Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-22 / 12. szám
den, s hogy itt az erkölcsi és szellemi élet szabad fejlődése állami pártfogásban és előmozditásban részesül. Megengedjük, hogy a porosz államban még nem minden protestáns szellemű, de a mag el van vetve, s ez erősebb mint a gyenge emberek, azért mi a protestantismus részére is a legjobbat reméljük. Valamint jelenleg az angol államhatalom ugy tekintetik mint az angol protestantismus hatalma, ugy eljövend az idő, midőn Németország nem leend máskép képzelhető, mint a német protestantismus hatalma. — Másodszor mert a mult évi események kilátást nyújtanak arra, hogy az elszakadozott apró egyháziaskodás végre megszünendNémetországban, s hogy egy német protestáns egyház nem ábránd többé. Az ujabb események által Poroszországgal több tartomány egyesittetett, melyekben protestáns istentisztelet, protestáns erkölcsök uralkodnak. A német protestánsoknak túlnyomó száma ez által egy egészszé szövődött. Nem tekintélyes protestáns egyház e ez ? Igaz, hogy szomoritó volna, hogy ha ezen egység, ugy mint sokan óhajtják, oly egységgé lenne, mint a római egyházé, t. i, egységgé erőszakkal és szolgaisággal; nem! inkább ne legyen egység! Nem olyan egységet akarunk mi, hogy minden német ugyan azon hitet kövesse, ugyan azon hitvallást tegye, ugyanazon egy módon gyakorolja istentiszteletét, ami alakilag szép lehetne, de veszélyes volna és lehetetlen; ellenkezőleg e dolgokra nézve legyen teljes szabadság és változatosság : mindenki éljen saját hite szerint. De a szabadság utján is . van egység, mely abban áll, hogy egymást kölcsönösen tisztelik, s önkénytesen nyújtanak egymásnak testvéri jobbot, hogy egyek azért, habár különbözők is. Es ezen szabad protestáns egységnek be kell következni; most már meg van hozzá a lehetőség, csak az emberektiil függ, ha vájjon a szeretetnek és szabadságnak keresztyéni műveletét értik-e; ha a német protestáns testvérek ezt megtanulandják, a német egyház létezni fog. — Harmadszor, most már azon sorompónak is le kell omlani, mely a protestánsokat egymástól oly sokáig elválasztotta — a lutheránusok és reformátusok közötti confessionalis sorompónak; be kell következni az uniónak. Ez előtt 50 évvel Németország több tartományában az unió, t. i. a két protestáns egyházak egyesülése létesíttetett, több helyütt azon -ban nem fogadtatott el, s azok akik elfogadták gyakran nem egészen jól értelmezték. Mindenek előtt Poroszország alapitotta meg az uniót, s evvel hivatást vállalt magára, a szabad testvéries unio-szellemet Németországon képviselni, és terjeszteni. De Poroszország nem maradt mindig hű ezen hivatáshoz. Most már elérkezett az idő, hogy a porosz unió valóságos unióvá legyen, hogy Poroszország hivatását teljesitse, s hogy másokat is, kik még nem birják, megajándékozzon avval. Azonban legyen valódi unió, a confessióknak testvéries közössége egy templomban következő alapelven: a tan ne válasszon el minket, mert a keresztyénség nem a tantól, hanem az élettől függ. Ezen uniónak be kell következni, habár még sokan ellene vannak. Ez a dolgok folyamában alapszik, s aki az ész és a dolgok természete ellen akar küzdeni, avval rendesen a világ forgalma röviden elbánik. A világtörténelem azon emberi törpe alakokon, melyek feltartóztatni akarták, mindig átugrott. Ha már egyszer az uniót, a valódi szabad uniót, kölcsönös elismerés szellemében elértük, ekkor elértük azt is, ami után sokáig hasztalan törekedtünk, a német protestantismust. Nem azon jelek-e ezek, melyekből a jövőt homályos keretben már felismerhetni ? Nem látszik-e a jelenben vallásos irányzatunk hatalmi viszonyai számára a forduló pont? Nem sajátságos jelenség-e az, hogy Olaszországban és Németországban oly egymáshoz hasonló mozgalmak vannak, s hogy végcéljainknál oly közel érintkeznek? Sokáig gyenge volt a protestantismus, hatalmas a katholicismus, vájjon nem jönne meg azon idő, melyben ez forditva leend ? Észleljük a felhozott adatokat, adjunk össze, és vonjunk le — s csak is egy eredményhez juthatunk: de az időkor forrongását is jobban megértendjíik, Most rendszerint a világesemények, mielőtt megtörténnek, mindég előbb az emberek fejében mutatkoznak. KÖZŰ: Zmeskál István. Csodák csodája. Hogy a régi korban csodák, t. i. oly események történhettek, melyek a természet ismert törvényeivel ellenkezni látszanak, — azon nincs mit csu -dálkoznunk, tudván hogy a még akkor bölcsejében szendergő természettudomány vizsga tekintete nem akadá-