Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-01 / 9. szám

jakból dalárdát alakított, kik egyházi és világi dalainkat gyönyörűen énekelik. T. V i n c e a mult évben több íz­ben volt K i n y s i r á n is papi szolgálatban. Én voltam májusban az Olt mellett P i a t r á n, a hova egy esketés vé­gett hivattam, septemberben voltam Maros Vásár­helyt, a hová hét idevaló fiút vittem a tanodába és Enyeden, a hol most már három bukuresti fiu tanul. Voltam Kolozs,várt fdő Nagy Péter püspök urnái egyházaink érdekében és voltam Sz. U d v a r h e 1 y t a hová, reménylem, szintén elfogunk helyezni egy néhány idevaló fiút ez évben. Azt hiszem, hogy ez is mis sí o­ügy s pedig annyival örvendetesebb, hogy érte a hoz­zám befolyt pénzből egy párát sem költöttem ; t. N a g y József kőrútja meg volt már említve e lapokban. A mi a román kormánynyal való viszonyunkat illeti, ez is javult némileg a mult évben és az idén tökéletesen ki lesz minden félreértés egyenlítve, ezt reménylem. A konsulság utján megkaptuk mindnyájan a külügy érnek, G o 1 e s z k ó Istvánnak amaz átiratát, melyben tudatja, hogy a polgári házasságra vonatkozó, idegen alattvaló­kat tárgyazó hazai törvények módosítására nézve a kor­mány még a mostani országgyűlésre nézve indítványt fog beadni, addig is az ellenünk meginditott pereket a kormány megszüntette Helyzetünkben év óta e miatt nem igen van irigylendő, minthogy szüntelen azzal vá­doltattunk, hogy nem tiszteljük az ország törvényeit, ho­lott csak azt akartuk megtudni, ha vájjon ezen törvények a nem román polgárokra is kiterjednek-e ? Kilátá­sunk van arra is, hogy a román eultus minisztérium fel­veendi a budgetbe a mi iskoláinkat is, mit ha nem tenne, azon esetben kénytelenek leszünk a magyar kultus ügyér­hez folyamodni. A nt. urnák azon kérdésére: „Nem volna-e lehető a dolgot valahogy kiegyenlíteni Celderrel?" mert a mint az ügy most áll, ő is szenved, mi is és legtöbbet az ügy" bátorkodom ebeket megjegyezni: C el der máig sem ismerte el a főt. püspök ur fel­lügyeleti jogát sőt e helyett a debreceni lapok, mult évi 26-ik számában rablás bűnével vádolt mindnyájukat és e miatt perbe fogatott. A Ploesten elkövetett izgatá­sokért, melyek végre t. Vince személye elleni bántak mazásokban törtek ki, szinte kellemetlen helyzetbe jutott. Konsulságunk emiatt épen most lépet fel a román külügyi hivatalnál s hogy ennek Celderre nézve minő követ­kezése leend, ezt nem tudom. Kibékültünk volna mi vele akárhányszor, ha a főt. püspök ur felügyeleti jogát elis­merte volna, s felhagyott volna éktelen rágalmaival; de ezt hasztalan vártuk, sőt mind tovább-tovább űzte rágalmait és izgatásait, mig végtére ügye törvényszék elé került, a hol már nem a kibékülésről, hanem a bűnös fél megbün­tetéséről beszélnek s az ítélet hozatala után fel lesz szedve a legutolsó hid is, melyen át a történteket megnem tör­téntekké tehetnők. Mi eléggé éreztük elhagyattásunkat, de lelkünk tiszta, hogyha szenvedtünk is, egyházunk autonomiája­ért szenvedtünk. Lelkünk előtt állott egyházaink jövője, ha nem lesz a hazában püspökünk. Emiatt sok rágalmat sok gyanúsítást eltörtünk, de soha el nem csüggedtünk. A román kormány által felfüggesztett perek eléggé bebi­zonyítják, hogy a mit védelmeztünk, igaz ügy volt. Meg jő idővel a többi is. „Barátom! megengedj, de mégis furcsa dolog az, hogy ti ott Romaniában az erdélyi püspököktől függje­tek, és a román oktatásügyminiszterrel ujjat húzzatok." Ezt mondta volt nekem egy erdélyi ref. papitársam ámult ősszel. Végtére azonban sikerült helyzetünk felül felvi­lágosítanom- A nt. ur engedelmével szólani fogok e la­pok hasábjain is e tárgyról, ha szíves lesz helyét adni. Koos Ferenc, ev. ref. lelkész. A szeiit-Icányfalvai helv. hitv. egyház építke­zéseire a cs.-radványi egyház buzgó hívei adakozásából befolyt összeg 6 frt 55 kr. — Névszerint adakoztak: Az egyház 50 kr. lelkész 30 kr. Tanitó 15 kr. Ungi Elek 2 kr. Szabó Mihály 20 kr. Nagy Sámuel 3 kr. Takács József 5 kr. Érsek János 4 kr. Bartalos Tamás 4 kr. Nagy Mihály 4 kr. Lelkes Dávid 10 kr. Lelkes Sán­dornő 10 kr. Csikász Sándor 10 kr. Horváth Péternő 4 kr. Tar János 10 kr. Füsi Pál 10 kr. K. Tamási Jó­zsef 10 kr. Tamási Mihály 10 kr. Szabó István 10 kr. Ifj. Szabó Sándor 3 kr. Lantódi József 20 kr. Ifj. Szabó József 20 kr. Zsemlye Péter 20 kr. Lovas János 20 kr. Szelle Dániel 10 kr. Szabó Dávid 15 kr. Szombathy József 10 kr. Szombati Gábor nő 20 kr. Milkovics István 30 kr. Mikos Károlyné 2 kr. Makó István 10 kr. Csi­kász Gábor 10 kr. Szombati Zsigmond 10 kr. Lantodi Imre 30 kr. Takács István 10 kr. Tóth Márton 10 kr. Biró Mihály 10 kr. Veres Mária 20 kr. 'Sidó Zsigmond 16 kr. Karácsony Sándor 2 kr. Tar Zsigmod 20 kr. Zsidó István 10 kr. Kalmár János 10 kr. Füsi Zsigmond 6 kr. A. Tamási József 10 kr. Bot István 10 kr. Nagy István 30 kr. íd. Szabó József 20 kr. Tamási István 10 kr. Tamási Imre 10 kr. — Mely összegből a posta díj le­vonatván, beszámoltatott 6 frt 30 kr. Fogadják a buzgó hívek legmélyebb köszönetünket! Kelt: Szent-Leányfalván, febr. 23. 1868. V. Nagy Zsigmond. ref. lelkipásztor. GYÁSZHÍR. Kiilill'ay Zsigmond kunhegyesi ref. lelkész, ki e hivatalát 43 éven át ritka buzgalommal viselte, s mint a heves-nagykunsági egyházmegyének tanácsbirája és jegyzője az egyházi és iskolai közügynek huzamos ideig hasznos szolgálatokat tett; de e mellett írói pályán is si­kerrel működött s részint nyelvészeti tudós kutatásai, de még inkább papi dolgozatai által magát kitüntette, febr. hó 17 én tüdőszélhüdés következtében 72 éves korában elhunyt. Béke hamvaira!

Next

/
Thumbnails
Contents