Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-20 / 51. szám

megkívántatnak, mig az 1860. máj. 1-én elemi iskolába lépett gyermekek a felsőbb iskolába fogtak lépni. Zürich, 1861. aug. 20. A nagytanács neveljen : Az alelnök, Freivhler •/. Az első titkár, Huber. Mi Zürichkanton elnöke és kormány tanácsa a fen­tebbi törvény végrehajtása tekintetéből elrendeltük : Hogy ez a törvény külön kinyomattassék és a tör­vénygyűjteménybe fölvétettessék. Ekkép határoztatott 1861. aug. 22-én csütörtökön. Az első elnök, Dr. Zehnder V. Az első államirnok Huber. i s K o I A í; <; Y. Hogyan okoskodik egy tanitó legfontosabb napi kérdéseink egyike felett. A népnevelés azon egyetlen eszköz, mely a népet azon miveltségi álláspontra emeli, amelyen az a szabad­ságot kivívni és megtartani, rendeltetését felfogni képe­sülvén, önboldogitásának nagyszerű müvében, öntudatos részt vehet. Ezen állítás igazságát kétségbe vonni nem lehet. S a korszellem ezen igazság érvényesítésének sür­getésében nyilvánul. — Mert bár még ma is élnek azok, akik különös gyöngédségből a népet a világosságtól, mely neki ezen vad apostolok szerint árthatna, eddig elvonni törekedtek, de ma még ezek is magukat megadva a kor­szellem elleni harcot látszólagosan abban hagyják, sőt a mi több, szerencséjüket azon az uton kísérlik meg, me­lyen szinleg a polgáriasodás zászlója alatt működhetve küzdhetnek az ellen. — A népnevelés ügyének nyilt el­lensége ma már nincs. A népszabadságot, valamint a nép rabságát imádkozok egy zászló alá sereglettek — mind­egyik más célból. — Mindenütt tisztában vannak azon igazsággal: ,,A. ki az iskolák felett rendelkezik, annak a jövő intézésében nagy része van.u Ezért emeli a szabad Helvétía a népnevelés ügyét. — A hatalmas porosz a nép­nevelés erélyes kezelése által érte el nagyszerű céljait. A nagv Napoleon szelleméből folyó iskolatörvény által vélte országát Európa legelső államává tehetni. — A ke­reskedés s iparóriások hona, az iskolaügy emelése által véli jelen hatalmát megörökíthetni. Észak-Amerika sza­bad földének első gyarmatosai ezen szavakkal telepedé­nek meg : „azért jöttünk e földre, hogy gyermekeinket itt szabadon, szabadokká neveljüks ama jeles elődöknek ne­mes utódai oly törvényeket hoztak, — melyek a népneve­lés által virágoztatják fel ama föld lakóinak boldogságát. Az ultramontánok kétségbe esnek a felett, hogy az iskolákból, mely oly biztosan termő földük volt •—lassan­kint kiszorittatnak. Az orosz önkény a lengyel nemzet megölésére akarja a népiskolát felhasználni. Hazánk, nemzetünk börtön-őrei a centralizáló-had, is jól tudta, hogy miben rejlik egy nemzet életere, és minden módon azon volt, hogy az iskolákban minél több befolyása lehessen, hogy ez által lassankint kiszámítva csepegtesse e nemzet ereibe azon mérget, melynek e haza önállósága—alkotmánya — s létele esett volna áldozatul, ha a népek sorsát vezérlő Isten épen az idő teljességében nem küld a felfuvalkodott ellenekre oly csapásokat, melyek folytán öntehetetlensé­gükről meggyőzetve leszorultak azon térről, melyen ha­talmukat az által vélték érvényesíteni, hogy egy oly nem­zetet akartak a föld színéről eltörölni, melynek a népek életében az emberiség művelődésének örök művében gondviselésszerű szerepe volt, van és lesz. — Az uj életre ébredt magyar államban is szazezerek öszhangzó imája a népmüvelödés felvirágzásáért száll az ég urához. Es ha a százezerek kívánsága teljesül: „Magyarország nem volt, hanem lesz " El kell ismernünk, hogy a világ-események — az emberiség mindenható nevelőjének, a népek Istenének gondviselő befolyása és hatalma alatt állanak és igy az egyes műveltebb nemzetek s ezek müveinek romba dőlé­sét is az emberiség művelődésének folytatásául lehet te­kintenünk, — mert ez tagadhatlanul folytonos — s ekkor a népvándorlás világrenditö eseményét sem lehet más­ként tekintenünk, mint egy nagyszerű vihart az emberi művelődés terén, melyet azon kor férfiai bizonyosan nem hittek üdvös eseménynek, de amelynek szükséges voltá­ról a történet tanúskodik. A magyar nemzet, mely a népvándorlásban tettle­ges részt vett, tehát már Európa földéni megjelenése ál­tal ugy tűnik fel a történelemben, mint az emberiség mű­velődésében részt venni hivatott nemzet, és nemzetünk eddig hivatásának megfelelt. — Scherr egy érdekes mü­vet: ,,Geschichte Deutscher Cultur und Sitté" három könyvre osztja, melyek címei: 1. Katholisch-romantische Zeit. 2. Protestantisch-theologische Zeit. 3. Menschlich­freie Zeü. Ezen három könyvcím nevezi meg azon moz­zanatokat, melyek nemcsak a német, de Európa összes nemzeteinek művelődési történelmében korszakokat ké­peztek. A magyar nemzet történelmének vérrel irt lapjai arról tesznek bizoiryságot, hogy e nemzet Európa népei­nek művelődésében nemcsak hogy tettleges részt vett, hanem nyugot népeinek e téreni haladását mellével védte is, nem engedvén meg, hogy a kelet felöl jövő romboló elem a nyugot polgáriasodásának vívmányait és fejlődé­sét — megsemmisítse. Amely nép az emberiségnek ily szolgálatokat tett, amely életrevalóságának ily jeleit adta, az méltó volt arra, hogy éljen, hogy az önkény és szolgaság felett győ­zedelmeskedve a sirból is életre keljen. Az utolsó évtized hangosan hirdeti ama szent igét: amely nép a gondviselés által reá bízott feladatot fel-

Next

/
Thumbnails
Contents