Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-01 / 9. szám

mus más útat, magasb törvényeket követ; ez maga alkotja organumait, s ez értelemben önmagát megelőzi, önmagának oka és hatása is egyszersmind, — causa siti, hol a productum azonnal ujabb fejlődés tényezőjévé válik, az eszköz céllá, s a cél eszközzé lesz. Organikus causa sui — még nagyobb mértékben a szellemi fejlődés is. Mig valamely nemzetnél önfejlődés utján nincsenek meg azon organumak, melyek egy más népnél ez vagy amaz productumot létre hozzák, addig e productum nem lehet egyszersmind az övé is. Seregestől tódulnak elé erre nézve a bizonyítványok. Mily hatást idézett elő Németországon Strausz „Jézus életefordíttatott azonnal Angol, Francia, Holland nyelvre, — s itt ? .... mintha nemis létezett volna! Igen, mert Strausz műve az akkori német theologia édes gyermeke volt, ugy szólva szükségképi productuma, s igy válhatott ujjabb produktumok eszközévé, mig a többi népeknél hiányzottak azon orgánumok, melyek ezt létre hozák, s igy a fejlődés eszközévé nem lehete. Megfogjuk látni minő hatással volt Renan „Jézus élete" Hollandiára. Lefordították azonnal magyarra is, Magyarországon olvasók a „Renaniánát," mely versenyezhet bármely külföldi bírálattal, de az összes hazai theologiában — én legalább — nem vettem észre semmi változást. Közös kincsévé lesz a népeknek szellemi fejlődés productuma, de csak akkor, ha a fejlettségnek közös fokán állnak, mert akkor tudományos tekintetben egy organismust alkotnak. Ne csodálkozzék tehát az olvasó, ha a holland theologia fejlesztő tényezői közé nem számlálom oda e korban a német theologia hatását. Éberen kiséré ugyan a holland nép mindig a theologiai s vallásos mozgalmakat a külföldön is, már 1787-ben alakult lap („Allgemeine Theol. Biblioth.") mely a külföldön koronként megjelenő jeles munkákról részre hajlatlan, pontos bírálatot ígért; de ha ez p. De Wettéről vagy Schleiermacherről nem ugy nyilatkozott mint a „keresztyénség ellenségeiről, azonnal kárhoztatták. Midőn később H. de Groot ösztönzésére egy tanítványa Schleiermacher „Hittana" lefordításához fogott, még a legliberalisabb lapok egyike („Grodgeleerde Bijdragen") is kijelenté : „mi nem tartjuk egy protestáns tanítóhoz méltónak ily müveket lefordítani, s rendreutasító megjegyzések nélkül kiadni." Van Senden a „Biblia megtámadása" történetében Lücket, Eichornt, De Wettét, Bertholdot és Schleiermachert is a támadók közé számítja, — — — s ím, 1850-ben már Oosterzee *) hirdeti De Wette dicsőségét, Umbreit commentárja Jesaias felett, melyben a 27 utólsó fejezet egy nagy ismeretlennek tulajdoníttatik, Doedes felelősségére jelenik meg, s Schleiermacher, Lücke és Berthold nevéhez sem köti többé senki a „keresztyénség megtámadója" címét. Honnan e változás, ha nem a nemzeti szellem s tudományos haladás önmagát fejtő hatásában ? mire az idegen fejlődés olykor tán ösztönző lehetett, de eszköz még nem. *) A legconservativebb párt vezérei. A nemzeti belső fejlődés tényezőit is két helyen kereshetjük, t. i. az irodalomban (folyóiratok, tudományos müvek) és az egyetemi tanításban. Melyiknek hatása előzte meg, vagy idézte elő a másikat, melyik volt fontosabb befolyással a theologia fejlődésére ? Csaknem hajlandók volnánk előre az utóbbi mellett nyilatkozni; de beszéljenek a tények, melyek hatalmasb ékes szólók, mint én. Többször volt már alkalma a magyar közönségnek olvasni azon rendkívül érdekeltségről, mely Hollandban nemcsak a szakembereknél, de a míveltebb osztálynál, sőt — a maga módja szerint — a népnél is található, a theologiai tudományok iránt. Ezen érdeklettség felébresztésére s fentartására nagy befolyással vannak a theol. folyóiratok, melyeknek nagy számát viszont ez érdeklettség teszi lehetővé. Ez okoskodás logikai alakja „circulus vitiosusnak" tűnhetik fel ugyan, de meggondolva, hogy a szellemi fejlődés organikus, e circulus szükségképeni. Ily lapok már a mult század második fele óta léteztek. Igen érdekes okmányok ezek az akkori gondolkozásmód és eredmények megismerésére; de a theologia s különösen az exegesis fejlesztő tényezői gyanánt nem nézhetjük. Nem általában azért, mert a folyóiratok csakis egy már létrejött, tehát megelőző irány képviselői lehetnek, mikor aztán rendkívül fontos szolgálatot tesznek, sőt nélkülözhetlenek azon irány nézetei tisztázására, fejlesztésére s proselyták gyűjtésére, ujabb irányt azonban nehezen hoznak létre már csak azért is, mert a lapirodalom természete szerint, abban csak elszórt részletek tárgy altathatnak. Nem különösen Hollandban azért, mert e folyóiratok nagyobbára még most is, akkor pedig kivétel nélkül a „mívelt közönség" számára szerkesztettek, nem pedig a szakemberekére. A lapirodalomnál fontosbak voltak a theologiai társulatok, melyek a mult század második felében alakultak, s tudományosan tárgyalandó kérdésekre kitűzött díjak által nem kis mértékben folytak be a tudomány fejlesztésére. 1756 ban állitatott fel a Stolpianum legatum, mely azonban csaknem kizárólagosan bölcseimi kérdésekkel foglalkozott. 1778-ban „Teyler theol. társasága" a remonstrans felekezetnél, ennek szabad szelleméhez méltó irányban, e jelszóval: „Igaz vallásos ismeret szabadság által virágzik. 1787 a „Hágai társaság a keresztyénség védelmére." A keresztyénség védelme szép, s bármely társulathoz sőt egész emberiséghez méltó feladat ugyan, de e társulat működése első 50 évében nem igen tett különbséget keresztyénség és hitcikkek között, s a pályamüvektől főleg az utóbbiak védelmét kívánván, nem engedett tért a szabad vizsgálódásra. E két utóbbi társulat iránya közötti különbséget igen találóan jellemzi Borger felelete eme kérdésre: „miért dolgozik csak a Teyler, s miért nem a Hágai társulat feladványaira is ?" „mert — monda — ez határozottan körülírja mi kell neki; az pedig azt kérdi: mim van?'" Mind két társulat azonban élénk figyelemmel kiséré a theol. menetét kül- és belföldön, s feladványaival feleletet csalt ki minden felmerülő fontosb kérdésre. Minthogy a pályá-18 -