Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

élet- és tudományban való felületességünk. Tehát főiskoláinkban meg kell szüntetni a compendiumok bilincsébe szoritó rendszert függelékeivel, a pusztán emlékező tehetségre támaszkodó heti, fél- és egész évi vizsgálatokkal, calculus-adás — meg gradus-csinálással egyetemben. De azért főiskoláinkban is szükséges, még pedig mellőzhetetlenül, a tanár és tanuló érintkezése, csakhogy ennek nemesebbnek, érett emberekhez méltónak, s nem disciplinaris eszközök által kicsikartnak kell lenni. Legyen tehát tanítási szabadság! IV. A tanítási szabadságot a tanulási szabadság egészíti ki, tehát a kettő együtt áll, vagy esik. Legyen azért tanulási szabadság is, hogy aztán a főiskola eképen szólhasson a belépett fiatal emberhez: -Jer és vedd ami lelked hajlamával leginkább megegyez : de gondold meg, hogy első az, miután élni akarsz. Ha majd évek során vetted azt, ami tetszett, s ugy a hogy tetszett, jelenj meg ott, hol megbízatást kívánsz nyerni, az egyháznál vagy államnál. Itt megvizsgálnak a reád nézve sarkalatos dolgokból, de csak is azokból ; a többire nézve legyen censorod ama legnagyobb itélőbiró: az élet, a közvélemény s mi ennél nagyobb: tulajdon lelkiismereted!" E szakaszban igen érdekes az angol egyetemek vázlatos ismertetése. V. Most már az iró épen céljához érkezett, s javaslatát a következő hét pont alatt teszi: a) „Minden bölcsészeti tantárgy szabadon választható. Igy a természettudományok, a történelem tudományosan előadva, a classicai és ujabb irodalmak, nyelvek stb. b) Kötelezett tantárgyak a jogtani és theologiai cursusban a mulhatlanul szükségesek! választhatók azok, melyek mélyebb ismeret szerzésére szükségesek, pl. a jog történelme, római jog stb. A gyakorlati életre tartozókat, a régibb mód szerint s mint Angliában ma is történik, a joggyakorlói évekre hagyhatnók. Igy lehetne, ugy vélem, a theologiai cursus kötelezett tantárgyait is kevesiteni. c) A kötelezett tantárgyak száma kevesittetvén, a heti censurák s ismétlések megszüntetése által az óraszám minél kevesebbre pl.hetenkint 12—14-re vonatván, ezenfelül a jogász is, a theologus is tartoznék hallgatni tetszése szerint választandó, szakjabeli vagy bölcsészeti tudományból — hetenkint legalább 6 — 8 órát. A hittanuló kétségkivül nem mellőzné a bölcsészetet, a leendő tanár a classicai irodalmat, magyar és ujabb irodalmakat, — a jogász a történelmet és annak segédtanait. d) A kötelezett s talán a lelkészi vagy állami vizsgán megkívánt tárgyakból félévenkint úgynevezett colloquiumok tartandók, a többire nézve a tanulótól függene, akar-e megvizsgáltatni, vagy csak a leckék szorgalmas járását bizonyittatni. t e) A természettanból teljes tanfolyam adatnék. f) A bölcsészeti tanfolyam tanítványi eszerint csak más szakbeliek lennének, de lehetne azok egy részét műveltség-kedvelő birtokosokból, fensobb technikai pályára s effélékre készülőkből reményleni, kiknek érdekeit ez osztály rendezése közben szem előtt tartanok. g) A jótétemények csak a rendes tantárgyak és a kötelezettek igyekező hallgatóinak osztatnának, a pályadíjak csak valóban értékes dolgozatoknak adatnának ki. Ha a jótétemények, például, ünnepi követségek, rektorságok, supplicatiók némi sorozatot tesznek szükségessé, e sorozatot évenkint vagy időnkint a tanárok fognák megállapítani." stb. Ezután sorba veszen néhány felmerülhető ellenvetést, pl. 1. Tantermeink üresek lesznek, a mulató helyek pedig rakva. 2. A tanári hivatal sine cura lesz, erre pedig nincs pénze a különben is szegény felekezetnek. 3. Hol vesszük a tanárokat ? s mind ezeket rendre megcáfolván kiegészítésül ajánlja a privát doce'nsség felállítását. VI. E szakasz tárgya a gymnasiumi tanárok képezése. Elébb természetesen megállapítja, hogy miért kell a szóbanforgó tanárokat képezni s aztán taná rképzési javaslatot ád. A tanárképzés szükségességét e három főpont sürgeti, támogatja. 1. Tanárainknak nincs hol magukat megrakják tudománykincscsel. 2. Gyakorlati előképzettséget sem szerezhetnek, mert nincs hol. 3. E két előzményből származott, hogy a gymnasiumi tanárkar még mind ez ideig nem tudta magát megalakítani, érvényesíteni felekezetünk kebelében. Ezt követi a tanárképzési javaslat, amiből két főpontot szórói-szóra kiírok : 1. „Hol a classicai irodalomnak akadémiai azaz nyolc osztályú gymnasiumon felül álló cursusbeli tanára van, ennek működését egyelőre — azaz mig a tanszabadság használata, a tudományok szeretete erősebben meg nem honosodnak — jobbra nem fordíthatjuk, mint philol. szakbeli tanárképzésre. Ez teljesíthetné — nézetem szerint — 3 — 4 órai, akadémiai és szabad előadás mellett a tanárképzés feladatát egymaga, vagy főkép Ő maga. Hol ily egyén és tanszék nincs, és nem is állitható elő, ott a gymnasium legképzettebb, legtevékenyebb tanára adna oktatást. a) A gymnasiumi neveléstanból, a nevelés történetéből, hetenkint m. e. három órán. b) A latin nyelv gyakorlati használatából a szókötést alkalmazván, jelesen magyarból latinra fordítgatván, szóval és írásban, — hetenkint m. e. négy órán. c) A magyar- és latinnyely methodusából gyakorlatilag és összehasonlítva, hetenkint legalább két órán. Ezekhez lehetne még kapcsolni, ha külön tanfolyam alakulna, s tanítványok szép számmal (nagy számmal a né-