Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-05 / 14. szám

ügyér fölállott, hogy a kérdéses tárgyban a kormány nézetét körvonalozza. A miniszter ur azon megjegyzéssel kezdi szónoklatát, hogy a javaslat a szemlélőnek két oldalt tár fel, t. i. tartalmát és a concordatumhoz való állását, s kijelenti, hogy a kormány mindkét szempontból a bizottság többségének álláspontján áll, a „szabad egyház" elvét vallja, s el van határozva mind az egyház szabadságát, mind az állam souveranitását sértetlenül fentartani. A kormány épen nem leledzik a josephinismus után, mint az ellenfél állítja, mert a josephinismus bizonyos tekintetben balfogás, amennyiben a tisztán egyházi ügyekben is az államot teszi mindenhatóvá, noha, másrészt be kell vallani, hogy „az nem egyéb, mint az állam egész életének természetes phasisa a középkortól kezdve máig. Igy tekintve a dolgot, a kormány is josephinista." „Tudva levő dolog, igy folytatja Hasner beszédét, hogy az állameszme fejlődése az egyházzal szemben a legkorábbi középkortól fogva küzdelemmel járt, küzdelemmel, melyben a frank császárok, a Hohenstaufok és más uralkodók máig sikra szálltak, a mi álláspontunk szerint az egyháznak bizonyára jogosulatlan túlsúlya ellenében. (Igen helyes ! Bravó !) E küzdelemben részt vettek az osztrák fejedelmek is, és történelmi tévedés azt hinni, hogy mit József császár tett, az osztrák történelemben elszigetelten áll. Nem akarom fölemlíteni a Miksákat, kiknek szabadelvű álláspontja általánosan ismeretes; hivatkozom, mert itt szükséges, hogy a kormány álláspontját kijelöljem és bebizonyítsam, hogy annak álláspontja a fenforgó kérdésben osztrák-historiai, oly fejedelmekre, kiknek jó katholicismusát senki sem vonhatja kétségbe. Emlékezetbe hozom azon utasításokat, melyeket I. Ferdinánd császár a tridenti zsinatba küldött legátusainak adott, és azok tartalmát: utalás az egyház sokféle visszaéléseire, utalás arra, hogy a babona eltiltassék, mely a népnek inkább botrányul mintsem épülésére szolgál, utalás a nagyszámú dispensatiók, díjak és a böjtnapok megszüntetésére, sőt utaltatnak, hogy működjenek azon, miszerint a klerikálisoknak a házasság megengedtessék, — és a mai kormány ellenese mégis, ha annak egy tagja hasonló indítványnak merészelne szót adni, nem ösmerne mértéket a jogtiprás és a tulhajtás feletti megrovásban. Es emlékszem, hogy II. Ferdinánd maga,— midőn egyszer a római curia részéről engedmények tétettek ajánlatba és viszont szolgálat díjában az kívántatott, hogy a circa sacra jogait szorítsa meg, a pápai legátusnak azt üzente, hogy ő részéről megazakitja az alkudozásokat, ha az államhatalom ily megszorítását merészlik ajánlani. (Tetszés a karzaton.). Mit II. József tett, magában véve nem volt egyéb azon törekvésnél: az államhatalmat jogosult állásába felsegélni. Ha ő a határokon túl ment, a mai kormány meg fogja tudni a helyes határokat tartani. Ez a szabad egyház álláspontja. A szabad egyház álláspontja az előterjesztett törvénynyel szemben egyszerűen azon conseqentiára vezet, hogy a törvény, amint elő van terjesztve,mellőzhetlen szükségesség ; a kormány nem ösmeri félre, hogy a házassági ügyben az állam és egyház közti egyetértés határozottabban óhajtottabb állapot lenne, de a mennyiben ily egyetértés nem érhető el, csak egy alternatíva van : vagy a törvényhozással kell az egyházon erőszakoskodnia, vagy alá kell magát vetnie azon határozatoknak, melyeket az egyház hoz. Hogy azonban e kettő közül se az egyik, se a másik meg nem történjék — és az egyiket nem akarjuk a szabad egyház szempontjából és a kormány sem akarja, a másikat pedig már nem akarhatjuk, mert a mai alapelveknek, sőt alaptörvényeknek ellenmond — akkor nem marad egyéb hátra, mint expedienst keresni, mint az a polgári házassági törvényben meg van adva." Erre a cultusügyér tiltakozik azon állítás ellen, mintha a polgári házasság által a házasság megszűnnék erkölcsi intézmény lenni, és tiltakozik azok ellen, akik a concubinatus nevet alkalmazták mind arra, amit a polgári törvényhozás a házassági ügyben alkotott, s felhozza, hogy nem volt egyetlen törvényhozás, még a pogánykorban sem, mely a házassági jogot a kötelezvényi jog alapján intézte volna, hanem e társadalmi ügy mindig és mindenütt erkölcsi alapelveken szabályoztatott. Szónok ennyit tart szükségesnek megjegyezni a törvényjavaslat elveire nézve. De itt, mint mondá, „azon nézet merülhet fel, hogy mind ez igen helyes, mi azonban egy korlát előtt állunk, melyet nem lehet elodáznunk, s ez a korlát: a concordatum." Szónok bevallja „hogy ez igen kényes kérdés mind ama gyöngédségnél fogva, melylyel ahhoz nyulnunk szabad, mind pedig ama határozottságnál fogva, melylyel az megoldandó. A kormány itt mindenek előtt a közveleménynyel áll szemben.Hogy a közvélemény a concordatum eltörlését óhajtja, azt minden párt beismeri; de ellenfeleink azt állitják, hogy a mai közvélemény mesterséges, miután ez régebben egyáltalában nem nyilatkozott a concordatum ellen. „Mindenki tudja, ki az utóbbi évek történetét figyelemmel kisérte, hogy, ha azon hangok, melyek ma a concordatum ellen szólnak, azelőtt nem nyilatkoztak ily mértékben, ez épen az állami viszonyokban