Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

Ismét ebből folyólag harmadik tény, liogy valamint egész iskolaügyünk változott föladatához képest uj alapokra fektetendő, ugy külső és belső szervezetének is újból kell alakulnia. Nevezetesen a táblabiró-politika szülte nagy számú latin iskoláinknak legnagyobb részben át kell változniok a polgári élet szükségleteit szem előtt tartó polgári és reáliskolákká. — Valamint az élet általában oda van irányulva, hogy a magas aristocratia és a nép között, ezelőtt a köznemesség által betöltve tartott hézagot ma egy jómódú iparos polgári osztály foglalja el, ugy az iskolának is azon kell mindenképen lennie, hogy a hivatalnok és a kemény kézi munka után élo közember között egy oly általános műveltségű osztályt teremtsen, mely művészet, irodalom és minden egyéb szellemi kérdések iránt érdeklődve az igazi nemzeti culturát képviselje. Negyedik nem kevéssé aggasztó tény az, hogy a társadalmi nagy változásokból folyó tan-és nevelésügyi feladatinkat tekintve, elmaradásunk kétségbevonhatlan és kiáltó. — Csak mezővárosainkat kell megtekinteni és fölvetni, hányan találtatnak a polgárok közt, kik az európai modern közmíveltség szinvonalán állnak, és akkor állításunkat bizonyára senki túlszigorunak találni nem fogja. — Nincs mivel biztatni magunkat nekünk protestánsoknak sem; mert annak, ki előtt hosszú út fekszik, melyet meg kell tennie, csekély vigasztalás lehet az, hogy egy másik, kire ugyanaz a feladat néz, néhány lábnyival még hátrább van. Ami pedig az iskolának államhozi viszonyát illeti: Első, — századok tapasztalata által bebizonyitott tény az, hogy a közmívelödés terjedését semmi sem mozditja elő inkább, mint a közönségnek a gyermekek nevelését illető ügyben való szabad rendelkezése. A modern eszmék szerint első sorban ugyan az államnak áll érdekében, hogy a közmíveltség mentül általánosb elterjedést nyerjen, azonban ez esetben az állam az ő célját legsikeresebben mozditja elő akkor, ha a közös cél elérésére az egyesek szülői érdekeltségét engedi szabadon működni és nem akarja mindenhatóságát gyakorolni oly téren, hol a dolog természete szerint annak gyakorlata lehetetlen (iskolai autonomia.). De tény viszont másodszor, legalább hazánkban az is, hogy ha a tan- és nevelésügy merőben a közönségre bizatik, az előtolakodó korlátolt helyi, felekezeti és rendi érdekek mellett a nemzeti általánosb céloknak okvetlen rövidséget kell szenvedniök. Ez valamint egyfelől szükségessé teszi a tan- és nevelésügy általánosb szempontokból történendő országos szervezését, ugy másfelől parancsolólag követeli a felsőbb felügyelet rendszeresítését s egyformán történendő érvény esitését. Tény harmadszor az, hogy az ujabb államszervezet folytán a hitfelekezeti érdeknek a közös hazai és emberi érdekek előtt háttérbe kell vonulnia. Az egyenjogú polgároknak szükségök van motivumokra, melyek egyesítenek és határozottan vissza kell utasitaniok mindent, mi az egy hazának fiai közé válaszfalakat húz. A hitfelekezeti különbségnek kizárólag a vallás körében van helye s igy az egyház terére kell szorítkoznia. Tény negyedszer az, hogy amint az országos pénzviszonyok ma állanak, minden inkább várható, mint az, hogy az ország az 1848-ban tett abbeli igéretét, miszerint minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek fedeztetése közálladalmi költségek által történjék, beváltsa. De másfelől semmi sem igazságosabb, mint, hogy a polgárok — közszükségeiknek ezen legnemesbikére nézve — az e célra létező országos javakból s országos adóból egyformán segélyeztessenek, anélkül, hogy ezen segélyezésből az állam részéről az autonomiát megszorító következés vonathatnék. Megengedem, hogy a jelzett tények felfogására vagy az azokból vonandó következtetésekre nézve az enyémtől eltérő vélemények lehetnek; de azt határozottan állitom, hogy azoknak tekintetbevétele nem mellőzhető. Aki ma az iskolareformhoz némi alapossággal akar hozzászólani, annak nem elég az iskolaügyet könyvekből ismerni vagy a gyermekvilágban jártasnak lenni; hanem ismernie kell az életet,a politikai életet ugy, mint a társadalmi életet, hogy a teendő reformok a dolgok uj rendéből folyók, ennek nemesítésére, megszilárdítására szolgálók legyenek. Természetes pedig, hogy a dolgok uj rende alatt nem annyira az ujabb országlati fordulatot értjük, mely változhat is, mint inkább