Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-20 / 51. szám
De, hogy ez érdemben ir-könnyebben lehessen mozogni, s áldásos intézkedések hozassanak létre, hogy a szegényebb sorsuak gyermekei is részeltessenek a nevelés áldásos jótéteményében, ugy az egyházi, mint polgári hatóságnak, kezet fogva a népnevelési egyletekkel oda kellene törekedniük, hogy országszerte az elemi iskolában az „ingyentanitás" lépjen életbe. Nt. Ballagi Mór gyönyörű cikket hozott a szegény lelkészek s tanitók nyomorának enyhítése tárgyában, szivböl jött; s szívhez szólott annak minden igéje; de épen olyan horderejű, hogy a szegény szüléknek is nyittassék alkalom gyermekeik taníttatására, s csak igy kötelezhetők azok szülei tisztök teljesítésére. 1848 óta, épen a legnyomasztóbb korszakában nemzeti életünknek számos községben valósult meg az ingyentanitás, s ha nem mutatott is mindenütt meglepő eredményt, annak oka az volt, hogy az állam részéről a szülék ne n köteleztettek gyermekeik iskoláztatására, de még is a mellett csakugyan igaz az, hogy ingyentanitás mellett sokkal több gyermek jár föl az iskolába. Az ingyen iskoláztatás elvét pártolólag tette magáévá a solti ref. e.megye, az 1867-ik j.könyv 6-ik lapjának f. pontja alatt. „Javasolja, hogy működnék oda az e.megye miszerint az ingyeniskoláztatás hozassék be egyházmegyénkbe annyival is inkább, mivel már a tapasztalat szembetüzőleg igazolja, az ingyeniskoláztatás gyakorlati hasznát... Az ingyeniskoláztatás életbe léptetésével szükség esetén még a polgári hatóság által is kényszeríthetők lennének a kötelességeiket mulasztó szülők iskolaköteles gyermékeik iskolába járatására." Ime, egy oly tekintélyes egyházmegye, mely az önkormányzatért vivott nehéz tusában mindig az elöharcosok közt hordozta a lobogót elől, ajánlja a világi hatóság közreműködését; mert a fennebbi indítványt következő határozatával tette magáévá, az f. pont alatt javasolt ingyeniskoláztatás elve helyeseltetik, s ajánltatik az egyházaknak ennak lehető foganatosítása. ,,A mi a polgári hatóság segédkezésének igénybevételétilleti, a gyermekeik iskoláztatását konokul elhanyagoló szülék, szülei kötelességeik teljesítésére a községi hatóság megkeresése utján is szoritandóknak véleményeztetnek ; s ha ez sem használna, vagy a községi elöljáróság hanyagságával előmozdítaná inkább, mint megakadályozná a mulasztásokat: a lelkész az esperesi hivatal utján a megyei közigazitás közegeinél is keressen gyámolitást." Az egyházmegye, mely az önkormányzat drága kincsét féltékenyen őrzi, az ingyeniskoláztatással kapcsolatban kimondta a kényszeriskoláztatást. De hát vájjon miként vihető ki ezen neme.s elv aránylag szegény egyházakban, hol semmiféle alap sincs, s vájjon a vagyonosabb egyházakban is reá áll-e a közbirtokosság, hogy a közvagyonból az ingyeniskoláztatást fedező birtokrész szakittasék ki. — Nem lehetne-é itt az államnak segíteni ugy, hogy a superintendentia által az igazán szegény egyházak iskoláit gyámolitaná; a vagyonosokat szorítaná. Mert akármint hányjuk és vetjük a dolgot, elébb utóbb oda kell jönnünk, hogy népnevelésünk csak az ingyen — kényszeriskoláztatás által haladhat előre. Ha hazánk számos egyházaiban bár nagy áldozatokkal is sikerül, miért nem volna foganatosítható másutt is. Szükségesek a vasutak, csatornák az ország anyagi jólétére, szükségesek az emlékszobrok a honszerelem fölgyujtására, nagy nevek örökítésére, de épen oly szükséges a haza fentartására a népnevelés is, itt az államnak, a községeknek, egyházaknak fukarkodni nem szabad. A népnevelési egyletek gordiusi csomót oldozgathatnak, melyet még N. S. sem vághat el, mig eme nagy fontosságú kérdést nem teszik előtérbe, mig ezen segítve nem lesz, mert a népnevelési egyletek előleges tervrajza 3-ik §§-a szerint, hiában ügyeltet föl a társulat, hogy szorgalmasan járnak-e a gyermekek iskolába ? sok elmarad onnan, ha csak nem köteleztetnek a szülők az iskoláztatásra; 3 az illető hatóságok is hiában szorgalmazzák, ha a szüle szegény, s bizonynyal a társulatnak aligha leend rendelkezésére annyi pénzösszeg, hogy minden szegény tanuló számára a tandíjjt letegye, s azonfelül azokat tanszerekkel ellássa. Az eddig mondottakat röviden összefoglalva a népnevelés előmozditásánál két fötényezőre kell figyelmünket kiterjeszteni, u. m. hogy jó iskolában jó tanitás s a mennyire lehet ingyeniskoláztatás jöjjön életbe; amaz könnyen elérhető azáltal, ha csak tanitói vizsgát letett egyének alkalmaztatnak , a képtelenek teljes szigorral elmozdittatnak, emez nagy áldozat árán vivható ki, de csak is nagyszerű áldozat lehet alapja a nemzeti jóllét biztosításának ; s ha az állam milliókat áldoz az anyagi emelkedésre, miért ne áldozhatna egy pár milliót a népnevelés szent oltárára, nem soká, hanem mindjárt, mert „az ugy nem halogatható." íme ! ez N. S. barátom válaszára adott viszonválaszom, s csak azért fejtettem ki tán egy kissé bőven nézeteimet, hogy ne higyjen oly „boldog embernek," miszerint mindent az írásmagyarázatnak szeretnék tulajdonítani. Mikor én az „egy pár Őszinte szót," irtani még akkor a népnevelési egyletek eszméje meg sem volt penditve, s még arról nem lehetett ily körvonalozottan értekeznünk; de mindamellett is, ki cikkemet figyelmesen átolvasta, nem gondolhatta azt, hogy én a népnevelés alapföltételét, az iskoláztatást semmibe sem veszem; én az írásmagyarázatot az iskolából már régen kiállott nép második iskolája gyanánt tűntettem föl, s azt ohajtám elérni, hogy szerkesztessék magyarnyelven is egy oly gyakorlati írásmagyarázat, minőkben a külföldi irodalom elég gazdag, inig mi csaknem árván állunk. Hogy fog e ez sikerülni, nem tudom, de egyházi életünk érdekéből óhajtandó volna; sok előítéletet küzdene ez le, sok értelmet világositana föl, s inditná a szüléket arra, hogy gyermekeikről igazán gondos • kodjanak, s azokat keresztyénileg neveljük. Azért törjük ezt útat! Buzgóság és munka legyen jelszavunk ; fejleszszük a nép értelmét. Az értelem fegyvere erősebb, mint az armstrong ágyú, mert csak értelmes nép viheti elébb a gazdászatot, ipart, kereskedelmet, művészetet és \