Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-29 / 13. szám

Éljen Pest városának képviselő testülete! F. é. március 18-án tartott ülésében elhatároztatott, hogy a fő tanitó évi fizetése ezentúl 1300, a mintatanitóé 1000, az altanitóé 800 s a segédtanítóé 500 o. é. frt legyen és hogy az eddigi failleték is megadassék. A képviselő testület ezen határozata arany betűkkel jegyzendő városunk és tanügyünk történetébe. Művelt és a kor s tudomány szinvonalán álló tanítók csak ugy akadnak, ha nekik megfelelő anyagi existentia biztosíttatik. Hogy azonban tisztelt olvasóink Pest városának határozatát teljes mértékben becsülhessék, szolgálunk néhány adattal. A rendes egyetemi tanár fizetése 1365 frt, a rendkívülié 1000 - 1200-ig; a rendes főrealtanodai tanáré (Pesten) 1200 a segédtanáré 600 frt; a rendes gymnasiumi tanáré 945 frt; és a budai realtanodai rendes tanár fizetése 840 frt; mig ugyanott a helyettesnek 500 frt a fizetése. — Világos, hogy a kormánynak szintén kötelessége volna Pest városának korszerű példáját követni és oly férfiaknak, kik egész éltöket a tudománynak szentelik, megfelelő anyagi existentiával ellátni. . (H. L,). KÖNYVISMERTETÉS. Schol<en-e vagy Tischendorf? Szemle, Scholtennek legújabb ily cimü mnnkája felett: „A legrégibb bizonyságok az uj-testamentomi iratokat illetőleg," Ujolag szokásba vette a mi modern, ugy nevezett hivő theologiánk, hogy mig saját irányát kizárólag szigorú tudományosnak hirdeti, addig szabadszellemü ellenfeleit nemcsak a hitetlenség hirébe keveri, hanem azonfelül tudatlan, kritikátlan emberekül is tünteti fel. — Nem példanélküli eset, hogy hitetlenség és tudatlanság, vallástalanság s az üdvre tartozó legkényesb kérdések ledér tárgyalása egymással párosultak; mig a leghivőbb emberek egyszersmind a leggenialisabb elmék voltak. Azért c?ak örvendenünk lehet rajta, ha már a tudomány hivő körökben is méltó elismerést talál, s hit és tudomány — egymástól oly sokáig erőszakosan elkülönitet édes testvérek — szép egyetértésre készülnek lépni. — Valóban, sokat igérő cim : modern hivő tudomány ! De ha valaki közelebbről tekinti meg a dolgot, s kissé mélyebben veszi vizsgálat alá, hogy voltaképen mit tartalmaz az az annyira dicsőitett hivő tudományosság, vagy tudományos hivőség, az előtt kissé gyanús színben tűnik fel ezek bizalmas viszonya. Dr. Tischendorf az uj ev. egyházi lapban (tavalyi évfolyam 43. sz.) igy nyilatkozik: „Vizsgálódásaimnak kétségbevonhatlan eredménye, hogy már a 2-ik század végével az egyházban meglevő minden példányok, jelesen az evangéliumok nagy szövegromlást szenvedtek, s ez főkép azon időre vihető vissza, midőn még az egyház fejlődő álláspontján semmi, — a szöveg eredetisége felett őrködő tekintély nem volt. De meg kell itt jegyezni, hogy ez a variansok túlnyomólag nagy részénél csak a nyelvezetre vonatkozik, s leginkább oly dolgokra terjed ki, melyeknek a dogmához semmi közük." E mellett elismeri, hogy a dolgoknak ezen állásán „csak higgadt, lelkiismeretes s szigorúan tudományos eljárás" segíthet, s azon meggyőződés „hogy az ítészét legélesb fegyverei az evangeliumi hitnek nem lealázására szolgálnak, sőt annak határozott megerősítést adnak." Ez már igazi fölkent bajnoka a tanszabadságnak, kinek párját keresni kell; — gondolná az ember, amint ezen sorokat olvassa, s ha eltekintünk is nagyszerű érdemeitől a szövegitészet terén, s nem vesszük is számba a régi kéziratok általa eszközölt felfedezését és megfejtését (csak a sinai codexre gondoljunk!), egy tökéletesen arra hivatott férfiú, hogy a szentiratok felett a históriai itészetben is eldöntő szót hallasson. — Minden éles és mélyelmüsége mellett minő feltétlen önmegadás a szabad tudományosság iránt! Tehát Tischendorf kimondta a nagy szót s az evangéliumokról irt müve a „berlini Prot. Egyh. Lap"ban illő megvitatását találta. — Természetesen, az ítélet másként ütött ki, s rá nem nagy dicsőség háramlott belőle. S most ugyanezen könyv ellen a tudós hollandi, Scholten száll síkra, aki — hogy ugy fejezzük ki magunkat — egy hajszálnyi becsületet se hagy ellenfelén ; sőt tőle ezen hist. kritikai kérdésekben minden illetékességet megtagad. — Hogy eshetik ez ? Vagy ily rosz értelemben vegyük Tischendorfnak a szabad tudományosság iránt feltétlen elismerését? A dolog megérdemli, hogy kissé komolyabb megfontolás alá vegyük. Általában, ha Tischendorfnak fentebb idézett szavait mélyebben vizsgáljuk, ugy látszik nem oknélkül vannak itt a „tekintély" és „d o g ma" oly nagyon kiemelve. — Szerintünk Tischendorf ezen tényezőkre kelletinél sokkal nagyobb hangsúlyt helyez : — ezen benyomást tette ránk m?'ir korábban is irata s ezt ismét világosan éreztük Scholten munkájának olvasásakor. Voltaképen már a priori tudhatja az ember, hogy hanyadán van Tisohendorffal, ha fentebb idézett szavain túl ezeket olvassa: „A jelenkor theologiájának a keresztyénség központja ellen irányzott ismeretes negatioi, az én tudományos lelkiismeretem szerint, ép annyira „vétkeznek a valódi tudomány, mint a hit ellen." Hol keressük ezen keresztyén ellenes negatiókat, hol vannak ezek a hit és tudományos lelkiismeret ellen vétkezők? Azt hiszem nem tévedünk, ha Scholten tanár úrban egy ilyen vétkest vélünk felfedezni. Ezen ember bizonyosan találva érzi magát, azért irta ezen könyvet! De mi szívesen adunk neki bűnbo • csátólevelet ezen bűnéért, még a jövendőbeliekért is, melyeket ezen téren elkövetend. Scholten ismeretes a hollandi theologíában másnemű jelentékeny szolgálatai által (jeleseül a dogmatika terén). — Méltán foglal helyet legelső theol. ítészeink között. — Világosan, higgadtan, élesen és határozottan ír, s azonnal bizalmat ébreszt elfogulatlansága és pártatlansága iránt. — S épen ez az, ami Scholten állitása szerint Tischendorfnál nem található, s ezen állítás jogos. Mert ezen elfogulatlanság Tischendorf álláspontján, s az ál-