Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

az Összes összehordott anyag 20 kötetből áll. E bizottság három irányban működött. Egyik albizottsága Newcastle hg elnök alatt a népoktatási ügygyei foglalkozott, a másik Clarendon lorddal élén a felsőbb tanodákat vizsgálta, mig a harmadik Taunton lorddal a középtanodákkal foglalkozott. Mindazok, kik az iskolaügy iránt érdeklődtek, bármily állásúak voltak légyen is, meghivattak ; a falusi és városi népnél tudakozódtak a lakosság szükgégleteiről és óhajairól; szakférfiakat küldtek Skótiába, Kanadába, az egyesült államokba, Franciaországba, Helvetiába és Poroszországba, hogy itt vennék szemügyre az iskolák állapotát, és hasonlítsák össze az angol tanodákkal. A legtöbben feltétlen dicsérettel tetézték a porosz iskolákat. Az elemitanodák, mondják a kiküldöttek, jók és olcsók, a tanmód kitűnő és az egész oktatási rendszer a nép szükségleteinek megfelelő. Hasonlót mondanak a helvétiai rendszerről is, mely azonban a felsőbb oktatásban hiányos. A francia oktatásügy jeles gép az értelmiség fejlesztésére, de nem a fiatalság erkölcsi tulajdonainak képzésére. Minden község kötelezve van oskolát tartani, és az 1000 lelket számláló községek e kötelezettségnek eleget is tesznek; a tanpénz csekély, a szegény nem fizet. Az oktatás körülbelül olyan, mint az angol tanodákban. Olvasni, számolni jobban tanitnak mint Angolországban, de nem irni. A földrajzot és történetet is kevésbbé jól tanítják. A középtanodákban az oktatás a latin nyelvre nézve egyenlő fokon áll az angol tanodákkal, a görög gyöngébb. A tanítók jól vannak kiképezve szigorúan az előirt tanterv szerint. Az amerikai tanrendszerben gyöngének találják azt, miben az angol erős, és legjobbanak találják azt, miben az angol tanodák hiányosak. A porosz tanrendszer színvonalára ugyan nem emelkedtek az amerikai tanodák, azonban mégis megfelel a nép politikai élete szükségeinek. Elemi tanodák jobbak, fensőbb tanodáik roszabbak az angolokéinál. A kitűzött cél nem nagy, de eléretik. A vallási oktatás ment minden felekezetességtől. Bibliát olvasnak de nem magyaráztatik, nem értelmeztetik, sem megjegyezésekkel nem kisértetik; a tulajdonképeni vallásos oktatást a vasárnapi iskolában nyerik az ifjak. A költséget a községek födözik, az iskolalátogatás önkénytes ; az iskolakényszer megkísértetett de meghiusult. A tanszemélyzet jobbára nőkből áll, a tankönyvek hiányosak, de a tanítók tevékenyek és a gyermekek tudvágyók. A skótiskolák is túlszárnyalnák az angolokéit. A skót megszokta hogy gyermekeire többet költsön mint az angol, és gondja van az iskolákra és az oktatás sikerére. A tanitók jók, és a tanmód szabad. Az osztályok közti különbség megszűnt, és ez nem keveset tett arra nézve, hogy az ország népe fölvirágozzék. T Á R G A Mis§ióüg y. Az erdélyi ev. ref. püspök és a moldva-oiáhországi egyházak. II. Nincs okunk tagadni, hogy nemzetiségünket forrón szeretjük itt külföldön is. Figyelemmel kisérjük édes hazánk és nemzetiségünk ügyét s valahol ketten vagy hárman összegyültünk, legelőbb is azt kérdjük: mi újság hazánkban ? Ezt a hon és nemzetiség iránti lángoló szeretetet látjuk nyilvánulni azon románoknál is, kiket sorsuk a hazától Európa nagyobb városaiban Florencben, Madridban, Párisban, Berlinban stb. távoltart s kik koronkint a legtisztább honszerelmet lehelő leveleket irnak a „Romanulban." A romankormány tehát nem tekintheti bennünk bűnnek azt az érzelmet, mit saját fiaiban erénynek nevez. Nincs is okunk e téren panaszkodni. Bukurestben tizenegy év óta áll fenn a Hunnia magyar olvasókör és Ploesten pár év óta a „Deák Ferenckör* annélkül, hogy a romankormány ellenök szólott volna, kivéve azt az egy esetet, midőn Rosetti ur volt pár hónapig kultusügyér. De nem is ezen egyletek, hanem egyházaink vádoltatnak magyar propagandismussal, lássuk van-e ennek valami igazi alapja. Mindenik egyház két helyen csinálhat propagandát, u. m. templomában és iskolájában de kérdés, vájjon mi tehetjük-e ezekben ? Kik járnak templomainkba ? Felelet ? saját hit és nyelv testvéreink. Ezeket tehát nem szükség megtéritenünk, elég ha hitökben és nemzetiségükben az igének nemzeti nyelveni hirdetése által megtarthatjuk templomunkban, legfeljebb proselytákat szerezhetnénk, de ezt csak ugy tehetnök, ha nemzeti nyelvünket mellőzve, romannyelven tartanók az istentiszteletet. Nem mondom, hogy ennek hatása nem volna, de itt a tér el van zárva előlünk, mert a kormány sohasem engedné meg nekünk, hogy a görög egyház hátrányára mi itt proselytákat szerezzünk. Mi ezt igen jól tudjuk, és épen ezért ragaszkodunk oly hévvel, nemzeti istentiszteletünkhöz, mely által hitsorsosainkat hitünkben és nyelvükben megtartjuk ugyan, de sem a romannyelvnek sem a görög katholikus egyháznak nyugalmát nem háborgatjuk. Működésűnk második tere az iskolák. Őszinte fájdalommal kell kimondanom, hogy nekünk oláhországi reformátusoknak nincs még egyetlen egy jól szervezett iskolánk, mi miatt naponta igen sokat veszítünk különösen ^itt Bukurestben, ahol oly sok ingyen iskolát állított fel a kormány, melyekkel mi nem versenyezhetünk. Azonban ha legvirágzóbb iskoláink volnának is, mi e téren sem huzhatunk ujjat a román kultusügyérrel és nincs ezekre az erdélyi ref. püspöknek a legkisebb befolyása is. Ugyanis nem az erdélyi ref. püspök, hanem a román kultusminiszter küld ezekbe az iskolákba programmot