Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Az 1848-iki törvények s a katholikns egyház Magyarországon. Elmélkedések az egyházreformról. Egy nltramontán papnak ajánlva Toldy Istvántól. Lipc3e. Köhler K. F. 1868. Ára í frt 60 kr. A feneimzett könyv még megjelenése előtt felébresztette a figyelmet mindazok részéről, kik a benne fejtegetett kérdésekkel szoktunk foglalkozni. Előre tudhattuk mit várhatunk szerzőjétől, ki az ..1848" cimü lapnak volt egyik jeles munkása. Toldy István azon derék kis lap 109-ik számában egy programmot tett közzé, melyben minden fontosabb politikai és társadalmi kérdésünkre nézve szabatosan és félremagyarázhatlanul formulázta nézetét, mely egyszersmind lapja iránya lett volna; de mindnyájan ugy vagyunk értesülve, hogy azon valóban nemes értelemben vett demokratikus irányú közlöny ultramontán törekvések áldozata lett, mindnyájunk fájdalmára, s igy az emiitett programmban felállított tételeket nem fejthette ki. A kezünk alatt levő munka nem más, mint azon programmban az egyházi viszonyokról kimondott elvek tüzetes kifejtése. Hangján kétségen kivül felismerszik az ifjú ember hevessége, melyet még fokozhattak az ultramontanoknak hazánk ellen elkövetett iszonyú bűnei, és a személyesen is vett sérelmek és üldöztetések; de azon hibáig nem ragadtatik az iróv

hogy valótlant állitson, csak a maga nevén nevezi a dolgokat, nem igyekezve kellemes takaróba öltöztetni. Gondolhatja az olvasó, hogy a halálrnadarak nem nagy, de igen jól szervezett hada rémitő lármát ütött e könyv felett, kimerítette a piszkok és átkozódások szótárát egész a legszélső határig, az „Idők Tanuja" olyan hosszú sor átkot imádkozott szent hunyorgatások közt a iiatal szerző fejére, hogy ha csak tizedrésze megfogja, Jób patriárchánál különb tragoedia hőssé válik. Ezt természetesnek is találhatjuk, mert azon jó madarakat mindenek fölött az bántja, ha valaki oly világos és határozott módon rántja le rólok szent csuhájokat, hogy a kevésbé tudományos és a komoly dolgokkal (kevésbé foglalkozó közönség is kénytelen meglátni alatta a rondaságot, melyet takart. T. I. munkájának pedig ez egyik fő előnye. Ha ismeri az olvasó Ballaginak e lap hasábjain, s külön füzetben is megjelent polémiáját az ultramontanismus ellen, akkor T. I. ur munkájában kevés ujat fog találni; de teljesen újnak találja az alakot. Ballagi a széles ismemeretü és finom modorú tudós mindég kíméletesen állítja össze ellenök a legerősebb adatokat, szigorú logikával vezeti olvasója gondolatát az utolsó következtetésig, de ennek lehozását gyakran az olvasóra bizza, mert leirva igen erősnek találja. Természetesen a tudományosan képzett olvasó befejezi a munkát, s nagy élvezetet talál a remek fejtegetésekben, ellenben sokan hiányosnak, száraznak találják, 8 inkább el sem olvassák, mint hogy magok is gondolkozzanak rajta. Ez az oka, hogy ámbár Ballagi értekezéseinek jelentékenyen nagyobb tudományos becse van, még sem terjedtek el oly nagy körben, mint T. I. ur könyve. Jól tudják ezt az ultramontanok. s épen azért kevésbé dühöngtek egy év előtt Ballagi ellen, mint most T. I. ur ellen, ki lényegileg egyet mond Ballagival, de mondja apró pénzre váltva a nagyobb közönség részére, és a legkisebb kímélet nélkül. Bizonyára nem fogja a jeles fiatal író e sorokban müve kisebbítését látni. Fokozza az ultramontanok haragját azon körülmény is, hogy T. I. ur katholikus. Régóta várjuk már, hogy derék katholikusaink felszólaljanak azon lelketlen had sáfárkodásai ellen , hisz magunk is százakat ismerünk, kik T. I. úrral és velünk egy véleményben vannak, s igen jól tudják, hogy a „R e 1 i g i o,a

„I d ő k T a n u j a" ?,Pesti H i r n ö k" nem a katholikus vallás és nép érdekét védik, amelyet senki egy hanggal sem is támadott meg. hanem a clerus s főként a püspökök középkori kiváltságai mellett harcolnak mindnyájunk és édes hazánk üdvével ellentétben. Mi 'protestánsok könnyebben hallgathatunk, mert az uitramontan törekvések terhe nem nehezedik oly közvetlenül vállainkra, mint katholikus honfitársainkéira, s ha mégis szólunk hazánk és nemzetünk iránti szeretettől indíttatva, azonnal kész rá a felelet, hogy a 16-ik századbeli vallásos gyűlölség nyilatkozik bennünk, de hogy elrejthessük, kitaláltuk a katholicismus és ultramontanismus megkülönböztetését, holott az egész csak fictio. mert minden jó katholikus egyszersmind ultramontán ! Hiában magyarázzuk, hogy az ultramontanismus nem vallási vagy theologiai, hanem politikai párttöredék : mely helyzeténél fogva a legszentebbet, a tömeg vallásos érzelmeit zsákmányolja ki önző világi céljaira! Mindez keveset használ, ha mi mondjuk, és azok hallgatnak, a kiknek a feje fölött ég a ház. Üdvözöljük tehát Toldy István urat, mint elsőt, ki katholikus hazánkfiai közül e téren is megkezdte lefizetni édes hazánk iránti tartozását! Tegyék meg önök mindnyájan kötelességöket, mert önöket érdekli első helyen az ügy, minket csak a másodikon, s önök részén van a szám többsége is. Ha mi protestánsok mindnyájan szólunk is, önök pedig mindnyájan hallgatnak, ezáltal létező viszonyaikat helyeselni látszanak, s a végeredmény számokba foglalva az lesz, hogy csak a protestáns kisebbségnek nem tetszik a clericalismus, aminek még dogmatikai okot is lehetne adni; de a katholikus többségnek semmi kifogasa ellene. Mi jól tudjuk, hogy a dolog koránt sem igy áll, s épen azért szívesen üdvözöljük az első szót azon oldalról, honnan rég várjuk! Elsőnek nevezzük T. I. ur felszólalását, s mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy könyve 39 ik lapján maga is minden megszorítás nélkül annak mondja, állítván, hogy „az „1848" cimü lap első figyelmeztető a nagy közönséget azon ellenséges törekvésekre, melyek a nép alkotmányos szabadsága ellen, az uitramontan táborból eredtek; mert addig a liberalismus derék hada nem látszott észrevenni a hadizenetet, s még egy puskagolyó sem felelt az ellenség bombáira" stb. Valóban kár volt ennyire ignorálni ezt a mi szerény Protestáns Lapunkat, mely ezelőtt tiz évvel, mikor T. ur, — mint maga kife-