Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-01 / 9. szám

szük mindjárt kezdetben az értelmi tehetséget is, de igen, csakhogy ne elégedjünk meg, ne tekintsük a kérdezgetésekre adott feleletet már egyszersmind tudásnak, hanem amellett legyen kiszabott munkája is a gyermeknek, mivel az emlékező tehetség erősödjék; nem azt akarom, hogy a gyermek puszta parancsszóra végezze kötelességét ; de azt sem, hogy az saját tetszésétől tetessék függővé, hanem hogy fődolog legyen annak elvégzése, s erre nézve ugy a jutalmazást mint a büntetést használni lehessen • nem azt mondom, hogy a gyermeket durva anyagnak kell tekinteni; de azt sem, hogy vele ugy bánjunk minden tekintetben, még ha nem érdemli is, mint felnőtt emberrel szokás, nem, tekintsük ugy mint fejlődésben levőt, s a fejlettség különböző fokaihoz mérve viseltessünk iránta különböző indulattal; nem azt akarom, hogy a tanárok fölött senki sem gyakoroljon fölügyeletet, de azt sem, hogy azt a belátása szerinti intézkedésben minden egyes tanítvány tetszése vagy nem tetszése által, közvetve minden szülőnek joga legyen korlátozni, gyakorolni kell a tanár fölött felügyeletet, de inkább csak a kezébe adott tantárgyakra s azok tanítási modorára terjedjen ki, s ez is csak addig, mig meg nem bizonyltja ügyességét, de bármi tekintetben legyen szüksége a tanárnak figyelmeztetésre, azt sohasem szabad a gyermekek előtt tenni, a gyermek tekintse tanárát teljesen önállónak, függetlennek, mert csak igy lesz előtte hitele a tanács minden szavának ; nem azt akarom, hogy a tanár minden gyermek iránt egyformán zsarnok legyen s a gyermek mind egyformán szolga, de azt sem, hogy a tanár csak fogadott dajka s a gyermek, játszó pajtása legyen, nem; de igenis legyen a tanár zsarnok és szerető édes apa, a gyermek legyen szolga, mig kötelességét el nem végezte, s csak azután szabad fiu; természetes dolug, hogy a gyermek kezdettől lehet szabad, de maradhat mindvégig szolga is. Nem mondom, hogy az iskola tudományosságot adjon, de azt sem helyeslem, hogy onnan félszeg ismeretet hozzon, mit — bocsánatot kérek—a puszta kérdezgetős általi tanitás-mód által legkönnyebben el lehet érni, ha vele egyszersmind meghatározott kiszabott munka nincs összekötve mindjárt kezdettől fogva, ne adjon tudományosságot, de adjon igenis alapot, melyre az épités lehető legyen ; nem mondom azt sem, hogy az iskola minden tekintetben kiképezze a gyermek erkölcsiségét, de azt sem helyeslem, hogy mindjárt kezdetben oda birjuk a gyermeket, hogy az majd magától ki forrja magát, nem, engedni kell, hogy a gyermekben minden vágy minden indulat, legyen jó vagy rosz, megmozduljon, de azt mindjárt kezdetben helyesen korlátozni is kell. Es erre nézve újólag szigorúságot ajánlok, s állitora, hogy az sohasem öli ki a munka iránti szeretetet, sohasem tesz szolgává, sőt ellenkezőleg az engedékenység által el lesz érve mind kettő. Sőt ha gyűlölné is kezdetben a szigorúságot s ezzel a tudományt, hadd gyűlölje, csak elvégezze kötelességét, hadd tartsa tanárát zsarnoknak, csak engedelmeskedjék neki, majd az évek számával, ha az értelem tisztul, ama gyűlölet édes szeretetté, a zsarnoki bánásmód tiszteletessé válik előtte, mert belátja hogy olyanra kényszeritették, a mi reá néze szükséges volt. Csak az olyan bánásmód szül állandó gyűlöletet, s öl meg minden igyekezetet, melyből soha semmi hasznot nem látunk. Én is voltam tanuló és sohasem hallottam, hogy valaki kárhoztatta volna azokat, kik a hiba miatt szigorúan büntettek, s azt soha el nem nézték, mig az ellenkezőre igen is sok példát tudnák felhozni. Valóban annyi apróságokra kell egy tanár figyelmének kiterjedni, annyi tapintattal kell a gyermekek között eljárni, hogy a nevelés mint egyik kedves tanárom mondá „valódi művészet," melyre nem anyira tanitatni szükség és lehet, mint inkább születni kell. Több szavam ezúttal nincs, s ha fejtegetéseim a dolog természetében gyökereznek, ha a nevelésnél a fejlődő gyermeki ész az alap, melyből s melyre kiindulni s hatni kell: akkor az e körül még felmerülhető kérdésekre általánosan feleltem; amelyekről pedig még nem szóltam, azokra a dolog természete utasit. Fejtegetéseimből könnyű lesz megérteni, mennyire helyes a minél többféle kereskedelmi, reál stb. iskolák mindjárt kezdetben ezétkülönitése, mintha kezdetben mindjárt lehetne a gyermeket akár kereskedőnek, akár papnak nevelni, egyikre sem kell, de igenis képesíteni mindegyikre, ellenkezőleg megtörténik, hogy a gyermek jövője az apa akaratától tétetik függővé, s ha később más valami akarna lenni, ezer kellemetlenségekkel léphet más pályára. Régebben a fiu az apa foglalkozását tartozott követni, ma a szülők oda vannak kényszerítve, hogy ők válasszanak neki hivatalt, mind kettő visszaélés. Eddigi fejtegetéseim alapján ugyhiszem bárki kitalálja, hogy a tanárok minő helyzetbe helyeztessenek, mindenki látja hogy nélkülözhetetlenek a tan eszközök is, de belátja, hogy a tanárok fölött, kik és mennyiben gyakorolhatnak fölügyeletet, képezhetnének e azok, mint a papok, önálló testületet, hol maguk intéznék el dolgaikat ? stb. Vélemény ez, de melynek igazságáról erősen meg vagyok győződve, s hiszem, hogy az e körüli fejtésre mig valaki az enyémtől teljesen más alapra nem áll: addig szavaim legalább a főelvekre nézve megcáfolva nem lesznek. Ha pedig valaki más alapot tud mutatni, honnan az egész nevelésügy célszerűbben s helyesebben megoldható, s arról helyes okokkal meg is győz; én mindenkor szivesen mellé állok. Márkus Elek. BELFÖLD. Veszprém, február 18. A veszprémi helvét hitvalló egyházmegye f. hó 10 — 13-ik napjain tartotta f. évi első nagy képviseleti gyűlését. Világi részről tek. Pap Ferenc segédgondnok, lelkészi részről nt. Tatay Sámuel — mint esperest helyettesitő korelnök — vezették a gyűlés folyamát. Ily népes képviseleti gyűlésünk már évek óta nem volt. A lelkészi karból csak a betegségök miatt meg nem