Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-05 / 14. szám

sára s az ujra fölvirulni kezdő szabadság eltiprására. Elbeszéljük röviden az eseményt, mely a jó bécsieket annyira megörvendezteté, hogy nyugalmas kedélyök a legmagasabb enthusiasmusig fokozódva, oly ovatiókban nyilatkozott, minőket csak hő vérű nemzeteknél, s ott is csak nagy ritkán láthatunk. Hogy a concordatum mily súlyosan nehezedett reánk, és nehezedik még most is az osztrák örökös tartományokra, arról csak e lapok eddigi közleményeiből is eléggé meggyőződhetik a t. olvasó közönség. Ezen társadalmi fekélytől, az ultramontanismus és Bach absolut kormánya által kötött ezen u. n. szerződéstől szép szerével megszabadulni, egyik leghőbb óhajtása évek óta az osztrák népeknek. A jelenleg kormányon ülő szabadelvű minisztérium e tárgyban alkudozásba is bocsátkozott a cüriával, hogy, ha nem lehetne is talán egészen megsemmisitni a concordatumot, legalább annak egynémely pontjait, melyek a modern társadalmi előhaladással kiáltó ellentétben állanak, Rómával egyetértve revideálhassa. De ott nem alkusznak! a minisztérium legméltányosabb és leggyöngédebben formulázott kérelmére most is, mint minden hasonló esetben, „non possumus" volt a felelet. A kormány miután látta, hogy ez nton nem boldogul, más módhoz folyamodott, mely az alkudozásnál mindenesetre több sikerrel biztat, mivel a curia mindég avval áltatja magát, hogy aki vele alkudozik, az meg van hunnyászkodva, s azzal packázni lehet, mint IV. Henrikkel Canossa várában. A lajthántúli kormány tehát az iskola- és házasságügyben, mely két tárgy a szentséges concordatumban főfő helyet foglal el, a mai kor előhaladásának lehetőleg megfelelő, szabadelvű törvényjavaslatot terjesztett a Reichsrath elé. Az iskolaügyi javaslatnak az alsóház általi tárgyalása e lapok mult évi folyamának 45-ik számában részletesen elő van adva. A házassági ügyekről szóló törvényjavaslatot azonban akkor mellőztük, s csak annyit emiitettünk, hogy e tárgy nyilt kérdésnek maradt fenn, melynek eldöntése a legközelebbi jövőnek van fentartva. E tárgyban való döntő lépés a kormány törvényjavaslatának elfogadása által az alsóház részéről már régebben megtörtént. Ne gondolja ám senki;

hogy e törvényjavaslat talán oly pontokat tartalmaz, melyek Ausztriában egészen ujak levén, azoktól félni lehetne, hogy a társadalmi létet, még ha ezt kath. szempontból vesszük is, veszélyeztetni fogják. A világért sem ujak ezek s nem is fenyegetik a társadalmat, miután legnagyobb részök 70 egész esztendeig, II. Józseftől az egekig magasztalt concordatum megkötéséig, a legpatriarchalisabb kormányok atyáskodása alatt törvényerőre emelve divatoztak a katholicismustól át- meg áthatott Austriában. Az osztrák kormány ugyanis még a mult század utolsó előtti évtizedében 1783-ban a maga körébe vonta a házassági jog fölötti törvényhozást, melyet előbb az egyháznak engedett át, s azt az u. n. polgári általános törvénykönyvben a jognak és erkölcsiségnek megfelelő módon rendezte. Sok évi tapasztalat bizonyit ez intézkedés célszerűsége fölött. Mert egyfelől az államhatalom a házassági akadályokat lehetőleg kevésre szállitotta le, s ez által a házasulandók egy része a sok zaklatástól és tetemes költekezéstől megmenekedett, másfelől a viszálkodó házas felek elválasztásánál is a polgári hatalom bírván döntő befolyással, a perlekedők sokkal méltányosabb Ítéletet várhattak, mint az egyedül saját önző érdekeinek minden ároni előmozdítására törekvő hierarchiától. i A concordatum megkötése után hatalomra jutott egyházi törvényhozás ellenben minden alapos ok nélkül, számos uj házassági akadályokat állított fel, milyenek: „az igen távoli fokozatbani sógorság és vérrokonság, a vélt lelkirokonság keresztelés vagy bérmálás folytán, a föltételezett sógorság tilos viszony által, a fictio, sógorsági viszonyok érvénytelenül kötött és nem consummált házasság következtében és némely esetben az egyszerű rendfogadalmak is. Megfordítva ismét, az egyházi törvényhozás eltörölt néhány házassági akadályt, melyeket az állam a legalaposabb okokból állított fel, ilyenek: a kiskorúság, a katonai szolgálat, vagy ha a mennyasszony egy harmadiktól anyává lesz.1

' Ezen és több efféle anomaliák megszűnter tése az államnak halaszthatlan kötelessége. Epen