Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

egyedül istent nevezi jónak, azért ő nem rosz, hanem mint valóságos isten épen a legfőbb jó? (p. 655 s köv.) midőn magunk is csak a különböző erkölcstani rendszerek tanulmányozása után ismerjük fel benne egyik iskola egyoldalú nézetét. Mi szabályul állítjuk fel a predikátióra nézve, hogy a lehetőségig érzékitse, személyesítse az elvont eszméket is, mert az abstract dolgok felfogására kevés ember született, — Nitzsch ellenkezőleg még a részletes tényeket is gyakran annyira általánosítja, hogy gondolatát, ha megakarjuk érteni, előbb általános jelleméből ki kell vetkőztetnünk. Mi szeretjük, ha a szónok azon utat, melyen célja felé visz, az ékes szólás virágaival hinti be számunkra, s midőn itélő és felfogó tehetségünket foglalkoztatja, képzelő erőnket sem hagja érintetlen. Nitzsch beszédeiben a szép formára semmi tekintet, talán az öszszes száz prédikációban nem lehetne találni egyetlen megragadóbb szónoki fogást, csak néhány sorocskát, mely bár pillanatra feledtetni tudná a magyar olvasóval a n. tudományu theologiai professort. Nála az értelemre ható eszközök mellett a kedélyre hatás eszközei elvannak mellőzve, a nagy tudós mögül látszik ki a pap. De hibáznánk, ha másik kezünkkel vissza nem adnók ezen beszédeknek, mit rólok az egyikkel levontunk. Mi ezeket a magyar prot. isteniszteleten elmondtható beszédek mértéke alá állítottuk, s hajlandók volnánk általánosan kimondani, hogy a ki olyan beszédeket keres, melyeket idegen nyelvről magyarra fordítva és bememorizálva elszavaljon jámbor hívei előtt, az N. munkáit kezébe se vegye, mert nem a mi népünk szükségéhez vannak írva. De aki az idegen munkát csak elmékedései utbainditására szokta használni, s nem az idegen gondolatokat prédikálja, hanem azt, amit olvasása közben és után maga gondolt: az N. prédikációit célszerűen használhatja, mert ő a keresztyéni eszméket szárazan ugyan, de alaposan kezelte; exegesise nem elég népszerű és gyakorlati ugyan, de nem is oly ingadozó önkényü és minden bibliamagyarazati szabálylyal ellenkező, mint gyakran a „használható" predikátiókban, hanem azon biztossággal halad előre, melyet a tudomány nyújt; az ékes szólás virágait nem alkalmazza ugyan, de azon idétlen bombástokat sem, melyektől egynémely magyar prédikáció hemzseg; okoskodásai kétségen kivül nem oly világosak és könnyük, mint népszerű tanításban kellene, de nem is oly üresek mint sok, semmit mondó szóvirágokból összefűzött beszédben. Jegyezzük meg végül még e munka előnyére olcsó és csinos kiállítását. Kor ács Albert. B E L F Ö L P. Békési ev. ág. h. osperesse'gböl, február közepén. Magyarhoni protestáns egyházunk mozzanatairól, oly ritkán van alkalmunk e lapokban olvasni, mintha titkolózni volna okunk, pedig autonom szabad szervezetünk természetes postulatuma a nyilvánosság. Régi panasz, hogy e lapok nem terjesztik ki figyelmüket a vidékre, ritkán hoznak tudósítást az egyházmegyei gyűlésekről, s a hozottak is politikai lapokból vétetnek át (?); régi panasz, hogy választások és változások, jelentékenyebb események mi a lap elevenségét és érdekességét is emelné, nem registráltatnak (?). Ismerjük el a „mea culpát," mennyiben a toll után nyúlni nem szeretünk, de el kell ismernie a szerkeztő urnák is, hogy rendes levelezőt, bármely vidékről szerezni nem nagy fáradságába és költségébe kerülne. Negyven, ötven barátságos megkeresés és ugyannyi tiszteletpéldány megtenné hatását, (megpróbáltuk s azt nyertük, hogy minden localis gyűlölködés helyt keresett lapunkban. Szerk.). Azon nagy veszteség, mely valamint a szarvasi egyházat, ugy a békési esperességet, lehet mondani az egyetemes magyarhoni evangelikus egyházat n. t. H a v i á r Dániel váratlan s ép azért meglepő és megrendítő kimúlása által érte, közölve volt e lapokban. A dicsőült halála következtében, a szarvasi papi állomás, és az esperesi hivatal vala betöltendő, amott, mily szerencsével a jövő fogja igazolni, nt Sárkány János aszódi lelkész és pestmegyei főesperes ur nyerte meg, a mint tudjuk, nem a legloyalisabb eljárás *) mellett, a bizodalmat, az esperesség pedig szavazatok többségével nt. S z e b e r é n y i Gusztáv b.-csabai lelkész urat választá meg esperesének, ki január 28-án az esperességi felügyelő tek. Kemény Mihály ur, és h. esperes nt. Szeberényi Andor nagylaki lelkész ur által, egy az ez alkalomra meghívott küldöttség jelenlétében, szerényen, de ihlettségteljesen, hivatalába beigtattatott. Azt hivők, hogy a nagy halottal, a halál angyala legalább megelégszik, de csalódtunk, az Úr gondolatjai, nem a mi gondolatjaink, s az ő utjai, nem a mi útjaink, s február 5-én két heti rövid betegsége után, az alig 28 éves férfiú kinek jövőjére reményteljesen gondoltunk, ki a szarvasi papválasztásnál is szóba hozatott, s ott próbabeszédet tartott, ki Mezőhegyest, a cs. kir. jelentékeny katonai állomást, egyházához affiliálta, t. V a g n e r Dániel pitvarosi két évi bajnoka az urnák, megszűnt élni. Gyászosabbá s meghatottabbá tette halálát azon körülmény, hogy kedves neje 5 havi házasság után lett özvegygyé. A végtiszteletet t. Áchim Ádám alberti-, és nt. Horváth Sámuel tkomlósi lelkész urak végezték, ez magyar nyelven Máté ev. XXVIII v. 19 és 20 vers alapján „az evangelikus papi hivatal méltóságá*) Minthogy t. levelezőm cikkének minden kihagyás néküli közlését kötötte ki, nem állott hatalmamban e bántó kifejezést kitörölni; de szabadjon megjegyeznem, hogy az országból sehonnan oly biztos és többoldalú tudósításaim nincsenek, mint épen Szarvasról, melyhez engem sok jó ember barátságán kivül, sok kedves emlékezések kötnek — s bár nt. Sárkány János ur választását velem több oldalról tudatták, egyik tudósításból sem lehetett annak még csak gyanúját is kivenni, hogy a választási eljárásban vagy a körül a legkisebb hiba történt volna, Szerkt