hullanak. — Nt. Tóth Ferenc ur, a hodosi egyháznak 28 évig lelkésze, március 26-án életének 63. lelkipásztorkodásának 33-ik évében, tüdő szélhüdésben — rövid két napig tartó szenvedés után jobblétre szenderült ! Tanulási pályáját kezdette a boldogult szülőhelyén, Farkasdon, folytatta Pozsonyban, Losoncon, s a theologiai tanfolyamot végezte Pápán. — Félévig Cs.-Radványon Győrmegyében, ugyan félig Komáromban mint se-