Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

d) a tiszai kerület részéről „ „ 543 „ 72 „ Ehhez járul a központi pénztárban fennmaradt 1022 „ 45 „ Egyetemes gyámintézeti offertorium 18 ,, 18% „ Összesen 2861 frt —% kr. a mi a középponti bizottmány s ennek nyomán az egyetemes közgyűlés által következő módon osztatott ki: a) Duna-Szerdahelynek, Oláhpataknak és Székes-Fejérvárnak egyenkint 400 frt. b) Uj-Bánócnak 200 frt és az oíFertorium 18 frt 18% kr. c) A némethoni Gusztav-Adolf egyletoek 118 frt 82 kr, miáltal az egyes egyházkerületekből ezen célra befolyt 82 frt 18 kr kiegészíttetett 200 frtra. d) a soproni tanitóképezdének 100 frt, a nyíregyházinak 200 frt, a felső-lövőinek 40 frt. e) Apateleknek, Fóthnak, modori német egyháznak, Ribának, Trencsénnek és Vácnak egyenkit 50 frt. f) A bánsági missionak 60 frt, a slavoniainak 40 frt. g) Csákvárnak, Kis-Stankócnak, Miklósfalvának egyenkint 40 frt. h) Bánfalvának, Felsö-Leténynek, Keszihócnak, Vukovának, és a waldensi theologiai intézetnek egyenkint 25 frt. i) Alsó-Salgónak, Ligetfalvának, Limbachnak, Nagy-Szalatnának egyenkint 30 frt. k) Györujfalunak, Galsának, Mnisánynak, Nagy-Szalóknak, Plaoniczának, Szili-Sárkánynak, Szombathelynek, Svábócnak, Sajó-Kazának, Sz. Gróthnak és Tésnek egyenkint 20 frt. Kitűzött célokra befolyt: a) a bányakerületbÖÍ 655 frt 32% kr, b) a dunáninneniböl 263 67 „ <0 a dunántúliból 369 ?? 60 „ d) a tiszaiból 29 90 „ e) a középponti pénztárban lévő 21 1) 5 „ Összesen 1339 frt 54% kr. Ezeken kivül, az egyes kerületi, esperességi és helyi gyámintézetek által közvetlenül kiosztatott: a báivyakerületben 672 frt 54 kr, a dunáninneniben 625 frt, a dunántúliban 689 frt 32% kr, és a tiszaiban 932 frt 18% kr, összesen: 2919 frt 5 kr. Maguknál megtartottak, vagy névszerint ki nem jelölt közcélokra fordítottak: a bányakerület 225 frt 63 krt, a budapesti női gyámegylet 209 frt 70 krt, a dunáninneni kerület 104 frt % krt, a pozsonyi egyház 225 frt 94 krt, a dunántúli kerület 64 frt 48% krt, a soproni női gyámegylet 323 frt 96 krt, végre a tiszai kerület 208 frt 75% krt; összesen 1362 frt 47 % krt. Mindeneket összevéve következő az egyes kerületi gyámintézetek mult évi gyűjteménye : a) a bányakerületé a pesti nöegyl. együtt 2220 frt 20 kr. b) a dunáninnenié 1666 „ 86 „ c) a dunántúlié a soproni nöegyl. együtt 1818 „ 77 „ d) a tiszaié, a nöegyletével együtt 1714 ,, 56 „ Összesen 7420 frt 39 kr. Ez eredmény kétségkívül lélekemelő tanúsága a magyarhoni evang. egyházban élő emberbaráti szeretetnek, s a szűkölködők iránti buzgó részvétnek. Tudósításom végén két körülményt kell még felemlítenem. Az egyik az, hogy az áldásosán működő németországi Gusztáv-Adolf-egylet a mult évben 47 magyar egyházközséget mindössze 10,978 frt 37 krnyi segélyben részesített ; a másik pedig az, hogy az egyetemes gyámintézet jövő nagy gyűlése helyéül Győr sz. kir. város választatott, mely alkalommal magyar nyelven fog a szokásos gyámintézeti tisztelet tartatni. Arvai Teöreöh Gyula. H.-Szoboszló, január 27-én 1867. A szegény árva-gyermekek öröm napja. Ugy hisszük, hogy a hála s kegyelet méltányos adóját fizetendjük le, midőn pár sorban, legközelebb a szenvedő emberiség oltárára hozott nemes áldozattételröl tudósítjuk a tisztelt olvasó közönséget. Tekintetes T ú r y Sámuel — a helv. hitv. nt. békésbánáti egyházmegye ülnöke, s országgyűlési képviselő úr, ki szülőföldje H.-Ssoboszló s különösen az itt tanuló ref. szegény árva-gyermekek tettleges segélyezése által, meleg pártfogásának, évenkint fényes jeleit szokta nyilvánítani, januárhó folytán az egyházi nt. elnökségnek 50 frtot o. é. kézbesített a h.-s z o b o s z 1 ó i ref. szegény árvamind két nemű gyermekek segélyezésére, uj évi ajándékul; s nem sértjük meg tán a tisztelt emberbarát szerénységét, midőn az adományozott összegnek az illető szegény árvák között célszerűen felosztott kiadatását tudatva, ezért, az illető árva növendékek s ezek özvegy szülői az anyák és az egész nt. egyház nevében hálás elismerési s köszönetet nyilvánítunk. Ugyanis, miután a nevezett összegből a szegény árvák részére lábbelik s a legszükségesebb tankönyvek papír s íróeszközök szereztettek volna, január 27-én vasárnap reggeli isteni tisztelet után, a nagy iskolai teremben, hol a nt. lelkész urakon, alólirtton, s a két egyházi gondnokon, két e végre kiküldött egyháztanácsnokon kivül a szegény árvák szülői, az özvegyek is jelen voltak, nt. Szivos Mihály lelkész és egyházmegyei tanácsbiró úr, mind a szülékhez, — hogy az ilyen lelkes jóltevÖk iránti kegyeletet gyermekeik lelkébe átültetni törekedjenek, csak igy várhatván gyermekeiktől Ök is viszonli hálát, — mind az árva növendékekhez, egy lélekreható atyai intést intézett oly célból, hogy a nemes szívű emberbarát iránti hálát szivük szentélyében ápolni, szivükben örökíteni igyekezzenek; s ha őket is aként áldandja meg az emberek sorsát intéző isteni kéz, mint a jelenleg adományozó, egykor a szegény tanulók sorában — s onnan magát ernyedetlen szorgalom s nemes erények által felküzdött embebarátot, igyekezzenek ök is azon mérvben, mint Istentől nyerendik az adományt, — kedves levén az Úr elölt a szegény özvegy pár fillérkéje is, ki sokszor ez állal mindenét teszi le a vallás szent oltárára, — a szűkölködők, az árvák könnyűit letörleni. - E lelkes pásztori szózatra, az ellágyult szivekbe, mint jól elkészített veteményes földbe, áldólag hullván az Isten igéinek mennyei harmatja: megható jelenet volt látnia szegény özvegy anyák s árvák föl-felé emelt arcain, miként